Nem, én nem vagyok beteg!

Az egészségügyi minisztérium által a betegség megelőzése és korai diagnosztizálása céljából szervezett ingyenes megelőző vizsgálatokra Szerbia-szerte egyre többen jelentkeznek. Erre utal az az adat is, hogy ebben az évben, az elmúlt 9 hónapban az ilyen ellenőrző-vizsgálatoknak köszönhetően az orvosok megközelítőleg 325 000 szerbiai polgárt vizsgáltak meg. Eddig 15 alkalommal szerveztek ilyen vizsgálatokat országszerte, összesen 216 klinikai központban, kórházban és egészségügyi központban.

Legutóbb, a szeptember végén megtartott ingyenes megelőző ellenőrzés során 25 570 polgárt vizsgáltak meg, vagyis ennyi páciensen végeztek el hasultrahang-vizsgálatot, fül-orr-gégészeti vizsgálatot, szív- és érrendszeri-vizsgálatot, valamint vércukorszint-ellenőrzést és tumormarker-vizsgálatot is végeztek. Ezúttal is jelentkezhettek azok is, akiknek nincs egészségügyi kártyávjuk. Az egészségügyi minisztérium az egyre nagyobb érdeklődést egészségvédelmi tudatunk növekedésével magyarázza. Az érdeklődés valóban utal valamire, de nekem személy szerint kételyeim vannak, hogy tudatosan figyelnénk az egészségünkre, hiszen a kötelező szűrővizsgálatokra a polgárok rendkívül kis százalékban jelentkeznek. Akkor hát mi bújhat meg a háttérben?

Sajnos megállapíthatjuk, hogy Szerbiában a betegségmegelőzés még mindig gyerekcipőben jár, nehézkes, kivetnivalót hagy maga után. Egyrészt az egészségügyi intézményekben mindenekelőtt a gyógykezelésen van a hangsúly, kevésbé a megelőzésen. Csodálkoznak is az orvosok, ha egyik-másik páciensük azzal jelentkezik, ő jól érzi magát, de ki szeretné vizsgáltatni, hogy tényleg minden rendben van-e az egészségével. Csodálkoznak, hiszen mindenhol várni kell. Mindenekelőtt időpontra, legyen az a háziorvos, vagy laboratóriumi vizsgálat, a szakorvosi vizsgálatról nem is beszélve. Majd várni kell a helyszínen, hogy az ember sorra kerüljön, hiába érkezik a páciens időpontra, valamiért az állami intézményekben mindig tömeg van (tisztelet a kivételnek). Várni kell az eredményre is, majd az ellenőrzésre is. Jó esetben csupán egy-két hónap kell minderre, rosszabb esetben akár egy egész év, vagy még több idő. Kinek van erre ideje? Na és türelme? Sokszor csak annak, akinél már megjelent a baj.

Ezt az egész bonyolult hierarchikus rendszert – ami a háziorvostól indul, de egy-egy gyógykezelés a szakorvosi véleménytől függ – hivatott lerövidíteni és leegyszerűsíteni az egyre több személyt vonzó ingyenes megelőző vizsgálat. Tömegről sajnos nem beszélhetünk, hiszen az egészségügyi intézmények kapacitása is korlátozott, így csak azt mondhatjuk, hogy a lehetőségekhez mérten egyre többen veszik igénybe. Megjegyzem, a vizsgálat után, ha valamilyen rendellenesség mutatkozik ki, mindenkinek, hát azoknak is, akik az ingyenes megelőző vizsgálaton keresztül egy vagy két láncszemet átugorva kerültek el a szakorvosi vizsgálatra, a gyógykezelés megkezdéséig a korábban röviden felvázolt, várakozásokkal (sokszor idegességgel, rohangálással, és újabb betegségek begyűjtésével) járó) utat kell végigjárniuk. Na és persze egészségügyi kártya is kell ekkor már.

Másrészt pedig sajnos olyanok vagyunk, hogy minden előbbre való az egészségünknél. Ha nem fáj, ha nem kellemetlen, és nem látszik, nincs is. És ha nem tudunk róla, akkor meg főleg nincs. A strucc-politika az, ami leginkább megkülönböztet minket a nyugati országoktól. A hozzáállás. Pedig az egészségünk a legféltettebb kincsünk. Legalább is az kellene, hogy legyen. A nők kétharmada mégsem megy el rendszeresen megelőző nőgyógyászati vizsgálatra, így csupán tavaly 551 nő hunyt el méhnyakrákban. Eközben egyre nagyobb az emlőrákban szenvedő nők száma is, pedig szervezett szűrővizsgálatok is folynak az országban. A lakosság több mint 8 százaléka él cukorbetegséggel, és a szív- és érrendszeri betegségek jelentették a múlt évben 52 663 harminc és hetven év közötti ember számára a végítéletet. Keveset mozgunk, egyre több a túlsúlyos ember, mert a táplálkozásunkra sem figyelünk. Tehát van még mit erősíteni az egészségvédelmi tudaton, ugyanakkor javítani az egészségügyi rendszeren is, hogy az egészségügyi ellátás mindenki számára észszerű időtartamban elérhető legyen.