Az országvezetőség immár ki tudja, hanyadik nekifutásra ismét pénzzé szeretné tenni a Szerbia Telekom telekommunikációs közvállalatot, de valahányszor több-kevesebb sikerrel. A legutóbbi sem kecsegtet túl sok jóval, hiszen nem megerősített hírforrások szerint a Szerbia Telekom eladásárára meghirdetett versenypályázaton a legjobb ajánlat mindössze egymillió euróval több, mint a korábban meghiúsított tenderen felkínált összeg. Akkoriban az állam 2,2 milliárd euróra számított volna, de az Osztrák Telekom „mindössze” 1,2 milliárd eurót kínált a közvállalat részvényeinek 51 százalékáért.
A szerb állam a Telekom többségi részvényeinek eladásából ezúttal 1,5 milliárd eurót remél. Kevesebbet mint pár évvel ezelőtt, de amit előszeretettel elhallgatnak, nagyobb részért.
A szerbiai sajtóban szinte minden egyes alkalommal a „Telekom eladásáról” szólnak a hírek, holott korántsem mindegy, hogyan oszlanak meg a tulajdonjogi viszonyok, és tulajdonképpen mit is kínál eladásra az állam. Noha – közvállalat lévén –, a fő kufárkodó a szerb kormány, az állam tulajdonába a Szerbiai Telekom részvénycsomagjának 58,11 százaléka, vagyis valamivel több mint a fele tartozik. A kisrészvényesek 21,89 százalékos részvénycsomaggal rendelkeznek, a fennmaradt 20 százalék pedig magának a Telekomnak a tulajdonát képezi.
A Telekom birtokában levő 20 százalékos részesedésből (amely mintegy 200 millió részvényt jelent) 15 százalék lesz az ingyenrészvényeseké, és hét százalék a Telekom jelenlegi és egykori dolgozóit illeti meg. Ez azt jelenti, hogy az új tulajdonos az eladásra kínált állami részvénycsomag megvásárlásával a közvállalat birtokában levő részvények nagyobb részének is tulajdonosává válhat, és így nem 58,11, hanem gyakorlatilag 73 százalékos részesedést szerezne meg magának.
A hazai szakmai közvéleményben megoszlanak az elképzelések a közvállalat eladásának mikéntjéről is. Az állam a versenypályázaton történő privatizációt szorgalmazza, egyes gazdasági elemzők azonban más nézetet vallanak. Szerintük több haszonnal járna, ha gazdaságilag sikerülne felpezsdíteni a Telekomot, soraiban rendet teremteni és így részvényeit az értéktőzsdére bocsátani. A vállalat maradhatna ezután is részben állami, részben hazai beruházási alapok, és nem utolsósorban a polgárok tulajdonában, és ha érdekeltséget látnak benne, külföldiek is vásárolhatnak részvényeket. A Telekom saját tulajdonában levő 20 százalékos részvénycsomagjának a tőzsdei kereskedésben való felkínálásával (amihez az állam is társíthatna valamennyit részvényeiből) piaci versengés alakulhatna ki, és friss tőke vonulna be a vállalatba. Ezzel az ügyvitel jobb átláthatósága, professzionálisabb menedzsment és fokozottabb ellenőrzés lenne az eredmény – mondják.
A versenypályázaton történő eladás szószóli szerint azért nem jöhet számításba a tőzsdei értékesítés, mert ily módon az állam nem teljesíthetné az eladáskor kitűzött legfontosabb célját, a Szerbiai Telekom további fejlesztését, és nem lenne teljesíthető a korábban beígért szociális program sem.
Egyébként, a Telekom javára mondható el, hogy a régióban azon ritkaságszámba menő telekommunikációs vállalatok közé tartozik, melyeknek nincs komoly stratégiai partnere, és tevékenysége országhatáron túlra is átnyúl. A közvállalat javát szolgálja az is, hogy az idén – a görögországi válságtól eltekintve – a régióban jobb az üzleti klíma, mint a Telekom előző eladási kísérlete idején.
Mindezek a tények viszont nem biztatják a lehetséges vásárlókat magasabb vételi ár felkínálásra, és az alkudozások során a vállalat fejlődésében tapasztalt megrekedtséget (hiszen az elmúlt években alig növekedett bevétele), az elavult technológiát és a túlméretezett foglalkoztatotti gárdát használják majd fel fő vesszőparipaként az ár leverésére.
Függetlenül a politikusok ígérgetésétől, hogy „áron alul”, és „mindenáron” a Telekom nem eladó, egyre bizonyosabb, hogy a közvállalat hamarosan új gazdára lel. Az ország makrogazdasági mutatóinak javítása lesz a magyarázat, noha tudni kell, hogy a Telekom eladási ára mindössze Szerbia államadóssága évi kamatának lefedésére lenne elegendő.
Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy megéri-e egyáltalán eladni.
