Az aratási előkészületekben meglepően kevés szó esett a búza áráról. Korábban ilyenkor a felvásárlók már elkezdték kampányukat arról, hogy milyen rossz minőségű lesz a termés, hogy ilyen vagy olyan mértékben támadták meg a betegségek, sok az aszalódott szem, nem megfelelő a beltartalma... Mindenki tudatában volt annak, hogy a felsoroltak csak részigazságokat tartalmaznak, az igazi cél, hogy alacsonyan tartsák a felvásárlási árat, hogy azután minél tetemesebb haszonnal értékesítsék a világpiacon az egyébként mindig is jó minőségű vajdasági búzát. Nem csoda tehát, hogy a termelők nem egyszer útzárlattal tiltakoztak az ellen, hogy teljes egészében az állam átengedi őket a felvásárlók önkényének.
Lehet már akkor sejteni kellett volna, hogy bajok lesznek az árral, amikor semmilyen megjegyzés nem jött a búza minőségére. Nyilvánvaló volt ugyanis a felvásárlók számára, hogy nem kell ilyen kampányokat folytatniuk, megkapják olcsón a búzát, hisz termett bőségesen, nagy lesz a kínálat. Még mindig nem végleges adatok szerint mintegy hárommillió tonna búza termett az országban és ez legalább félmillióval több, mint amennyire Szerbiának szüksége van. Lenne tehát kivitelre, de éppen ez a kérdés: tudunk-e majd külföldre szállítani. A búza betakarítása ugyan még nem ért véget, de azt tudni lehet, hogy az Egyesült Államokban és más nagy kenyérgabona-exportőr országban is jó volt a termés. Ráadásul úgy hírlik, hogy hagyományos búzavásárlóinknak, Oroszországnak és Ukrajnának is sokkal kevesebb behozatalra lesz szüksége, hiszen náluk is jó a termés.
Természetesen igazuk van a termelőknek, hogy a 16 dinár körüli felvásárlási ár nevetségesen alacsony, mindenki tudja, hogy ez még az egyszerű újratermelési költséget sem fedezi, még akkor sem, ha beleszámítjuk az állami támogatások összegét. Persze lehetne úgy is okoskodni, hogy nem kellene búzát termeszteni, de igazából ez sem kivitelezhető ilyen egyszerűen. Számolni kell ugyanis a vetésforgóval is, meg azzal a hagyománnyal, hogy a bérleteket mindig a búza árából szokták a termelők törleszteni, és ezzel a bevétellel szokták megalapozni az őszi vetést és betakarítást. Nem sok esély van tehát arra, hogy jelentősen megnövekszik majd a felvásárlási ár. Az állami tartalékok pénteken megkezdték a felvásárlást 20 dináros áron, de olyan kis mennyiséget vesznek meg (59 ezer tonna), hogy annak sajnos nem lesz azonnali hatása a piacra. Akinek azonban van lehetősége, hogy visszatartsa egy ideig a termést. egészen biztosan jobban fog ezúttal is járni, valamivel többet kap majd a gabonáért, de jelentősen többet nem.
