Új játék dívik Szerbiában, amelyet az orosz rulett nyomán neveztek el szerb rulettnek, és olyannyira bizarr, hogy a külföldi sajtó is cikkezett róla. A játékban főként fiatalok vesznek részt, gépkocsival, a lényege pedig, hogy fogadásból pontosan az ellenkezőjét kell tenni annak, ami szabályos. Így a két legfontosabb szabály, hogy forgalommal szemben kell hajtani, illetve, mellékutcából kell kihajtani a főútra piros lámpánál. A fogadásból végrehajtott őrült hajszáknak számos áldozata van, sokszor ártatlan járókelők, ezért a rendőrség igyekszik fokozottan figyelni az ilyen sofőröket.
Ez a fajta játék csak egy újabb látlelete a társadalomnak, a légkörnek, amelyben élünk, és amelynek a gyökerei azokban a kilencvenes években vannak, amelynek szereplői ma ismét a napi politikát, ezáltal pedig életünket is meghatározzák. Jelzi, hogy a fiatalság, mivel normális, valóban követhető ideáljai nincsenek, mint ahogy egészséges jövőképe sem, miféle kapaszkodókat keres magának. Ha nem ismerik el tanulmányi eredményeiket, sőt azt látják, hogy az érettségin is a csalás a legkönnyebben járható út, ha diplomával, tisztességes munkával nemhogy elismerést nem szereznek, de éhezni kénytelenek, akkor két út közül választanak: vagy „ellentmondásos üzletemberek” lesznek, vagy pedig politikusok. A lényeg a pénz és a siker. A szerb rulettet a honi társadalom minden szférájában űzik, lényege: szemben a normálissal, a szabályossal, áthágva mindennemű normát, elsősorban az erkölcsit. Példa meg akad bőven.
A szerb politikum egyik legnagyobb rulettezője, a sors kegyetlen játéka folytán ismét miniszteri székben ülő Velimir Ilić, aki legalább olyan misztikus módon jutott magiszteri címéhez, mint államfőnk egyetemi oklevélhez. Gyanúsan régen okozott botrányt, így épp itt volt az ideje. Velja miniszter úr a Demokrata Párt pocskondiázása során a DP által irányított két térség, Belgrád és Vajdaság helyzetét elemezve, a tőle megszokott szilvapálinkával átitatott módszertant alkalmazva a következő megállapításra jutott: a szerbiai kormánynak nincs fennhatósága kétmillió belgrádi és kétmillió vajdasági szerb felett.
Az esetben nem feltétlenül az a tragikus, hogy ezzel Ilićnek huszon-egynéhány nemzeti közösséget sikerült megsértenie és semmibe vennie, bár ez sem elhanyagolható. Ám, efelett még el is lehetne siklani, hiszen botrányhősök, bohócok minden ország politikai életében vannak. A nagyobb gond az, hogy Ilić magiszter a kormány minisztere, tehát az államot képviseli. Azt az államot, azt a vezetést, azt a kormánykoalíciót, amely állítólag őszintén halad Európa felé, és amely hatalom létezésének alfája és ómegája az emberi és kisebbségi jogok védelme.
Az kizárt, hogy Ilić bocsánatot kérjen, hiszen ez ellenkezik általunk megismert mentalitásával (a vajdaságiakat amúgy is naplopónak tartja, akik nem termelnek, csak költik a belgrádi pénzt), arról meg szintén szó sem lehet, hogy lemondjon, hiszen ez meg a szerb társadalom szokásjogával ellenkezik. Meg a szerb rulett szabályaival is.
Na és van a kormánynak még egy minisztere, Milutin Mrkonjić, aki hasonló ismérvekkel rendelkezik, mint kollégája, a magiszter. Amellett, hogy új kedvesének, Ana Bekuta énekesnőnek milliós honoráriumokért köt le hangversenyeket, és továbbra sem tart be egyetlen határidőt sem, újabb szerb rulettbe illő mutatványban jeleskedett. A Szerbia Útjai közvállalat, amelynek hatáskörébe tartozik az európai szinten is a legdrágábbak közé tartozó autópálya-díjak behajtása, 2008 óta nem fizet forgalmi adót eme bevétele után, ezért zárolták a számláját. Csak zárójelben tegyük hozzá, ugyanarról a vállalatról és ugyanarról az igazgatóról, Zoran Drobnjakról van szó, akinek a lelkén szárad az a halálos baleset, amelynek során egy gépkocsi Újvidéknél az épülő fizetőkapu kivilágítatlan betonoszlopának csapódott. Sőt! A miniszter úr által tálalt megoldás szerint megnövelték volna az autópályadíjat az áfa összegével és így oldották volna meg a közvállalat problémáját. Értsd: Drobnjakék nem fizettek adót, ezért majd ezt a pénzt behajtják rajtunk. A jelek szerint a közvélemény felháborodása miatt visszakoztak, így egyelőre az autópálya-díj ára változatlan marad.
Persze, sem Drobnjak, sem Mrkonjić felelőssége nem merült fel, mindketten maradnak tisztségükön, hiszen nem szegték meg a szerb rulett szabályait.
