Tizennyolc évvel ezelőtt, 1997. október 29-én Nyíki bácsi fél nyolckor bezárta a cukrászdáját, apró, szinte csoszogós lépteivel megindult hazafelé. Úgy számolta, 19.40-re otthon lesz, s a Magyarország–Jugoszlávia pótselejtező első felvonásának csak az első tíz percéről marad le. Még háromnegyed nyolc előtt hazaért, ahol azzal a hírrel várták, hogy Jugoszlávia 3:0-ra vezet. A cukrászmester első kérdése az volt:
– Előbb kezdték a mérkőzést?
A gondolatmenete logikusnak tűnt, azonban nem kezdték előbb a találkozót. Valamivel több mint tíz perc múlt el a meccsből, s Jugoszlávia Đukić, Brnović és Savićević góljaival háromgólos előnyre tett szert. A végeredmény 7:1 lett, a visszavágón, amelyet a helyszínen, Belgrádban néztem, 5:0-s jugoszláv győzelem született. Emlékszem, hogyan nyilatkozott Csank János az első találkozó előtt: az akkori magyar szövetség kapitány azt mondta, ez lesz élete legfontosabb mérkőzése. És a játékosok is fogadkoztak, bíznak benne, hogy ott lesznek majd az 1998-as franciaországi világbajnokságon. Szerették volna megtörni az 1986. óta tartó átkot, hiszen a magyar labdarúgó-válogatott utoljára a mexikói vb-n szerepelt, azóta se világbajnokságra, se Európa-bajnokságra nem sikerült kijutnia.
A mexikói vb óta huszonkilenc év telt el, a jugoszlávok elleni pótselejtező óta pedig tizennyolc, s a magyar labdarúgó-válogatott 2015-ben megtörheti az átkot. Ehhez a Norvégia elleni párharcot kell megnyerni, amelynek első felvonását ma este játsszák Oslóban, a visszavágót pedig Budapesten rendezik meg vasárnap este.
A norvégek úsztak a boldogságban, amikor megtudták, hogy Magyarország lesz az ellenfelük. Ebből is látszik, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) világranglistája nem éppen mérvadó dolog, hiszen Magyarország hiába előzi meg 13 hellyel a 46. helyezett Norvégiát, a találkozó esélyesének az északiak számítanak. Magyarország 34 éve nem győzte le Norvégiát, azóta öt döntetlen mellett négy vereség a mérleg.
A csoportban még lehetett számolgatni: ha Magyarország megveri Görögországot, ha Románia kikap a Feröer szigetektől, ha… Csütörtök és vasárnap este nincsen „ha”. Két válogatott van, kétszer kilencven perc, és ha kell, akkor hosszabbítás. Ennyi idő alatt kell megmutatni a világnak, hogy a magyar labdarúgó-válogatottnak ott a helye a jövő évi, franciaországi Európa-bajnokságon.
Összegezzünk: a magyar válogatottnak meg kellene törnie a 29 éves átkot, hiszen a nemzeti együttes 1986 óta nem jutott ki egyetlen egy nagy tornára se. Harmincnégy év után le kellene győzni a norvégeket. Feledtetnie kellene a 18 évvel ezelőtti csúfos, Jugoszláviától elszenvedett, összesítésben 12:1-es vereséget. A ma pályára lépő labdarúgóknak ez lesz életük meccse. Minden az ő kezükben, a lábukban, a fejükben és a szívükben van. Mi „csak” szurkolhatunk, de az, hogy ki vesz részt a jövő évi kontinensbajnokságon, a pályán dől el. Most vagy... Most!
