Amikor megfogalmaztuk a múlt heti internetes körkérdésünket, még a szerb rendőrség és az állambiztonsági szolgálatok belgrádi ténykedése tűnt a leginkább időtálló témának. Visszatekintve ez már nem is olyan kiemelkedő esemény, hiszen mi még mindig ugyanabban a Szerbiában élünk, és lassan megfogalmazódik bennem egy „új nap, új balhé” típusú szlogen. Ha valakit összezavart volna a cím, elnézést kérek tőle, nem szteroidokról, azok áráról vagy mellékhatásairól lesz szó. Lehet, hogy a vadhús megnevezés jobban illene a címbe.
Mindennek megvan az ára. A belgrádi őrjöngés több mint egymillió euróba került, ekkora ugyanis az okozott kár. A két nappal későbbi genovairól még nem érkezett meg a végleges számla, azt majd a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, az UEFA ülése után várhatjuk. De itt most csak számokról beszélünk. Valószínűbb, hogy az ár ennél sokkal magasabb. Egyik kollégám mondta a hét elején, hogy nem híve az összeesküvés-elméleteknek, de szerinte a balhék mögött bizonyos érdekcsoportok állnak. Nem a világrendet meghatározó nagyhatalmak, hanem bizonyos üzleti körök.
Úgy látszik, nagyon közel járt az igazsághoz. A napokban megjelentek olyan újságcikkek belgrádi lapokban, amelyek szerint szerb drogkartelek pénzelték a genovai keménymagot. Logikus. Nagyon jól elvannak néhányan ebben az országban, a zavarosban halászva. Nemcsak a drogbárók, hanem az a néhány üzletember is, akinek nagyon megfelel a mindenkori piaci egyeduralom. És ahhoz, hogy ezt megtartsák, felbérelnek néhány izomagyú hazafit, akik majd jól megmutatják a (szexuális) kisebbségeknek meg a focivilágnak is, hogy velük nem lehet szórakozni, itt önkényuralom van, azt csinálnak, amihez kedvük és erejük van, azt vernek szét, amit és akit akarnak. Pénzbe került megszervezni a vasárnapi belgrádi kirándulását annak a több száz nem belgrádi fiatalnak is, akik a főváros nevezetességeivel ismerkedtek, és pénzbe került kijutni Genovába is. Az olasz kirándulásra vagy kizárólag gazdag szülők gyerekei mentek, vagy már befutott üzletemberek, esetleg valaki pénzelte őket. Ez utóbbi a valószínűbb. Ez állítólag 200 ezer eurójába került a szervezőknek.
Meg lehetett volna akadályozni a rombolást? Igen, ha akarták volna. Nem feltétlenül a rendőrségről beszélek, hanem az államapparátusról egészében véve. A kilencvenes évektől alig tíz éve búcsúztunk el. A mostani állambiztonságiak nem általános iskolások voltak tíz éve, ebben az országban éltek akkor is, a mentoraikra pedig nem lehetett panasz, egész jól szolgáltak. Sok mindent tudnak azok az emberek, nem hülyék. Ezért állhatunk most itt egy kicsit értetlenül, a kobakunkat vakargatva, hogy akkor most hogy is van ez?! Nekem három hétig nem volt jogosítványom, mert – miután átjelentkeztem egyik rendőrségi körzetből a másikba – vártam valamilyen „dosszié”-ra, hogy megbízzanak bennem, és kiadhassák az új papírjaimat. Az engedélyem meglett azóta, de mialatt én vártam, addig álneven megvették azt a kritikus 60 belépőt Genovába, amivel a „hazafiak kimentek bulizni”.
Ja, és megállapították, hogy a genovai főguru, Ivan Bogdanov az 1389 tagja. Igen, ezt én is megállapítottam. A jobb alkarjára van tetoválva a szervezet jele, az évszám (ez a kedd esti fotókon látszik, nem ismerem személyesen). Meg térképeket találtak az Obraz vezetőjének lakásán, amelyekre a gyengébbek kedvéért berajzolták, hogy Belgrád melyik épületét kellett támadni a múlt vasárnap. Ezt utólag keresték, mert ugye a „Várunk benneteket!” transzparensek nem adtak elég okot arra, hogy a felvonulás előtt megjelenjen egy-két ballon- vagy bőrkabátos arc az üzengetőknél egy kávéra, egy rögtönzött beszélgetés erejéig.
Az is megtörténhet viszont, hogy ez csak nekem, kívülállónak tűnik ilyen egyszerűnek. Nem értem a hagyományápoló ifjúsági szervezet és a neonáci banda, a hétköznapi szerbiai fiatal és a huligán fogalmak közötti különbséget.
Genova és Belgrád nincsenek is olyan messze egymástól, ha jobban belegondolunk. A múlt héten mindkét helyszín egy célt szolgált: a lehető legrosszabb fényben feltüntetni ezt az országot. Ez sikerült is nekik (hogy kik ők, azt bízzuk a rendőrségre) – megint a címlapokon szerepeltünk. Mi mindannyian, szerbiaiak. Mert hiába mondom én azt, hogy nem tartozom ezek közé a barmok közé, és hogy Ivan Bogdanov nem a Nike új reklámarca Szerbiában. Kit érdekel ez? Főleg akkor, ha Genovába a szurkolók itthonról vették a belépőjegyeket, Belgrádban meg a belügyminiszter szerint a rendőrség jól végezte a dolgát.
