Úgy tűnik, hogy József Attila szociális érzékenységű szegényember-verseit folyamatosan időszerűsítik a napi történések. Nemrégiben még a „szegény ember akkor lop, ha éhes” témakört jártuk körül, ma pedig az „aki szegény, az a legszegényebb” került sorra.
„Aki szegény, az a legszegényebb, / Fázósságát odadja a télnek, / Melegét meg odadja a nyárnak, / Üres kedvét a puszta határnak.”
A fázósság, fagyoskodás idejét éljük, még ha viszonylag enyhe is ez a tél. Naponta látok rozoga kerékpáron összeguberált rőzsét toló, botladozó idős embereket úton-útfélen. Pedig az a rőzse inkább füstöl, mint melegít – de ha nincs más, be kell érniük vele.
Alighanem az energiaügyi minisztériumban is feltűnt valakinek, hogy baj van, mert olyan javaslatot tett a kormány felé, hogy csökkentsék a rászoruló családok villany- és gázszámláit.
Nem új keletű, és nem szerbiai találmány ez a fajta szociális gondoskodás, habár 2009 telén még szinte szenzációszámba ment, hogy „a gazdasági válságot különösen megszenvedő Lettország szokatlan intézkedéssel siet a társadalom legszegényebb rétegeinek sietségére: a tél folyamán ingyen adják az áramot a legrosszabb körülmények között élőknek”. Akkor ott 500 kilowattóráig az állam állta a számláját mintegy százezer családnak. A nem titkolt cél a társadalmi feszültségek csökkentése volt, amit egyre inkább gerjesztett, hogy sok idős ember fagyott halálra a lakásában, vagy vált a rosszul rakott tűz, füst áldozatává.
Számításaik szerint ez az 500 kilowatt ésszerű takarékoskodás mellett elegendő a tél átvészelésére. Állítólag nálunk ennyi az átlagos havi fogyasztás, és ehhez mérten csökkentik a rászoruló háztartások villanyszámláin a fogyasztást a családtagok számától függően 120-tól 250 kilowatt áram értékéig.
A minisztérium honlapján konkrét adatok vannak: védett fogyasztó az lehet, akinek a megadott mércék szerint korlátozott a bevétele, emellett meghatározó a család létszáma és anyagi helyzete is. A bevétel felső határa egy fő esetében 12 900 dinár, a 2-3 tagú család esetében 18 786 dinár, a 4-5 tagú háztartásban 24 672 dinár, a hat és többtagú családok esetében pedig 30 558 dinár.
Az ingyenes áramot egész évre igényelni lehet, az ingyenes gázt viszont csak a fűtési idényben. A januári, februári, márciusi, októberi, novemberi és decemberi számlákon 40–75 köbméterrel csökkentik az elhasznált gázmennyiség értékét, ugyancsak a családtagok számától függően.
A védett energiafogyasztó státusát majd kérelmezni kell a helyi önkormányzatok illetékes szervénél, a jogosultságot bizonyító okmányokkal. Természetesen azt is előírják majd, hogyan érvényesíthetik jogukat az albérlők. Egy személy havi 120 kilowatt áramot kap ingyen, a 2-3 fős család 160 kilowattot, a 4-5 fős 200, a hat vagy annál több tagot számláló család 250 kilowattot. Gázból az egyszemélyes háztartás az említett téli hónapokban 40 köbmétert használhat ingyen, a 2-3 tagú család 50 köbmétert, a 4-5 fős 60 köbmétert, a hat és több főt számláló háztartás 75 köbmétert.
Természetesen szigorúan névre szól, és szigorúan ellenőrzött lesz ez a támogatás, a visszaélés pedig szigorú büntetést von maga után.
Nincs is ezzel semmi baj. Csak azon tépelődöm, hogy valójában ki a szegény, és kiéből is ad az állam. Ha egy kéttagú családnak 18 786 dináros bevétele van, akkor rászoruló, ha viszont egy háromtagúnak 18 789 dináros bevétele, akkor nem védett fogyasztó. Tudom én, hogy sosincs igazságos limit, de akkor is berzenkedik a szociális érzékenységem. Abban sem vagyok biztos, hogy az igazán rászorulók tudnak mit kezdeni az ingyenes földgázzal – mert vagy be sincs vezetve hozzájuk, vagy a különbözetet képtelenek lennének kifizetni. Árammal rendesen fűteni csak ott lehet, ahol van háromfázisú, ami elbír egy erősebb villanykályhát. Másrészt meg, ha drágult a gáz, és drágul az áram, akkor ki is fizeti meg a védett fogyasztók fogyasztását? Hát a védtelen fogyasztók.
