Mert eljött a kongresszus ideje, így hát meg kellett tartani. Akár így is összegezhetnénk a Fidesz vasárnap megtartott kongresszusának történéseit, mert abban valóban igaza van az ellenzéknek, hogy nem sok újat hallottunk a párt legnagyobb fórumán. De mit is várhattunk volna, amikor a múlt évben népszerűségét egyre veszítő Fidesz ismét a csúcson van: nem sokkal a kongresszus előtt készült közvélemény-kutatás szerint a biztos szavazók körében a támogatottsága 51 százalékos. A visszaszerzett népszerűség bizonyosan nagymértékben annak köszönhető, hogy a kormányfő pártelnök – az unióban talán az egyetlen vezető politikusként – következetesen tartja magát az eredetileg megfogalmazott menekültpolitikához, s ezzel együtt vállalja a brüsszeli bürokráciával folytatott csatározást. Meg a liberális politikával és ideológiával szemben folytatott küzdelmet. Amikor tavaly nyáron Tusnádfürdőn „bejelentette” a liberalizmus bukását, beszédével még heves külföldi reagálásokat is kiváltott, azóta viszont „megszokták”, s a liberális politikai elit, bürokrácia és a sajtó pedig mindenáron igyekszik tartani pozícióit.
Tehát a kongresszus fontos témája – a bevándorlás és az iránta megnyilvánuló nyugat-európai liberális viszonyulás bírálata – nem szolgált meglepetésként (hiszen Magyarország és Európa jövője a tét), csupán a korábbi szemlélet és politika megerősítése történt. Legyen szó a pártelnökről, Szijjártó Péter külügyminiszterről vagy Szájer József EP-képviselőről, egyikük sem bánt kesztyűs kézzel az uniós bürokráciával.
A korábban többször emlegetett belső villongások – amelyek többek szerint nem is léteznek – legfeljebb apró célzások formájában jelentek meg az értekezleten. A pártelnök mindenesetre világossá tette a túlzottan ambiciózus önjelöltek számára, hogy pártvezetői posztja mellett még hosszabb távon szándékában áll a kormányt is vezetni, bejelentette ugyanis, hogy amennyiben meglesz a bizalom, a következő választások után is folytatni kívánja a miniszterelnöki munkát.
Így legalább tiszta a kép, nem kell másoknak ilyesmire pazarolni idejüket és energiájukat. Merthogy jelenleg a párton belül úgyszólván határtalan az iránta tanúsított bizalom, azt alátámasztja újraválasztásának eredménye: negyedszázaléknyit tettek ki az ellenszavazatok.
S ha már a távolinak tűnő választásoknál tartunk, megszívlelendőnek tűnnek azok a figyelmeztetések, amelyek az elkényelmesedés veszélyéről szólnak. Épp amiatt áll fönn ilyen veszély, mert a gyenge ellenzék a hatalmas előny tudatában „elaltathatja” a Fidesz-tagságot, vagy éppen – miként Kövér László, az országos választmány elnöke mondta – a pártnak megfelelő kihívó nélkül magával kell megküzdenie, amiben az elfáradt, elbizonytalanodott tagságot kell felrázni. Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter hasonló véleményt fogalmazott meg: Nem dőlhetünk hátra… Ellenzéki anarchia idején sem érhetjük be azzal, hogy vakok közt félszemű a király.
Ők ketten – Kövér és Lázár – vetették föl a fiatalítás kérdését is. Mert bár a Fidesz már régóta nem a fiatal demokraták szövetsége, előbb-utóbb kiütközik az utánpótlás hiánya.
A lényeg: erős Fidesz erős vezetővel és elsöprő választói támogatás mellett tartott kongresszust, megerősítve eddigi irányvételét; az ellenzék pedig továbbra is törheti a fejét, hogy miként lehetne majdan kihívója a Fidesznek, vagy tehetetlenül hagyja, hogy magával küzdjön meg.
