Leginkább az irodáknak éri meg

Amikor először megláttam a Magyar Szó online felületén a heti kérdést, azonnali kényszert éreztem arra, hogy rákattintsak a „Soha” opcióra. Persze, másodszor is elolvasva a kérdést, és jobban belegondolva a témakörbe, már tudtam, hazudnék, ha ilyesmit állítok. A probléma nem is ott kezdődik, hogy e sorok írója alkalomadtán (futball Eb, vb ideje alatt) fogad-e kisebb-nagyobb összegben egy-egy eseményre, hanem, hogy mindezt ténylegesen a fogadóirodában teszi-e. Merthogy manapság – akárcsak a vásárlás esetén – a sportfogadás legnagyobb százaléka nem a kihelyezett irodák valamelyikében történik, hanem az internet segítségével – akár asztali vagy hordozható számítógépről, vagy a megfelelő applikáció letöltésével az okostelefonunkról. A kínálat bőséges: a labdarúgás világában a topbajnokságoktól indulva egészen az angol ötödosztályig, néha olyan csemegékkel kiegészítve, mint amilyen a Vajdasági liga; a teniszben a négy Grand Slam-torna mellett természetesen az ATP- és WTA-versenyek is kiválaszthatóak, a feltörekvő játékosok követésével pedig még a challengerekre is lehet fogadni; a kosárlabda világában nemrégen ért véget a világbajnokság, amely a tapasztaltabbaknak remek hasznot hozhatott; a kézilabda berkein belül az újabb BL-szezon hozhat igazi csemegét – számunkra örömteli esemény, hogy a magyar klubok várhatóan jól szerepelnek majd; az amerikai kontinensen zajló sportágak egyre jobban hódítanak Európában és környékünkön, így az ottani fogadási rendszer is kezd betörni hozzánk, az összes többi sportágban pedig a nagyobb események rendre szerepelnek az irodák kínálatában. De miért is tesz fel bárki bármennyi tétet a nehezen megkeresett pénzéből egy igencsak nehezen kiszámítható, rizikós meccsre? Nos, erre számtalan magyarázat létezhet. Érdemes megvizsgálni ezeket az eseteket a pszichológia távcsövén keresztül nézve. Azt valószínűleg minden sportszerető 10-ből 8-szor eltalálja, hogy a végelszámolásban mely játékosok, csapatok lesznek ott: legyen szó Novak Đokovićról vagy Rafael Nadalról, a Manchester Cityről, a Liverpoolról, a Real Madridról vagy a Barcelonáról, vagy éppen a szerb meg a horvát férfivízilabda-válogatottról. Csakhogy az ilyen alapfeltevések esetében a szorzó is kisebb, azaz a fogadóirodák is tisztában vannak azzal, hogy ezen képviselők a legesélyesebbek egy-egy trófeára. A különböző kombinációk révén, minthogy hány gól/pont/kosár esik egy meccsen, nőhet a szorzó, azaz a bevétel összege is. A legnagyobb rangadókat sokan megnézik, de aki nem a német bajnokság rajongója, vagy nem egyik s másik csapat szurkolója, vajon mikor ül le a televízió képernyője elé egy Paderborn–Schalke-meccs megtekintésére? Nos, ilyen esetben egy kisebb pénzösszeg jókora adrenalinnövelőként hathat – valószínűleg ebben rejlik sok szerencsejáték-függő tragikus sorsa is. A hirtelen elvesztett pénz után azonnal jön a következő nagyobb tét, hogy az előzőleg eltékozolt pénzmennyiséget visszanyerje az egyén. A végkimenetel sok esetben ismert: teljes csőd. Ám nem kell ennyire tragikusan felfogni a játékot, hiszen a hivatalos irodák mindegyike alapszabályzatában számol be a felelősségteljes fogadás fontosságáról. Szerbiában a legfőbb fogadóirodáknál immáron limitek is beállíthatóak, azaz megadható egy maximális összeg, amit napi, heti és havi szinten költhet a regisztrált felhasználó. A sportfogadásról azonban köztudott tény: leginkább az irodáknak éri meg, a játékosok elhanyagolható százaléka köt ki a „pozitív nullán”. A profik egészen más kategóriát képeznek: ők azok, akik képesek napokat, heteket elemezni a mérkőzéseket, figyelni a sérüléseket és az edzőváltásokat – egyszóval, akárcsak minden valamirevaló munka, a sportfogadás is komoly időbeli befektetést igényel.

Ne feledjük azonban, hogy a fogadóirodáknak nem merül ki ennyiben a funkciója. Egyetemista éveim alatt Újvidéken sokszor viccelődtünk azon kortársaimmal, hogy a fogadóirodák környékén nyugodtan eléldegélhet az ember. Ezen épületek közvetlen közelében azonban rögtön van bank, pénzváltó, kávézó, pékség és gyógyszertár is, sőt, az igények felméréséből következett az, hogy sokszor mindez már egy fogadóiroda neve alatt! Az írás tárgyát képező helyiségekbe nemcsak akkor térhet be az ember, ha játszani szeretne, hanem akkor is, ha kíváncsi valamilyen sporteseményre. Ilyenkor egészen különös hangulat alakulhat ki a baráti társaságban, hangosan lehet szurkolni a kedvencnek, együtt szidni a bírót és együtt ünnepelni egy nemzet győzelmét. Az efféle találkozások alkalmával mindig jókat lehet mosolyogni a törzsvendégeken, akik gyakran még munkaidőben is ott ücsörögnek a tévéképernyők előtt.

Az pedig, hogy léteznek olyan fogadóirodák a bolygónkon, ahol még arra is lehet fogadni, hogy a földönkívüliek 2050 előtt megszállják-e az emberiséget, vagy hogy hogyan hívják majd Roger Federer következő gyermekét, már egy másik írás témája lehetne…