Az elmúlt hétvégén Vajdaságban és Szerbia legnagyobb részén esett a hó, és erős szél fújt. Az éjszakai hőmérséklet nagyjából -10 Celsius-fok környékére süllyedt. December közepét írunk. Az évnek ebben az időszakában ennek a hírnek nem kellett volna két napon át vezető helyet betöltenie a hírügynökségek és tájékoztatási eszközök kínálatában. Valamiért mégis ez volt a helyzet.
Szombatról vasárnapra virradó éjszaka a Szabadka–Belgrád autóút Topolya és Kishegyes közötti szakaszán majdnem húsz órán át több tíz kilométer gépjárműsor kényszerült a frissen esett hóban vesztegelni. Az utasokat senki sem mentette ki. Az úgynevezett régi Szabadka–Belgrád közút szintén Topolya–Kishegyes szakaszán pedig tehergépkocsik, autóbuszok, kombik és személygépkocsik akadtak el, elzárva ezzel az utat. Más vajdasági településeken is hasonló téli rémálom áldozataivá váltak egyes autósok. Kishegyest szombat délutántól vasárnap kora estig semmilyen irányban nem lehetett elhagyni. Csak a viharos szél süvített át akadálytalanul a falun.
Az internetes hozzászólók az útkarbantartó vállalatokat okolták. Azt mondták, az úttisztító tehergépkocsik nem tisztították kellő intenzitással az aszfaltot. Egyes külföldön élő hozzászólók megosztották az olvasóval az adott országban elterjedt gyakorlatot: Ausztriában mondjuk állítólag már a hóesés előtt elkezdik sózni az utat, persze csak abban az esetben, ha a meteorológusok teljes bizonyossággal jelentik be a jelentősebb mennyiségű csapadékot. Mások elmondták, hogy Norvégiában, ahol több hónapon át folyamatosan hó fedi a tájat, a gépkocsivezetők az aktuális körülményekhez, az olykor hosszabb időn át hóval fedett utakhoz alkalmazkodva közlekednek.
Ismerjük a szerbiai útkarbantartók munkáját. Mentségükre szolgáljon, hogy a legtöbb vállalat nagyon rossz helyzetben van, nem kapnak pénzt sem üzemanyagra, sem a gépház karbantartására vagy netalán újítására, sem az alkalmazottak bérének rendszeres kifizetésére. A szerbiai utak karbantartása és hótól való megtisztítása egyike azoknak az örökös témáknak, amely kapcsán kényünkre-kedvünkre szidhatjuk az államvezetést. A kishegyesi gépkocsisorok tekintetében azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. Az autóúton példának okáért azért nem tudtak továbbhaladni a gépkocsik, mert egy bolgár nyergesvontató ironikusan éppen az úttisztító tehergépkocsi megelőzése után csúszott meg és fordult keresztbe az úton. A régi úton szintén egy tehergépkocsi indította el a „láncreakciót”. Arról is érkeztek jelentések, hogy a személy- és tehergépkocsik nagy részén nyári gumi volt. Azzal pedig meglehetősen nehéz hóban és jégben közlekedni.
Részt venni a közlekedésben felelősség. Felelősek vagyunk gépkocsink utasainak életéért és testi épségéért, valamint az összes többi autós és utasának mindennemű épségéért, biztonságáért. Az általában sovány pénztárcák mellett valóban „fájdalmas” megvásárolni a téli gumit. Egy hólánc beszerzéséhez viszont nagyjából 2500 dinár szükséges és egy hólánc kiküszöbölheti a nyári gumi okozta hátrányt. A haladási sebesség és az adott időjárási, illetve útviszonyokhoz igazított vezetési mód pedig valóban nem pénz, hanem egyedül érettség, lelkiismeret és felelősségtudat kérdése. Emberéletek függnek ettől.
