Üvegbe zárt napfény

A nagymamám mindig azt mondta, hogy a kedvenc évszaka az ősz. Kislányként nem értettem, mi lehet jó az őszben, amikor esik az eső, minden szürke és hideg van. Nyári gyerek lévén, nekem az az évszak jelentette a szabadságot, a gondtalanságot, az élményeket. Most, felnőtt fejjel (amióta nincs rendes nyár, hanem trópusi hőség) már én is látom az ősz szépségét: kibírható a kinti hőmérséklet, viselhetjük kiengedve a hajunkat, az alapozó nem folyik le az arcunkról, nyakig betakarózva olvashatunk a fotelben, süthetünk tököt, fahéjas almás pitét, magunkba szívhatjuk a sült gesztenye illatát, gyönyörű színekben pompáznak a fák és az egész természet, és ekkor érkeznek a hajrába a befőttek és a savanyúságok. Mert akik már májusban-júniusban elkezdték bekészíteni a télirevalót, azok már szinte feltöltötték a kamrát és a mélyhűtőt. Ott állnak a kamrapolcon az eperlekvárok a meggy- és cseresznyekompótok, a sárgabaracklekvárok és őszibarackdzsemek társaságában, most társulnak hozzájuk a savanyúságok.

Az utcán lépten-nyomon megcsapja orromat az ecet és a sült paprika illata. Lelki szemeim előtt látom, hogy kerülnek a megsikált apró uborkák szépen, katonás rendben a befőttesüvegbe, hogyan ficánkolnak a napsárga paprikaszeletek az olajos lében, és hogy puffog az ajvár a hatalmas fazékban, miközben a háziasszony keze szorgalmasan jár, szedi az odakészített, fertőtlenített üvegekbe, megütögeti, hogy ne maradjon benne levegőbuborék, lezárja az aranyszínű fedővel, még egyet teker rajta a biztonság kedvéért, kötényével megtörölgeti, majd egy hirtelen mozdulattal fejtetőre állítja, és mehet a többi közé a dunyha és a pokróc alá. Jól betakargatja őket, hogy aztán néhány nap elteltével, kihűlve oda kerüljenek a lekvárok, befőttek mellé a díszes kamrapolcra.

Nagyanyámnak hatalmas spájza volt, körös-körül stelázsival, amelyeken ott figyeltek a sűrű szilvalekvárok – csakis ilyen állagú kerülhetett a barátfülébe, kelt kiflibe –, a lágy őszibarackdzsemek, amelyek nélkül elképzelhetetlen volt a krumplis fánk – csak a nagyanyám tudta úgy elkészíteni mindkettőt, hogy mind a tíz ujjamat megnyaltam utána –, az ecetes-olajos lében eltett paradicsompaprika, az abált szalonna első számú kísérője, valamint az ötliteres üvegben, tormával, kaporszárral itt-ott megspékelve sorakozó ujjnyi uborkák.

Kompót nem volt a polcon. Nagyanyámék elsők között vásároltak hűtőládát, és a dunsztok oda kerültek a befőttesüvegekhez hasonló műanyag dobozokba. Nagyanyám annak rendje és módja szerint megfőzte a meggyet, a sárgabarackot, az őszibarackot és a körtét, leszűrte, majd a gyümölcsöt belekanalazta az említett dobozba, és mehetett a fagyasztóba. Amikor a zimankós téli napokon – leginkább vasárnap, hiszen a sült húsokhoz kompót dukált – kiolvasztotta egyikét-másikát, porcelán tálba szedte, és leöntötte frissen főtt cukros lével. Így nem került bele tartósítószer. Mi is ugyanígy készítjük, sőt mi már a lekvárnak való gyümölcsöt is lefagyasztjuk, természetesen megtisztítva, kimagozva, majd alkalomadtán – amikor palacsintát ennénk, vagy zserbót sütnénk – kis adagokban megfőzzük.

Az utóbbi néhány évben már nem teszünk el savanyúságot, és szilvalekvárt sem főzünk, mert megteszi helyettünk egy dél-szerbiai vállalat. Nem is akárhogyan. Száz százalékban gyümölcsből, illetve zöldségekből készülnek a termékeik, tartósítószer nélkül. A lekvárok, szlatkók, dzsemek, savanyúságok, ajvárok, pindzsúrok, sűrített paradicsomok rendelésre készülnek, üzletben nem lehet megvásárolni. Amellett, hogy kifogástalan minőségű télirevaló kerül az asztalra, nem kell attól tartanunk, hogy felforr, penészes lesz, vagy megbarnul a fáradtságos munka eredménye. Mert nemegyszer előfordult, hogy a meleg lakás aprócska kamrájában tönkrement az összes. Ráadásul az utóbbi években a kertben sem érnek be a zöldségek, nemrégiben olvastam, hogy amikor 32°C-fok fölé kúszik a hőmérő higanyszála, a paradicsom hőgutát kap és többé nem terem. A zöldborsó és a zöldbab elszáradt, a tök ki sem fejlődött, egyedül a kapor bírta a meleget, na és a tarack. Azt viszont nemigen szokták eltenni télire.

De ki tudja. Lehet, hogy néhány év múlva ott találjuk a méregdrága rukkola mellett a piaci pulton, amikor már csak mutatóban lesz paprika és paradicsom, és aranyárban mérik még a káposztát is.