Futótűzként terjedt a hír, amit a Szabad Európa Rádió tett közzé a minap, hogy Ana Brnabić kormánya még a tavasszal, március 26-ai ülésén döntött arról, hogy eltörlik a Srbijagas földgázforgalmazó vállalatnak az állam iránti teljes adósságát 1,2 milliárd euró értékben.
Az állami tulajdonban levő Srbijagas az elmúlt években halmozta az adósságot, amelyek mintegy 80 százaléka (933,8 millió euró) úgy keletkezett, hogy aktiválták az állami garanciákat, vagyis azt a jótállási összeget, amelyet a szerb állam szavatolt a közvállalatnak a pénzintézeteknél beruházásaik finanszírozására. A kormány az említett ülésén úgy fogalmazott a határozatban, hogy a Srbijagasnak az állam iránti kötelezettségét, a több mint 141 milliárd dinárt, azaz az 1,2 milliárd eurót a Szerb Köztársaság tartós befektetésévé konvertálták, vagyis az állam, mint alapító ezzel az összeggel megnövelte a közvállalat tőkéjét.
Az egyszeri polgár feltenné a kérdést, ezzel a pénzzel, vagyis ennyivel gyarapodott volna a Srbijagas vagyona? A válasz: lényegében nem. Vladimir Vučković, a Pénzügyi Tanács tagja ezt a bravúrt a következőképpen magyarázza: gyakorlatilag a Srbijagas múltbéli tartozásának leírásáról van szó, vagyis beruházásainak finanszírozásáról, amit önerőből sohasem lett volna képes véghezvinni. Amikor csak megbotlott a közvállalat, az állam ígéretéhez híven „beugrott” és fizetett. Ily módon a Srbijagasnak a bankok iránti tartozása állam iránti adóssággá vált, amiről tudták, hogy sohasem lesz képes megadni, ezért nem is tervezték behajtani. Az a hír járja, hogy a közvállalat mindig is komoly gazdasági gondokkal nézett szembe. Egyrészt, hogy áron alul forgalmazta a földgázt, másrészt pedig más közvállalatok és állami intézmények nem fizettek neki az elhasznált földgázért.
Az egyszeri polgár elcsodálkozna azon is, hogy mekkora összegekről van szó tulajdonképpen. Aki a hétköznapokban, különösen nyugdíj és fizetés előtt a tízdinárosokat számolgatja pénztárcájában, nem is érzi ennek az összegnek súlyát. Emiatt a Szabad Európa Rádió munkatársai – az Építészeti, a Közlekedésügyi és az Infrastrukturális kérdésekkel megbízott minisztérium adatait felhasználva – képletesen, példákkal szemléltették a pénz nagyságát.
Egy kis kitérővel emlékeztessünk arra, hogy a múlt hét derekán a tartományi kormány egy új mágneses rezonancia (MR) berendezést adományozott a Vajdasági Klinikai Központnak. A nagyszabású átadáson elhangzott, hogy ez a felszerelés az egész tartomány polgárainak javát szolgálja, üzemeltetésével hamarosan megszűnnek a várólisták és valamennyi beteg időben kezelésben részesülhet. Visszatérve, a szóban forgó média munkatársai kiszámították, hogy a Srbijagasnak leírt adósság értékéből nem egy, hanem ezerkettőszáz-kettő (1202!) MR-felszerelést lehetett volna vásárolni, ami nem Vajdaság, hanem a tágabb régió igényeinek elegendő. Egy másik példa szerint, a mai árviszonyok közepette 141 kilométer autópálya épülhetett volna állami pénzből. A harmadik számítás szerint a Belgrád–Budapest gyorsvasút szerbiai szakasza költségeinek mintegy 90 százalékára elegendő lett volna, vagy egy elvontabb példával élve, a Karib-tengeren, a Bahamákon két magántulajdonban levő szigetet lehetett volna megvásárolni ebből a tartozásból. Tehát, csöppet sem kis összegről van szó. Aki élt vele, nem pitiáner keretek között gondolkodik.
Mindezek tudatában felmerül a kérdés, ki is az tulajdonképpen, aki rosszul gazdálkodik, Dušan Bajatović, a Srbijagas földgázforgalmazó közvállalat igazgatója, a maga 20 000 eurós havi bevételével, vagy valaki más?
