„A májusi választások után egy demokratikusnak álcázott hatalmat egy patriótának álcázott hatalom követett. Ez az állapot már nagyon régóta tart. Szerbiának nem lesz jobb mindaddig, amíg új mozgalmak, politikai szervezetek meg nem jelennek. Ezért döntöttem munkatársaimmal úgy, hogy megalapítjuk az Új Pártot, amelynek a feladata annak az európai útnak a folytatása lenne, melyről Szerbia 2003-ban tért le. Sok mindenben rosszabb ma a helyzet, mint a kilencvenes években. Az eredeti célokhoz kell visszatérnünk, melyet Szerbia csak nagyon rövid ideig követett” – nyilatkozta nemrégiben a Magyar Szónak Zoran Živković, aki, miután elhagyta anyaszervezetét, a Demokrata Pártot, új politikai szervezetet alapított.
Felvetődik a kérdés, a mostani túltelített szerbiai politikai palettán milyen esélyei lehetnek egy új erőnek, tud-e maga köré tömegeket csoportosítani, egyáltalán milyen politikai üzenettel kell előállni, illetve a pártalapító hiteles tud-e lenni a politikában mélységesen csalódott emberek számára.
Valószínűleg épp ez az utolsó félmondat az, ami alátámasztja azok törekvéseit, akik új párt alapításába vágnak bele. Ezek az utóbbi időben inkább a jobboldalon, pontosabban a szélsőjobboldalon jelentek meg, az utcai huligánokat, a másságot nem tűrő ifjúságot tömörítő hazafias egyesületek formájában, amelyek közül eddig a Dveri az, amely párttá is alakult, az úgynevezett „európai irányultságú, demokratikus” oldalon, vagyis azon a térfélen, ahol a DP és az LDP játszik, erre eddig nem volt példa.
Ráadásul, a hitelességgel is akadnak gondok, mert Živković már „régi motoros” a szerbiai politikában, még ha 2003 óta gyakorlatilag vissza is vonult az aktív politizálástól. Azt megelőzően évekig volt Niš polgármestere, a DP alelnöke, az elnöki tisztségért is ringbe szállt, többek között Đinđić ellen is, majd a néhai kormányfő elleni merénylet után ő vette át a kormányt. Az, hogy végül kénytelen volt félévnyi kormányfői szerepvállalás után bedobni a törülközőt és kiírni a rendkívüli választásokat, csak részben az ő kudarca, legalább akkora részben azok diadala, akik a Đinđić elleni merénylet mögött álltak. Živković javára írható, hogy végigvezényelte az újabb kori Szerbia legnagyobb bűnüldöző akcióját, a Szablyát, amelynek során több ezer embert kísértek be, de az elődje meggyilkolása által keltett légüres térben már nem tudott biztonsággal talpon maradni, a 18 pártból álló kormánykoalícióban az egyéni étvágy és zsarolás olyan kezelhetetlen helyzetet teremtett, amelyből már csak a választások kiírása jelentette a kiutat. Az azóta eltelt években Živković marginalizálódott, szemmel láthatóan nem értett egyet a Boris Tadić fémjelezte vonallal, azt gyakran kritizálta, míg az aktuális, Dragan Đilas irányította pártot el is hagyta.
Mégis mitől hiteles, mitől más az Új Párt, mint a DP vagy az LDP, mi az, amivel bázist tudnának toborozni maguknak? Živković valahol pontosan azt csinálja, amivel jó ideig Čedomir Jovanović próbálkozott, Đinđić politikai hitvallását, reformelképzeléseit idézi, azt az üzenetet igyekszik a tömegek felé közvetíteni, hogy ő lehet az, aki a 2003-ban elhagyott utat folytatni tudja.
Az Új Párt hitelességét Živković azzal igyekszik biztosítani, hogy olyan embereket gyűjtött maga köré, akik eddig nem vettek részt aktívan a politikai életben. Mind a helyettesévé megválasztott Vladimir Pavićević, mind pedig a párt tanácsának élére megválasztott Vesna Rakić-Vodinelić ilyen emberek. Hiteles, európai orientáltságú közéleti személyiségek.
Mindezek mellett persze marad a kérdés, van-e még olyan polgár, aki elhiszi, hogy jön egy újabb párt, amely majd más lesz, jobban és tisztességesebben végzi majd a dolgát. Erre az idő választ ad.
|
Zoran Živković Zoran Živković 1960. december 22-én született Nišben. Édesapja a városi áruház igazgatója volt, édesanyja háztartásbeli. A helybeli gimnázium után pilóta szeretett volna lenni, de apja nem engedte. Ehelyett a belgrádi Közgazdasági Főiskolát fejezte be. 1988-ban megalakította a Supertim nevű vállalatot, amely később a Tehnomeding nevű céggel egyesült, majd bezárt, ennek ellenére ő továbbra is maradt az üzleti életben. A Demokrata Pártba igen korán, már 1992-ben belépett, ahol gyorsan haladt felfelé a szamárlétrán. Az 1993–1995 időszakban a párt niši városi bizottságának elnöke volt. Miután 1996-ban az SZSZP beismerte a választási csalást, városa polgármestere lett. Az első lépése az volt, hogy átrendezte a polgármesteri kabinetet, kidobta onnan elődje drága bútorait és nyilvánosan felszólította barátait és rokonait, hogy ne bombázzák kérvényeikkel őt. Mandátuma végén büszkén kijelentette: „Amióta Nišben az Együtt koalíció uralkodik, háromezer fiúgyermek született, és senki se nevezte a gyermekét Slobodannak.” A szerbiai parlament képviselője volt 1993 és 1997 között. Négy alkalommal, 1994-ben, 1997-ben, 1998-ban és 2000-ben választották meg őt a DP alelnökévé. Szövetségi belügyminiszter volt 2000 novemberétől 2003 márciusáig. Zoran Đinđić 2003. március 12-i meggyilkolását követően őt választották meg a szerbiai kormány élére. Az év végén benyújtja lemondását, ezért előrehozott választásokra kerül sor, amely után visszavonult az aktív politizálástól. Ezt követően ismét az üzleti élet felé fordul. 2012 októberében jelöltette magát a DP elnökévé, majd miután Tadić és Đilas megállapodását követően az előbbi visszalépett a pártelnöki versenyfutásból, tiltakozásként távozott a Demokrata Pártból. Az Új Párt hivatalosan április 6-án alakult meg. Zoran Živković nős, két gyermek, Milena és Marko édesapja. Felesége Biserka jogász. Róla korábban ezt mondta: „Pont ő fedte fel 1996-ban a választási csalást, mint a bizottság tagja. Így az én Biserkám tartóztatta le őket”. |
