Figyelemfelkeltés, megemlékezés, ismeretterjesztés, olykor egy kis humor – sok oka lehet annak, hogy külön napot szentel a világ egy-egy eseménynek, jelenségnek vagy tárgynak. Január 30-án például a lepráról kellene elmélyült beszélgetést folytatni. A fókavadászat-ellenes világnapon (március 15.) kifejezetten gyalázatos tett lenne kilőni egy cuki fókát. Április 24-én gyújtsunk majd mécsest a piperepolc előtt, mert ez a kísérleti állatok világnapja, május 25-én pedig mindenhova törölközővel fogunk menni – így tisztelgünk majd Douglas Adams angol sci-fi író emléke előtt, akinek a Galaxis útikalauz stopposoknak című, öt könyvből álló „trilógiát” köszönheti a világ. És legalább az olvasás világnapján (szeptember 8.) illene olvasni. No de mi a csudát kellett volna csinálnunk Szerbiában október utolsó munkanapján, a takarékosság világnapján?
A világ takarékpénztárainak 1924 októberében Milánóban rendezett nemzetközi konferenciáján Európa, Ázsia, Ausztrália 28 országának küldöttei fordultak a világ takarékpénztáraihoz, hogy ünnepeljék a jövőben október utolsó munkanapján a takarékosság világnapját. A takarékosság generációkon át más és más érzelmeket, emlékeket ébreszt. Van, aki jó érzéssel emlékszik vissza az általános iskolás évekre, amikor még a tanárok próbálták a kisdiákokat takarékosságra ösztönözni, de a tanárok mellett a szülői, nagyszülői háttér is befolyásolta azt, kinek mennyire sikerült a spórolás művészetét elsajátítania. Legfontosabb tanításukat, miszerint csak addig szabad nyújtózkodni, ameddig a takaró ér, mára sokan elfelejtették: nyugati mintára szinte mindent hitelre vásárolunk, de az effajta „takarékosságnak” súlyos kamatok és kezelési költségek az ára.
Az osztrák IMAS ügynökség felmérése szerint a szerbiai polgároknak csupán a fele takarékoskodik bankban, és 35 eurós havi spórolásukkal sereghajtóknak számítanak. E tanulmány szerint Közép- és Kelet-Európában a legtöbbet az osztrákok takarékoskodnak, akik havonta valamivel több mint kétszáz eurót tudnak félretenni a bankszámlájukra, őket a szlovákok követik 94 euróval, majd a csehek (76 euró), a horvátok (60 euró), a magyarok (47 euró) és a románok (41 euró) következnek. Szerbiában a polgárok 37 százaléka legfeljebb 6 ezer dinárt tud megspórolni, ennél többet csupán 18 százalékuk képes félretenni jövedelméből. Abban az országban, ahol az átlagbér nagyjából 350 eurót tesz ki, a fogyasztói kosár pedig ennek a másfélszerese, egyszerűen nem telik banki betétre, sőt olykor még a rezsire sem.
A szombatig tartó takarékossági hét Szerbiában a jelek szerint az idén is a bizalmatlanság jegyében múlik el. A szerbiai polgárok nem bíznak nemzeti valutájukban: miközben a devizabetétek több mint nyolcmilliárd eurót tesznek ki, a dinármegtakarítások nem érik el a 200 millió eurós értéket sem, pedig pénzügyileg jobban megéri dinárt a bankba tenni, mint eurót. De a lakosság nem csak a nemzeti valutával szemben bizalmatlan, sokan még a bankoknak sem hisznek. Nem volt az olyan régen, amikor a kilencvenes években a pénzintézetek egyszerűen elnyelték a márkába fektetett lakossági megtakarításokat, sokan ezért inkább otthon rejtegetik pénzüket. A becslések szerint akár hárommilliárd euró is lapulhat a „szalmazsákokban”. A bankok a héten különösen nagy csatát vívnak ezekért a potenciális ügyfelekért, némelyek közülük megduplázták betéti kamataikat.
A szerbiai átlagpolgárnak sajnos ma nem az jelenti az igazi dilemmát, hogy euróban vagy dinárban takarékoskodjon, és melyik bankba is helyezze el a pénzét, hanem sokkal inkább az: melyik csekk befizetését halassza el a következő hónapra. Kevesen gondolnak közülük arra, hogy sok kicsivel is sokra lehet menni, és aprópénzből is lehet némi tőkét kovácsolni. A 73 éves louisianai Otha Anders például 45 éven alatt több mint félmillió egycentest gyűjtött össze, majd beváltotta egy bankban. A fémpénzeket öt órán át számolták át a banki alkalmazottak, végül az idős férfi 5316 dollárral távozott. Első útja a fogorvoshoz vezetett.
