Tavaszvárás, táncmulatság

A farsang hagyományosan a mulatozás időszaka. Régen a falvakban bálokat rendeztek, hogy a legények és a leányok egymásra találhassanak, megtörténjen az eljegyzés. A farsang ideje alatt esküvőket is szép számmal tartottak, hiszen ezt követően, a húsvéti böjt során nem volt szabad házasságot kötni.

Ma már nem szentelünk akkora figyelmet a hagyományoknak, mint régen. Ahogy az idők során a karácsony és a húsvét is családi eseménnyé szelídült, úgy a farsangi dorbézolás jelentősége is csökkent. A farsangi (álarcos) bálról sokunknak csak gyerekkori emlékeink vannak. Az álarcos és jelmezes fölvonulásokat ma is főként az óvodások és az iskolások számára szervezik. A bálok esetében már más a helyzet. Sok szórakozóhely hirdet jelmezversennyel egybekötött farsangi bált, amivel a fiatalokat célozzák meg, a különböző egyesületek és civil szervezetek pedig gyakran jótékonysági bálokat rendeznek.

Vannak, akiket a hagyományok nem nyűgöznek le. Számukra a farsangi dínomdánom csak egy azok közül a régi szokások közül, amik mára kivesztek a mindennapokból. A gyerekeiket még beöltöztetik, hiszen nem hiányozhat az oviból sem a katicabogár, sem a hatodik Elza hercegnő, de ők maguk nem szívesen bújnak álarc mögé, és a szép ruhában való keringőzést is elkerülik, ha csak tehetik. Mások szívesen belebújnak egy boszorkány vagy egy szuperhős bőrébe egy éjszakára, elvégre a társaság és a szórakozás a lényeg, nem az, hogy az ember milyen ruhát visel.

Úgy tűnik, hogy a nagy többség (a válaszolók háromnegyede) egyáltalán nem jár bálokba. Fölgyorsult a világ, ma már csak kevesen találják meg az általuk keresett szórakozást a báli forgatagban. Egy fárasztó nap után legszívesebben csak megnéznénk egy újabb sorozatepizódot, vagy vennénk egy forró fürdőt egy jó könyv társaságában. Ha a családdal se sikerül elegendő időt együtt tölteni, a szabad esték erre is kiváló alkalmat nyújtanak, hiszen kevés dolog hozza jobban össze a családot, mint ha csapunk egy éjszakába nyúló társasjátékpartit. Így nem csoda, ha a bálba járás lejjebb csúszik a kívánságlistánkon, és a keringő helyett a pihenést választjuk.

Azért is megterhelő lehet a farsangi bált választani kikapcsolódásként, mert olyan ritkán járunk bálokba, hogy szinte fogalmunk sincs az etikettről. Azt tudjuk, hogy szép ruhában illik menni, hogy kecsesen kell ülni az asztalnál, de hogy kinek mit mondjunk, kivel hogyan viselkedjünk, vagy melyik evőeszközt mikor vegyük a kezünkbe, azzal már nagyobb bajban vagyunk. Még annak is megvan a maga illemtana, hogy ki száll ki előbb az autóból. (A férfi. Kiszáll, hátulról megkerüli az autót, kinyitja az ajtót a türelmesen várakozó nőnek, és segít neki a kiszállásban.) Egyikünk se szívesen megy olyan környezetbe, ahol nincs tisztában a viselkedés elvárt formáival, hiszen nem szeretünk szégyenben maradni. Aki nem tud táncolni, arra ez hatványozottan igaz, mert hát a bál mégiscsak a táncról szól, amit nem lehet megúszni.

Persze nem baj, ha az ember nem szereti a farsangi forgatagot vagy a báli mulatságot. Mindenkinek mást jelent a minőségi szórakozás, és ami százötven évvel ezelőtt a legnagyobb örömforrást nyújtotta az embereknek, az mára egy szűk réteg kedvelt kikapcsolódási formájává vált. A baj inkább az, hogy vélhetően többen járnának el a farsangi bálokra is, ha az nem terhelné meg annyira a családi kasszát.

Ezért szót kell ejteni arról is, hogy a bál bizony nem olcsó mulatság. Aki szívesen menne, az se föltétlenül engedheti meg magának az ezzel járó kiadásokat. A belépőt sem ingyen adják, és az ember többnyire nem egyedül megy bálozni. Két belépő áráért ugyan megkapjuk a két főre szánt vacsorát, és akár hajnalig táncolhatunk a parketten, de cserébe másnap számolgathatjuk, hogy vacsora ne legyen a hónap végén, vagy egy számla fizetésével maradjunk inkább el. És akkor még szó se esett arról, hogy nem mindig van otthon alkalomhoz illő cipőnk, ruhánk, amit szintén meg kell venni, ki kell fizetni. A farsangi jótékonysági bál ugyan kedves ötlet, hiszen nincs is annál jobb, mint egyszerre szórakozni és segíteni, de ha két embernek 4-5 ezer dinárt is ott kell hagynia érte, lehet, hogy inkább a jótékonykodás és a kikapcsolódás más formáit fogják előtérbe helyezni.

A bálozás nem jobb vagy rosszabb kikapcsolódási forma, mint bármi más, amiben örömünket leljük, de kétségkívül nem ez a legolcsóbb módja a vigadalomnak.

Aki megteheti, annak mégis érdemes egyszer megtapasztalnia a farsangi bálok világát. Ez a januári, februári időszak kicsit olyan, mint egy semmire se jó átmenet. A karácsony már elmúlt, a húsvét még messze van, és az idő is hideg, jeges, ködös. Nehezünkre esik kivárni, hogy végre nyíljanak a tavaszi virágok. A várakozás időszakát pedig egy kicsit szebbé teheti a farsangi zenés táncmulatság. Jelmezzel vagy anélkül, a farsangi bál kellemes kikapcsolódást, társasági élményt, a megszokottól eltérő szórakozást jelenthet számunkra.