Legördültek a függönyök, kialudtak a rivaldafények, és szombaton véget ért az év egyik legnagyobb gazdasági világtalálkozója, név szerint a davosi Világgazdasági Fórum. Hangzatos nevek jelentek meg a politika és a gazdasági elit világából, eget rengető témák voltak napirenden, mint a migránsválság, a merénylethullámok, a kőolaj árának feltartózhatatlan zuhanása, a kínai gazdasági növekedés szemet szúró lassulása, a pénz-, értékpapír- és nyersanyagárak zavarai. A négynapos rendezvényen a politika, a civil társadalom, az üzleti világ mintegy 2500 döntéshozója és szinte 40 állam- és kormányfő mondta el véleményét. A részvevőket több mint 4500 katona és rendőr védte. A részvevők állítólag megtárgyalták a világ dolgait, bizonyára döntések is születtek, de a lényeg az, hogy mindez, még ha úgy tűnik, hogy az újságíróknak betekintése volt a dolgokba, mégis a nyilvánosság kizárásával, a háttérben történt.
Szerbiát a világgazdasági fórumon Aleksandar Vućić kormányfő képviselte, aki pénteken búcsúzásakor az újságíróknak nyilatkozva dicsekedve nyugtázta, hogy „sikerült szót váltania” Európa és a világ több magas rangú tisztségviselőjével, nagy cégek képviselőivel, akiket arról igyekezett meggyőzni, hogy Szerbia a közelgő választások ellenére is stabil, megbízható ország, ahol érdemes beruházni. Örömmel nyugtázta, hogy a svéd Ikea bútorgyár első emberével is asztalhoz ülhetett, aki arról erősítette meg, hogy még az idén megnyitják Szerbiában első üzemeiket, és csak ebben az évben mintegy 75 millió eurót, az elkövetkezőkben pedig 300 millió eurót ruháznak az országba. Szerbia megérdemli. Hiszen mint hangoztatta a kormányfő, a balkáni országok között a legnagyobb gazdasági növekedési eredményeket érte el az utóbbi egy évben, és kiérdemli a gazdaság tigrise nevet is. Másrészt kicsit keserű szájízzel nyugtázta, hogy többet várt a világgazdasági fórumtól, különösen a migránskérdésben, mert látszólag konkrét döntések nem születtek. Vagy ez sem a nyilvánosságra tartozik?
A világsajtó is hasonlóan vélekedik a davosi találkozó végkicsengéseiről, hiszen a migránskérdésben valóban nem születtek látható megoldások. Ettől eltérően, olyan kijelentések kerekedtek felül, hogy migránskérdés szinte nincs is. Justin Trudeau kanadai miniszterelnök arra utalt, hogy „Európának a migráció nem probléma, hanem lehetőség”, mert, mint mondja, Kanadának is az a nagy előnye, hogy kulturálisan rendkívül színes. Az IMF vezetői is arról beszéltek, a menekültek integrációja a központi kérdés, vagyis hogyan lehetséges minél előbb bevinni őket az európai munkaerő-piacra. Tehát semmiképp sem visszafordításukról. A kölni újévi éjszaka szinte szóba se került. Úgy tűnik, a pompa világában a hétköznapi emberek sorsa nem fontos, sóhajtásuk úgyse hallatszik fel a magasba.
Figyelmet érdemelt viszont a világgazdasági fórumon a robotika fejlődése. A sorrendben negyedik ipari forradalom nyújtotta újdonságok, a technika fejlődése, a mesterséges intelligencia és a robotok alkalmazása, amely miatt az elkövetkező öt évben munkahelyek sora szűnne meg, és munkavállalók hada kerülhet az utcára. A gazdasági elit úgy számol, hogy 2020-ig a világ vezető 15 országában 5,1 millió munkahely szűnik meg, és azután mindent a gépek kezelnek majd. Ami érdekes, a munkaerő kétharmada a hivatalokban és az adminisztratív területen válik feleslegessé.
Nem szólt a davosi Világgazdasági Fórum a világtőke mind kifejezett polarizálásáról sem, arról, hogy egyre több a szegénysorban tengődő lakos, a másik oldalon pedig a pénz mind kevesebb és kevesebb személy kezében összpontosul. Kicsit sarkított kijelentés szerint a világ leggazdagabbjainak (akik csak annyian vannak, hogy egy autóbuszba beférhetnek) vagyona egyenlő a világ szegénysorban élő lakossága felének vagyonával. Pontosabban: 62 személy tulajdonában annyi értékű vagyon van, mint 3,6 milliárd szegénynek összesen.
Akkor miről szólt a világgazdasági fórum? Mi, hétköznapi emberek sohasem tudjuk meg, esetleg idővel megérezzük bőrünkön. A lényeg pompával elfedve, a háttérben marad.
