Sokan állítják, hogy Európa próbálgatja, miként áll nyakán a kötél, és közben nagy tömegben gyűjtögeti maga köré azokat, akik majd meghúzzák, vagy kirúgják alóla a sámlit. A kontinens lakosságának nem kis része pedig értetlenül áll a történések előtt, miközben a másik rész tudatosan-tudatlanul fonja a kötelet.
Az önmaga humanitásában tetszelgő baloldali és liberális politikum – alaposan megtámogatva olykor még a bulvárnak is pirulásra okot adó sajtóval – az orráig is csak szemüveggel lát, s nem is igyekszik ezen változtatni, inkább mellébeszél, ámít, ha kell, hazudik, kevesebben közülük pedig naivul hisznek a rövidlátás megváltó erejében. S ennek következtében most már valóban kezelhetetlennek tűnik az illegális bevándorlás: az uniós jogrend kapitulált a korántsem mindig jámbor ázsiai és afrikai tömegek előtt. Csak részben van azonban igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy a hiányos és elavult uniós törvények eleve előrevetítették a jövőt – most már jelent –, mivel az idő múlásával és a migránsok gyarapodásával mindinkább az derül ki, hogy ideológiai, politikai és gazdasági különbségek vagy érdekek „írják fölül” a törvényeket, gyakran előretolva paravánként az emberbaráti kötelezettségeket.
LEGITIMÁLT TÖRVÉNYSÉRTÉSEK
Úton – Migránsok a szerb–magyar határon (Fotó: Molnár Edvárd)
Korántsem lovagolhatná meg a bevándorláspárti politikai elit és sajtó a migránsok valóban gyakran mostoha fogadtatását például Magyarországon – amikor olyan hatalmas létszámban érkeznek, hogy szinte lehetetlen a gyors intézkedés –, ha az unió már régen és határozottan kimondta volna, hogy szigorúan be kell tartani a vállalt kötelezettségeket a schengeni külső határok védelmében, és csak azokat fogadják be, akik menedékjogot kapnak. Ehelyett azonnal ledorongolta a sajtó Orbán Viktort és kormányát, amikor arról beszélt, hogy a bevándorlók többsége nem menekült, hanem gazdasági migráns, s a jobb élet reményében jön Európába (ezt egyébként a nyugat-európai statisztikák is igazolják), és őket nem tudja az unió befogadni. Persze az meg végképp nem tetszett a liberális és szocialista tábornak, hogy a magyar miniszterelnök elhatárolódott a nagyon idegen kultúrát, vallást és szokásokat hozó bevándorlók letelepítésétől, mert ez hosszabb távon – de akár a közeljövőben is – komoly nehézségekkel járhat a befogadók számára. Támadási felületet kínált továbbá a határzár építése, ami ugyan morálisan megkérdőjelezhető, a gyakorlati haszna azonban a közeljövőben bebizonyosodhat. Jelentős mértékben az unión belülről érkezett támadások és szinte migránscsalogató kijelentések miatt felemásra sikeredett a határvédelem, s miután megnőtt a tömeg, szép szóval kezelhetetlenné vált, megtagadta a törvények betartását. Igaz, hogy korábban is önkényesen elhagyta az uniós szabályoknak megfelelő nyitott menekülttáborokat a menekült státusért folyamodók elsöprő többsége, hogy nyugat felé vegye az irányt, most viszont már sokan megtagadják az együttműködést a hatósággal, nem akarnak regisztrálni, ujjlenyomatot adni, kitörnek a gyűjtőhelyekről, autópályán gyalogolnak, követelőznek, bírálnak, elégedetlenkednek, tüntetnek.
A magyar „antihumánus” eljárás elleni unión belüli fellépések – társulva felelős politikusok felelőtlen kijelentéseivel – oda vezettek, hogy némi erőszak alkalmazásával (a kötélidegzetű rendőrökkel szemben) jobbára a migránsok akarata érvényesül, így kerülhetett sor a Keleti pályaudvarról a tiltakozók Ausztriába szállítására, hogy onnan folytassák útjukat az előre kiszemelt Németországba. Persze Ausztriában máris fönnakadást okoz a menekültáradat: hol a vonatokat nem fogadják, hol a közúti forgalom áll le.
