Ültess levegőt, hűvöst, orvosságot, jövőt, életet!

Múlt heti körkérdésünk eredménye pontosan rámutat állapotainkra, még akkor is, ha csak egy maroknyi ember szavazott. Nagyon kevesen vesznek részt szervezett fásítási akcióban, legtöbben azért ha tehetik, a maguk udvarán, kertjében ültetnek fát. Jócskán vannak olyanok, akik nem foglalkoznak ilyesmivel, vagy – szeretném hinni – nincs lehetőségük rá, és mindebből következik a „való világunk”, az, hogy Vajdaság területének alig 6–7 százaléka erdősített – ami kb. 140 ezer hektárnyi területet jelent –, pedig egykoron az erdők földjének számított.

Ez közel sem elégséges, valójában messze elmarad a kívánatostól. Tartományunk a kontinens egyik fában legszegényebb régiója, az erdővel borított területeket meg kellene dupláznia ahhoz, hogy közelítsen az európai átlaghoz és követelményekhez. (Az uniós szabványok szerint Vajdaságban mintegy 690 ezer hektár fás területre lenne szükség a 140 ezer helyett.) A baj mégsem lenne olyan nagy, amennyiben az erdők egyenletesen lennének elterjedve. De nem. A legtöbb erdős terület a Száva mente, a Duna mente és a Tisza mente szűk gyűrűjében, valamit a Tarcal-, a Verseci-hegy, továbbá a Deliblátói- és a Szabadka környéki homokpusztánál helyezkedik el. A tartományi mezőgazdasági titkárság adatai szerint az erdős területek nagysága 14 községben kisebb az egy százaléknál, s ez igazán vészjósló adat.

Elég csak Magyarország felé kitennünk a lábunkat az országból, hogy rádöbbenjünk, mennyivel több a fa, a kis erdő, a nagy erdő a településeken kívül és belül. A helyzet súlyosságát mintha felismerte volna a társadalom, de kampányszerűen bánik vele. A civil szféra erőtlen, a lakosság körében pedig lesújtó, de egészen felemelő, önzetlen példákkal is találkozunk.

A Vajdaság Erdői Közvállalat 2018 őszétől kezdve jelentős területeket fásított, vagy új erdős területeket alakított ki, a meglevők állományát gazdagította, frissítette. Az idén ősszel első ízben önkéntesek bevonásával mintegy 11 ezer tölgy- és feketefenyő facsemetét ültettek Szabadka, Hódság és Apatin környékén. December első hete hivatalosan is Zöld hét volt Vajdaságban, amit első ízben hirdettek meg. Ennek keretében a tartományi kormány épülete mögötti parkban jelképesen tíz hársfát ültettek el, az állami tulajdonban levő közterületeken pedig tízezer facsemetét helyeztek földbe. Érdekes és hatékonynak bizonyult kezdeményezés nyomán Rumán 16 000 facsemetét ültettek, annyit, ahány lakosa van a községnek. A Zöld hét akcióhoz több helyi önkormányzat, továbbá 30 vajdasági közintézmény is csatlakozott, és több szociális, egészségügyi és oktatási intézmény területén is jelképesen megkezdődött az újraerdősítés folyamata. A facsemetéket a Szerbia Erdői és a Vajdaság Erdői közvállalatok biztosították.

A következő 5–7 évben a Tartományi Településrendezési és Környezetvédelmi Titkárság még 150 ezer hektár erdősítését tervezi, ami állítólag még mindig kevés az erdősítéshez és a szélvédelmi zónák kialakításához, de mindenképp üdvözlendő. Sok esetben hiányoznak a törvényes lehetőségek, önkormányzati szinten viszont folynak a felmérések arról is, hogy mely területeket lehetne fásítani. Az adatok összegzése márciusra várható.

Megmozdult tehát valami, ami egyelőre nem szépít azon a lehangoló képen, mely útközben fogad bennünket. Az utak mente, a szántóföldek környéke sivatagi kopárságot mutat, nagyvárosokban úgyszintén a lehető legkisebb ellenállásba ütközik az, aki beruházása miatt zöldövezetet semmisít meg. A gondatlan irtásnak útját kellene állni ahhoz, hogy a faültetés, vagy erdőtelepítés eredményre vezessen. Óbecse és Péterréve között az út mentén kétszer is ültettek fákat, sikertelenül. Sajnos a földművesek is előszeretettel pusztítják az út menti facsemetéket, arra hivatkozva, hogy nehezítik a nagyobb mezőgazdasági gépekkel való közlekedést. A nagyvárosok környékén mértéktelenül áldozzák fel a jó minőségű termőföldeket holmi gyanús üzletekért, lerakatokért. Ezekre a kezeletlen jelenségekre is orvoslást kellene találni, mint megannyi ökológiai kérdésre.

Ültess levegőt, hűvöst, orvosságot, jövőt, életet! – üzeni a nemrég alapított zasadidrvo.rs környezetvédelmi honlap. Mégis fellengzősnek tűnik, mert itt és most mintha továbbra sem vennénk komolyan mindazt, ami a környezetvédelemmel kapcsolatos. Pedig a saját bőrünkön tapasztaljuk a felmelegedés, a rohamosan, sőt drasztikusan változó életkörülmények következményeit.

A tudomány szerint az erdőtelepítés lehet a leghatékonyabb megoldás a globális felmelegedés problémájára. Mintegy 900 millió hektárnyi területet kellene fásítani világszerte, aminek eredményeként 25 százalékkal csökkenne a légkör szén-dioxid mennyisége. Az egyszerű ember nyelvén szólva ez azt jelenti, hogy minden földi lakosra számítva fejenként nagyjából 200 fát kellene ültetni ahhoz, hogy megduplázzuk a jelenlegi erdők méretét, és így visszanyerjük az 1700–1800-as évek korára jellemző erdőknek legalább a kétharmadát. A jelenlegi erdőállomány az akkorinak nagyjából a harmada, miközben a szén-dioxid-kibocsátás megtöbbszöröződött. Felgyűrhetjük hát a gatya szárát!