Nem tűzték ki Szerbia számára az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésének időpontját. Az EU külügyi vezetőinek döntése értelmében, amennyiben tavaszig olyan haladás történik, amelynek alapján a döntéshozók úgy ítélik meg, hogy Szerbia eleget tett a számára előírt feltételeknek, akkor júniusig kijelölhetik a várva várt időpontot.
A most született döntésen egyáltalán nem kell meglepődni, az ország nagyjából azt kapta, amit érdemelt. Pozitívumként emelték ki, hogy Belgrád és Prishtina között a legmagasabb szinten megkezdődött a párbeszéd és – jó belgrádi szokás szerint az utolsó pillanatban – megkezdődött az integrált határátlépési rendszer alkalmazása is. Sőt, a szerb kormányt dicséri, hogy sikerült az észak-koszovói szerbeket is rábírni, bontsák le a barikádjaikat.
Az elmúlt 12 év a Szerbia–EU viszonyrendszerben másról sem szólt, mint megelőlegezett bizalomról, feltételes jóváhagyásról, bátorításról. Belgrád részéről meg mindig egyfajta „last minute” viszonyulás volt jelen, mindig az utolsó pillanatban hajtották végre az elvárt feladatokat. |
A mérleg másik oldalán, a nem teljesített ügyek között található az, hogy a telekommunikációról és az energiaügyekről szóló tárgyalások még csak el sem kezdődtek, az EULEX égisze alatt működő (Észak-) Kosovska Mitrovica-i bíróság gyakorlatilag nem működik és egy igen sarkalatos kérdésben sem történt haladás, ez pedig a Koszovóban működő szerb intézményrendszer belgrádi finanszírozásának megszüntetése és magának az intézményrendszernek a felszámolása. Ide, az Európai Bizottság jelentése szerint iskolák és kórházak mellett községi önkormányzatok, valamint állambiztonsági és igazságügyi szervezetek is tartoznak.
Ez utóbbi olyannyira lényeges pont, hogy az uniós állam- és kormányfők pénteki találkozóján, ahol a fenti határozatot szentesítették, Németország külön követelte, hogy egy olyan kitétel is kerüljön a szövegbe, amelynek értelmében Szerbia csakis akkor kezdheti meg a tárgyalásokat Brüsszellel, ha megkezdi „az állami struktúra” kivonását Koszovó északi részéről.
Az uniós csúcs előtt Szerbiában szárnyra keltek a már jól ismert találgatások és kitalációk. Szó esett többek között holmi „feltételes időpontról” is, de ha megnézzük a mérleg jobb és bal oldalára került dolgokat, vagyis, hogy a feladatok közül mi az, amit teljesített Belgrád és mi az, amit nem, akkor kis jóindulattal a két oldal kiegyensúlyozott. Ennek alapján pedig teljesen elfogadható a brüsszeli döntés – dicséret az eredményekért és a további bizonyítás elvárása.
Voltak olyan vélemények is, miszerint az új kormányt meg kellett volna jutalmazni, amiért ilyen rövid idő alatt elért ennyi eredményt. A kormány megalakulása után Ivica Dačić kissé elszundított és mire felébredt, a többiek már lecsaptak egy-egy olyan területre, amely által bizonyítani szándékoznak. Ugyebár, Vučić lett a kormány hivatásos Keresztapa-üldözője, Dinkić a pártmentesítést és a pénzügyi rendcsinálást vállalta fel, így gyakorlatilag a miniszterelnökre maradt az, amitől mindenki menekült, Koszovó ügye. És meg kell hagyni, Dačić becsülettel nekigyürkőzött a feladatnak. Olyan mondatokat mondott ki a (volt) déli szerb tartomány kapcsán, amit elődei nem voltak hajlandóak, lenyugtatta a barikádharcosokat, találkozott, kezet fogott és tárgyalt a szerbek által háborús bűnösnek tartott Hashim Thaci koszovói kormányfővel és megkezdődött a Szerbia és Koszovó közötti határon is a helyzet rendezése.
Ezek azok az érvek, amelyek alapján Brüsszelnek egyfajta megelőlegezett bizalmat kellett volna szavaznia az új kormánynak. Csak hát… Az elmúlt 12 év a Szerbia–EU viszonyrendszerben másról sem szólt, mint megelőlegezett bizalomról, feltételes jóváhagyásról, bátorításról. Belgrád részéről meg mindig egyfajta „last minute” viszonyulás volt jelen, mindig az utolsó pillanatban hajtották végre az elvárt feladatokat. Nyilvánvalóan ezt is megelégelte Brüsszel, amikor úgy döntött, semmiféle kedvezmény, eredményeket akarnak látni és majd annak alapján jutalmaznak.
Csak hát 2012-ben már a világ, pontosabban Európa esetében is más az erőviszonyok megoszlása, semmint az korábban volt. Miközben az EU gazdasági válsággal küszködik, addig a másik oldalon ott van két megerősödött ország, Oroszország és Törökország, és mindkettő igyekszik kiterjeszteni befolyását az EU-ból egyelőre kirekedt államokra. A héten Predrag Simić volt diplomata figyelmeztetett rá, hogy 100 év után Törökország visszatérne a Balkánra, elsősorban gazdasági befolyásának kiterjesztésével, az orosz előrenyomulásnak pedig magunk is tanúi lehetünk. Ugyanakkor Michael Spindelegger osztrák külügyminiszter aggasztónak nevezte Angela Merkel német kancellár kijelentését, miszerint Horvátország felvétele után bizonytalan ideig lekerül napirendről az EU bővítése. Az osztrák külügyi vezető is attól tart, hogy emiatt a török és orosz befolyás erősödhet.
Az Európai Unió évek óta a kötél és a sárgarépa módszerét alkalmazza Szerbia viszonylatában, időnként jutalmaz, időnként büntet. A jelen viszonyok között azonban nem teljesen világos, hogy a mostani brüsszeli döntés az vajon sárgarépa vagy kötél. És Brüsszelnek azt is szem előtt kellene tartani, hogy ha túl sokáig ostoroz, azzal el is vadíthatja magától Belgrádot.