MENEKÜLTEK VAGY GAZDASÁGI BEVÁNDORLÓK?
Szükségtelen és értelmetlen arról vitatkozni, hogy vajon mennyi a bevándorlók közül a valódi menekült, amikor „kiharcolták”, hogy maguk válasszák meg úti céljukat, és szervezetten, jól informált csoportvezetők irányításával menetelnek. A menekült, ugye, menekül arról a helyről, ahol biztonsága, élete forog kockán, és közeli országban keres biztonságot, a bevándorló viszont célja irányába halad előre. Egy szerencsétlen német kijelentés következtében pedig, miszerint minden szírt befogadnak, máris ugrásszerűen megnőtt a szírek száma, mivel a dokumentumok eldobálása szinte lehetetlenné teszi a valós személyazonosság megállapítását. Eközben most már Angela Merkel német kancellár is úton-útfélen hangsúlyozza, hogy csak a valóban veszélyeztetetteket tudják befogadni. Talán ő is kezdi érezni, amit csak Orbán Viktor hangoztat, hogyha nem lépnek határozottan, akkor gyorsan milliók vagy akár tízmilliók követik a már megérkezetteket. És az sem véletlen, hogy a bajor kormányfő pártfogásába vette a magyar miniszterelnököt, mert Bajorországra máris hatalmas teher nehezedik. Kezd tehát kikristályosodni – jobb későn, mint soha –, hogy mindenkit mégsem lehet befogadni. Pedig egyelőre csak enyhe tiltakozást váltott ki a már célba érkezett bevándorlók körében az, hogy elvárásaik nem látszanak teljesülni. Az egyik televízió riportja szerint például elégedetlen az a százhúsz személy, akit egy évre tornateremben helyeztek el. Nekik ugyanis autót, lakást és munkahelyet ígértek. Hogy kik, valamikor talán az is kiderül. S ha nő a tömeg, az elégedetlenség nagy valószínűséggel csak fokozódik, nem is szólva arról, ha valóban tömegessé válnak a kiutasítások, aminek eddig a bevándorlók többsége egyszerűen nem tett eleget: maradtak az unióban. Mindezek mellett nagy veszélyt rejthet magában az a gyanú, hogy szélsőségesek, akár terroristák is bejutottak az unióba, olyan könnyen, amire nagy valószínűséggel maguk sem számítottak.
KELL A MUNKAERŐ – BENÉPESÜL AZ ORSZÁG
Almauzsonna – Asszonyok és gyerekek a magyarkanizsai pihenőhelyen (Fotó: Gergely József)
Az Európai Uniónak az illegális bevándorlókkal szembeni hosszas bizonytalankodását, főként pedig a szervezeten belüli egyet nem értést az is okozza, hogy számos országban megoldásnak vélik a bevándorlást a demográfiai gondok enyhítésére, vagyis az egyre apadó népesség pótlására. Ezt Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke minapi évértékelőjében ki is mondta. Ugyanez elmondható a munkaerőhiánnyal kapcsolatban is. Ez az egyik oka annak, hogy például a V4-ek (Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország) határozottan ellenzik a bevándorlók kvóta szerinti elosztását. Attól tartanak, hogy a fejlett nyugati országok megtartják a képzett munkaerőt, a többieket pedig elosztják a tagállamok között. A magyar kormányfő már a tavaszon ellentmondott ennek az ötletnek, egyebek mellett azzal a magyarázattal, hogy értelmetlen kvótákról tárgyalni, amíg számos egyéb kérdést nem oldottak meg, például a schengeni külső határok szigorú ellenőrzését. Valóban, amíg azt sem tudják, ki a menekült és ki a gazdasági bevándorló, és hány százezren jönnek még Európába a laza rendszer és sokszor a bevándorlásra csábító lépések miatt, addig dehogy akarnak ilyen terhet vállalni. Persze a kvótarendszerrel kapcsolatban olyan kérdések is fölvetődnek, hogy miként lehet például Szlovákiába telepíteni azokat, akik mindenáron Németországban akarnak maradni. És ha mégis, akkor ki garantálja, hogy holnap nem térnek vissza, mivel mozgásuk nem korlátozható a schengeni övezeten belül. Vagy visszatér a határellenőrzés, bukik Schengen?
