Megingott a bizalom

Igencsak csalódott és hitetlenkedett az a lakástulajdonos, aki több tíz éve fizette a lakásbiztosítást, s azután amikor tényleg bajba került, a biztosító „cserben hagyta”. A tulajdonos természetesen abban a hiszemben élt, hogy mindent megtett a maga és családja biztonságáért, a kiválasztás nem hiábavaló, otthona kellőképp védett. De a baj megtörténte után – lakásbetörésről volt szó –, a biztosító a tetemes kárból semmit sem térített meg, mondván: az ajtó zárszerkezete nem felelt meg a „minimális mechanikai” védelemnek.

Peches volt a biztosított, vagy ez kivételes eset lehetett? Netán igaza van azoknak a szkeptikusoknak, akik életükben nem foglalkoztak biztosítással, mert úgy vélik, kidobott pénz, kész átverés az egész? A biztosítók tényleg abból élnek (nem is akárhogyan), hogy túljárnak a kliensek eszén?

A kép talán nem ennyire egyszerű és fekete, de tény, hogy a károsultak gyakran a biztosítókkal szemben is megkárosítottnak érzik magukat, mert azzal szembesülnek, hogy bizonyos szerződésbeli kitételek alapján csak részben térítik meg kárjukat, hiába fizettek nekik éveken keresztül hűségesen. Talán az ilyen, vagy ehhez hasonló esetek miatt ingott meg a bizalom a biztosítókban, legalábbis Szerbiában.

Az ingó és ingatlan vagyon biztosítása ugyanis nagyon alacsony szinten van, s ezen még a nemrégi viharkárok sem változtattak lényegesen. Kissé a múltba tekintve is elgondolkodtató, hogy a 2014-es kifejezetten kiterjedt árvizek után kiderült, a háztartások mindössze 1,6 százalékának volt biztosítása. Ezek a családok a biztosításuknak köszönhetően aránylag gyorsan vissza is költözhettek otthonaikba. A tavalyi időjárási viszontagságok 21 helyi önkormányzatot érintettek, mutatják a mezőgazdasági minisztérium adatai, és mint a kárfelbecslésből kiderült, szinte minden károsult, ami károsulhatott: a lakóépületek, a mezőgazdasági földterület, a szállítóeszközök, közjavak… A biztosítás ez esetben is nagyon jól jöhetett.

CSUPÁN HÉT SZÁZALÉK?

Ugyancsak lesújtó a biztosítók részére, hogy a szerbiai megművelt földterületek csupán 10,5 százaléka biztosított, ennél kicsivel nagyobb arányban terjed ki a biztosítás a gyümölcs- és zöldségtermesztő területekre, de jóval szerényebb a többi szántóföldi vetés esetében – tudtuk meg a kamatica.com honlapról.

A fenti példák is igazolják, hogy mindig a kritikus helyzetekben derül ki, mennyire ritkán élnek a szerbiai polgárok a biztosítás lehetőségével. Olvasóink szavazata alapján azt gondolhatnánk, hogy a lakosság körülbelül egyharmada gondolkozik lakásbiztosításban, de szakmai becslések szerint ennél jóval kevesebben, a lakosság csupán hét százaléka szánja rá magát lakóingatlana biztosítására. Ráadásul ebbe a hét százalékba beletartoznak azok a magán- és jogi személyek is, akik számára kötelező a biztosítás. És azok a háztartások is, amelyek bankhitelek miatt kényszerülnek biztosításra, de biztosításra kötelezik azokat a jogi személyeket is, melyek hiteleket vettek fel, továbbá a költségvetésből pénzelt, állami alapítású vállalatokat, és a csődeljárásban levő vállalatokat is.

MI MINDENRE JÓ A LAKÁSBIZTOSÍTÁS?

Ebből is kiviláglik, hogy amíg a nyugati világban szinte elképzelhetetlen az élet a lakóingatlan-biztosítás nélkül, addig nálunk ez egészen alacsony szinten mozog. Ennek bizonyosan több oka van az indítógondolatokban felvetett bizalmatlanság mellett, mert ha alapul vesszük a gépjármű-, vagy utasbiztosítást, akkor kimutatások nélkül is állíthatjuk, hogy jóval nagyobb százalékban biztosítanak ugyanezek a szerbiai állampolgárok, mint lakóingatlanjaik esetében.

Sokan talán nem is tudják, mi mindenre jó a lakásbiztosítás. A biztosítóintézetek honlapjai egy halom információval szolgálnak, amit érdemes alaposan áttanulmányozni. Való igaz, hogy az emberek zöme lusta végigbogarászni az „apróbetűs” tételeket, aztán később meglepődik. A magyarországi Groupama Biztosító egy kutatása szerint az emberek mintegy ötöde ismeri csak pontosan, hogy egy átlagos szerződés esetén milyen esetekben fizetnek kártérítést. Kiderült az is, hogy a 30 év alatti korosztályra jellemző leginkább, hogy nem tudtak kihez fordulni egy-egy lakásban történt káresemény kapcsán, mert nincsenek tisztában a biztosítók munkájával.

A kutatásból az is jól látszik, hogy összességében mennyire használjuk ki a lakásbiztosítás nyújtotta lehetőségeket olyan esetekben, melyek kevésbé számítanak megszokottnak, ismertnek. A válaszok alapján a leggyakrabban akkor igényelnek kártérítést lakásbiztosításuk terhére az emberek, amikor utazás közben tulajdonítanak el tőlük értéktárgyat (35% élt már a lehetőséggel), vagy az otthonukon kívül történt baleset (31%), illetve akkor is sokan fordulnak biztosítójukhoz, ha a lakásban történt olyan baleset, amikor nincs kihez fordulni segítségért (49%), épp csak a biztosítójukhoz.