A házi kedvenc örömforrás

Kell kutya, nem kell kutya? Legyen macska a háznál, vagy sem, vagy esetleg legyen mindkettő? Vegyünk kanárit, vagy inkább készíttessünk akváriumot? Sokszor megfordulnak bennünk ezek a kérdések, hiszen tudjuk, hogy bármilyen házi kedvenc hozzánk költöztetése felelősséggel jár. Nem mindig agyalunk ezen egyébként túl sokat, pláne a kutya és a macska esetében, hiszen azok több ezer éve az ember társai, de azért csak hozunk egy döntést arról, hogy bevállalunk-e egy kiskutyát, vagy néhány kismacskát, vagy sem.

Legtöbben szeretik, ha él a környezetükben néhány simogatni, szeretgetni való ugató, vagy nyávogó jószág, sőt még lehet, hogy ezeken felül halakkal és madarakkal is hajlandóak bíbelődni, viszont azt is meg kell érteni, ha valaki nem szereti az állatokat a közvetlen közelében, vagy egyszerűen nincs rájuk ideje, igénye.

Heti körkérdésünk válaszadóinak is a legnagyobb hányada, 69 százaléka kutyát, macskát, vagy egyéb kis emlőst tart otthon. A másik viszonylag nagyobb tábort, 29 százalékukat azok alkotják, akik semmilyen kedvencet nem dédelgetnek odahaza, és elenyésző számban, a válaszadóknak mindössze 1–1 százaléka bíbelődik egzotikus állattal, pókkal, kígyóval, vagy tart madarat, akváriumi halat.

Nem véletlen az, hogy ha társállatról van szó, automatikusan kutyára, vagy macskára gondolunk, hiszen velük a kapcsolatunk ősrégi, mindig is az ember közelében éltek. Egyik helyen azt olvastam, hogy az ember és a kutya kapcsolata az őskorba nyúlik vissza, és története az emberiség történetével kezdődik, és hogy valamennyi háziállat közül a legrégebbi és legszorosabb barátság fűzi az emberhez. Ezt minden kutyatartó tanúsíthatja, legyen az gyerek vagy felnőtt, az eb és gazdája viszonya egyedi, különleges és bizalmi.

Ami a macskákat illeti, körülbelül tízezer évvel ezelőtt kezdtek az ember társaságában élni, és nagyjából négyezer éve az ókori Egyiptomban háziasították először. Persze vannak más elméletek is a háziasítását illetően, de az a lényeg az egészben, hogy a macska is az ember környezetében élt, vagyis nem új keletű a kapcsolat.

Vannak macska- és kutyapárti emberek, de azt kevesen vitatják, hogy ennek a két társállatnak a viselkedése, legfőképpen az emberhez fűződő viszonya nagyban különbözik. A kutyák jobban kötődnek az emberhez, a macska meg inkább a házhoz, és sokszor, ha a gazda elköltözik, a macska marad, mert ő inkább a házhoz hű. Persze nincs ebben semmi meglepő, a magyarázat erre az, hogy a kutya farkasőse társas állat volt, és sokkal régebben kezdődött a háziasítása, a macska őse meg magányosan élő ragadozó volt és később háziasítottuk.

Nem véletlen hát, hogy ha valaki házat vesz, saját otthonba költözik, akkor legtöbbször egy kutyust is beszerez, esetleg még néhány macskát is. Persze a két faj barátsága nem mindig garantált, de sokan úgy vélekednek, hogy ha kis korban találkoznak, jó esély van a barátságukra, vagy legalább arra, hogy megférjenek egymás mellett. A kutyák és a macskák közelsége jó hatással van az emberre. Jó érzés úgy belépni a kapun, hogy rohan elébünk egy minket imádó és bennünket körülrajongó kutya, jó tudni, hogy valaki éjjel is vigyáz a házra, vagy akkor, amikor mi nem vagyunk odahaza. A macskáknak azért jóval más a szerepük, házőrzést nem vállalnak, de a macskarajongókat biztos örömmel tölti el, ha a lábuk szárához dörgölődzik, vagy az ölükbe ugrik egy kis simogatásra.

Egzotikus állatot tényleg kevesen tartanak odahaza, és ennek biztos nagyon nagy köze van ahhoz, hogy azokkal nem igazán lehet közvetlen, bizalmi kapcsolatot kialakítani. Olyan eseteket nem látunk, hogy a gyerek az udvarban egy kígyóval kergetődzik, vagy egy pókkal ugrándozik. Ezeknek a tartásuk és a táplálásuk sem egyszerű, nem biztos, hogy rajonganak a levesmaradékért és egy régi kabáton sem tudják meghúzni magukat éjszakára, ráadásul semmilyen kedvesség sem sugárzik a tekintetükből. A kígyórajongók lehet, hogy vitatkoznának velem, de én egyelőre maradok ezen az állásponton.

A madarakat és az akváriumi halakat tartók valószínűleg többen vannak, mint ahogyan az a mi körkérdésünkben megmutatkozott, de azért ez a költségesebb dolgok közé tartozik. Ezeket általában hobbiból tartják, mert kedvelik a madarakat, vagy imádják az akváriumokat, viszont ebben az esetben is kisebb a kommunikációs lehetőség az állat és az ember között. A papagájjal még csak lehet kommunikálni, de a halat már biztosan nem simogatjuk meg hazaérkezéskor. Legfeljebb leülünk az akvárium elé és gyönyörködünk a látványban, relaxálunk.

Bármi legyen is hát a házi kedvencünk, azt azért választottuk, mert örömmel tölt el bennünket a jelenléte, ha meg nem tartunk odahaza semmilyen állatot, akkor meg pont az a helyzet nyugtat meg bennünket, hogy nem kell kedvencekről gondoskodni.