Január elsejétől 11,1 százalékkal növelik a minimálbér értékét, ami azt jelenti, hogy a legkisebb kifizethető órabér az eddigi 155,3 dinár helyett 172,5 dinár lesz, a havi legalacsonyabb bér pedig a korábbi 27 022 dinárról 30 022 dinárra növekszik. Ezzel is beigazolódik egy korábbi ígéret, mely szerint az év végén, a jövő év elején senki sem kereshet ebben az országban 30 000 dinárnál kevesebbet.
A döntést hetekig tartó alkudozások, tárgyalások, a nyilvánosság érdeklődését fenntartó huzavona előzte meg, mert mint pénz dolgában lenni szokott, aki adja, annak sok, aki kapja, annak pedig kevés. A munkáltatók 6–10 százalékos emelést szerettek volna, a szakszervezetek szerint viszont 24,5 százalékos növelés lett volna a reális. Mivel nem jutottak dűlőre, és a tárgyalásoknak véget kellett vetni, a pénzügyminisztérium csapott az asztalra, és döntött a növelés említett mértékéről.
(Gergely Árpád illusztrációja)
Nem éppen légből kapott a 11,1 százalékos növelés, ha figyelembe vesszük a köztársasági átlagbér alakulását. A nemrég közzétett adatok szerint Szerbiában a júniusi kifizetett átlagbér 53 633 dinár volt, ami az egy évvel korábbi időszakhoz képest névlegesen 9, ténylegesen pedig 7,4 százalékos növekedést mutat. Tehát az átlagbér és a minimálbér összegének növekedési aránya nem sokban különbözik. Kérdés viszont, mennyi kapható érte?
Az állam minden évben az említett két kategória mellett a puszta megélhetéshez szükséges összeg értékét is meghatározza minimális fogyasztói kosár címén, amely azoknak a létfontosságú élelmiszereknek a listáját tartalmazza, amely egy háromtagú család egy havi tengődéséhez elengedhetetlen. Ez a keret pedig jelen esetben 37 000 dinár, vagyis még mindig több, mint a minimális kereset. Magyarán, a szavatolt minimális kereset nem elegendő még az egygyermekes család megélhetéséhez sem. De sebaj, ekkora minimálbér még nem volt ebben az országban, hallhattuk minden irányban.
Ez még nem minden.
A szerb kormánynak van még bejelenteni valója. Hamarosan a közalkalmazottak is újabb bérnövelésre számíthatnak. Ugyancsak a pénzügyminiszter mondta, hogy a napokban születik meg a döntés, pontosan mennyi is lesz a növelés, de annyit előrebocsátott, hogy meghaladja a tavalyi 7–12 százalékost. Egy cél felé tart az ország, a kitűzött 500 eurós átlagbér megvalósításához.
Elképzelhető, hogy a cél megvalósul. Nem is annyira az ország gazdasági fellendülésének, az ipar szárnyalásának köszönhetően, hanem különböző „állami mechanizmusok” bevetésével. Jelenleg mintegy 470 euró a köztársasági átlagbér. Az 500 euróig terjedő rés könnyen kitölthető. Például a kormányból valaki odaszól a Szerb Nemzeti Bank kormányzójának, mérsékelje 117 dinár közelébe az euró dinárhoz viszonyított árfolyamát, vagy a közvállalatok igazgatói parancsba kapják, hogy december végén a januári bérek előlegét is folyósítsák alkalmazottjaiknak a karácsonyi és az újévi ünnepekre való tekintettel. Egy tollvonással mindez elintézhető, a Köztársasági Statisztikai Intézetnek pedig annyi dolga marad, hogy ezt elkönyvelje, kimutassa és az egész ország előtt szétkürtölje. Az újévi ünnepkör mámorában és bődületében az egyszeri lakosság úgysem mélyed bele, nem számol utána, petárdadurrogtatások közepette elhiszi, hogy megvan az 500 eurós átlagbér. Majd ha a rivaldafények elhalványulnak, majd ha elmúlik az ünnepi mámor, és ha majd január derekán, a közműszámlák fizetésének idején a nép ráeszmél, hogy havi fél fizetését még két héttel ezelőtt elmulatta, akkor jön a csalódás. De ez már késő lesz, mert addig a sajtóból, a tévéből és ki tudja honnan nem, az folyik, hogy Szerbiában az átlagbér elérte a beígért 500 eurót. Igen, de csak múlt időben, mert január már anyagiakban szűkösebb lesz, és az eddigi tendenciák szerint megint egy évet kell majd várni a további növelésre. Az alatt az idő alatt pedig talál az állam más szórakoztatást, elfoglaltságot a jónépnek. Ha mást nem, akkor ígérgetéseket.