PÁRHUZAMOSAN VAGY EGYÜTT?
A már inváziónak is nevezett népvándorlás körüli gondok megoldásában a legnagyobb titkot mégis az rejti, hogy meg tudja-e fékezni Európa. Mert ha nem, akkor Merkel asszony hiába beszél a beilleszkedés fontosságáról, igenis kialakulnak párhuzamos társadalmak, miként már eddig is voltak ennek jelei (második és harmadik generációs bevándorlókat sem sikerült integrálni), csak éppen a viszonylag kis „párhuzamos” közösségek nem veszélyeztették az államot. Tapasztalhatók azonban kormányokon, sőt pártokon belüli ellentétek a túlzott bevándorlóbarát politika miatt, s a nyugat-európai közvélemény-kutatások is mindinkább azt bizonyítják, hogy a lakosság véleményét mind kevésbé tükrözi a sajtó, amely inkább a kormányokra gyakorol nyomást, meg a kormányok is az irányba haladnak, hogy nem a lakosság elvárásait képviselik. Az ellentét pedig akkor fog igazán fölerősödni, amikor kiderül, hogy a bevándorlók olcsóbban elvégzik azt a munkát, amiért eddig többet fizettek a „tősgyökeres németeknek”… A menekültszállások gyújtogatása pedig már a szélsőségesek előretörését mutatja, de mi történik, ha majd többszörösére nő a menekültáradat? Bár Németországban máris tucat számra történt ilyen eset, csak a sajtót valamiért ez hidegen hagyta. Az is nagy veszélyt jelent, hogy a szülőföldjükön egymással ellenséges népek magukkal hozzák az ellentéteket, és ezt ki is fogják nyilvánítani.
Kezelhetőbbé tenné a bevándorlást a többi uniós országba, ha Magyarországon épülne egy menekülttábor, amely akár százezer főt is befogadhatna, és az Európai Bizottság irányítása alatt állna. Nos, a kvótaellenesség mellett ennek elutasítása a másik fő ok, amiért fekete bárány az Orbán-kormány az uniós vezető körök szemében.
A jövő héttől minden bizonnyal a magyar–szerb határ kerül a figyelem középpontjába. Szeptember 15-én ugyanis életbe lépnek azok az új intézkedések, amelyek a határ szigorúbb védelmét szolgálják, s néhány héten belül teljes egészében alkalmazni fogják ezeket. Mindennek az a lényege, hogy a teljes biztonsági határzár elkészültével (a vasút sem lesz kivétel) megerősítik az őrizetet, s a válsághelyzet kihirdetésével ebbe rövidesen bekapcsolódik a honvédség is. A bevándorlókat az erre a célra szolgáló átkelő pontokra terelik (nem a meglevő határátkelőkre), tehát csak az léphet be az országba, aki itt regisztrál. Ha valaki mégis a zöldhatárt választaná átkelésre, most már bűncselekményt követ el, és börtönbüntetésre ítélhetik, illetve kiutasítják az országból. Az eljárás biztosan nagymértékben mérsékelni fogja a migránsok belépését az országba, ami számunkra, vagyis Szerbia, főként pedig a határ melletti régió számára az eddiginél sokkal több kellemetlenséggel, nagyobb gondokkal jár. Legalábbis addig, amíg a bevándorlók nem választanak másik útvonalat. Jó esély van arra, hogy Magyarország példát mutasson a hatékony határvédelemből, ám ez korántsem jelent garanciát a teljes megoldásra. Meg arra sem, hogy köszönetet kap érte.
