Úgy tűnik, Szerbiában immár csakis úgy lehet valamit elérni, ha az elégedetlenkedők kivonulnak az utcára. Jogos, vagy nem a követelésük, vitatható, de a módszer a közelmúltban többé-kevésbé bevált. Napjainkban is legalább két érdekszervezet tüntet. Az egyik csoport vidéken az állami földekért küzdő termelők, a másik pedig a főváros kellős közepén, a kormányépület előtt tüntető Efektiva banki hitelesek tömörülése, akik a svájci frankban felvett kölcsönök törlesztőrészleteinek hirtelenszerű megnövelése miatt elégedetlenkednek.
Szerbiában a múlt évtized második felében, a „fordulatot” követő években, optimista felbuzdulásban a lakosság mert kölcsönökhöz folyamodni. Hittek az ígéretekben, a gazdasági, politikai fellendülésben, magyarán egy szebb jövőben. A vagyonszerzésben, az otthonteremtésben, az ittmaradásban. Ezért is nyúltak hitelekhez.
Emlékezzünk csak az országba tört külföldi bankok ajánlataira, a frizsiderből is reánk törő reklámokra, a csalogató propagandára, és arra, hogy az ügyfeleket szinte kézen fogva ráncigálták be a pénzintézetek tolóablakaihoz. Továbbá a gyors ügyintézést hirdető szólamokra, hogy bejössz és mehetsz (kezedben a szerződéssel és számládon a pénzzel).
Természetesen, a pénzintézetekkel való játszadozás kockázata ott lebegett, de olyan világ volt kibontakozóban, amikor az emberekben élt a hit, éledezett a remény. Napjainkra ez foszlott szerteszét.
Az említett tüntetők első csoportja hitelekből vásárolta az új erőgépeket, a másik pedig többnyire a lakásokat. Nem a munkától menekültek, csupán emberibb módon szerettek volna élni, dolgozni és keresni. Nem menekültek a törlesztőrészletektől sem, csak nem számoltak azzal, hogy ennyire megfordul a világ. Sok minden megváltozott, de a hitel maradt. A részleteket pedig törleszteni kell, ahhoz pedig művelhető földre, jó fizetésre lenne szükség. Emellett az állam által szavatolt tisztességesebb háttérre, emberibb viszonyulásra.
Szerbiában mintegy 21 000 személy (talán fogalmazhatunk úgy is, hogy család) adósodott el 2008 óta svájci frankban. Ezek többnyire hosszú lejáratú és nem kis összegű lakáshitelek. Az ügyfelek azért választották ezt a valutát, mert megbízhatósága, stabilitása miatt a kamatok alacsonyabbak voltak, mint az euróalapú hiteleké. Így is volt néhány éven át.
A fordulat, vagy a kellemetlen meglepetés az idén január közepén következett be, amikor a Svájci Nemzeti Bank egyik napról a másikra felfelé módosította a frank–euró árfolyamát, ami egyúttal azt is jelentette, hogy a törlesztőrészéletek nagysága jelentősen megugrott. Ezt a terhet pedig az egyre rosszabb gazdasági hátterű lakosság már nem bírja viselni. Segítségért könyörögnek, de mintha nem lenne, aki meghallja. Aki tehetne valamit, az nem teszi kellőképp.
A Szerbiai Nemzeti Bank hozott néhány, pontosabban négy könnyítő intézkedést, de ezekkel az érintettek nem elégedettek. Ők azt követelik, hogy svájcifrank-alapú hiteleiket eurósítsák, és a részleteket azon az árfolyamon számolják el, ami a hitel jóváhagyásának napján volt érvényes. Mint mondják, a bankok még ezzel sem járnának pórul, hiszen az eddig megvalósított hasznuk bőven fedné a különbséget.
A szerb kormány és nem utolsósorban a kormányfő közbenjárására várnak, hogy az intézze a köztük és a bankok közötti „nézeteltéréseket”.
A kormányfő üzent: olyan megoldás után néznek, amely nem másokat károsít.
Az üzenetet értelmezhetjük egyértelmű jelzésként is. Remény híján folytathatják utcai tüntetéseiket.
