A plakátok alapján ítélve, a Szerb Jobboldal alaposan elébe ment a kampánynak, Újvidék utcáin ugyanis már hetekkel ezelőtt feltűntek választási hirdetéseik, az „Akarjuk, képesek vagyunk rá, meg kell tennünk” nem túl sokatmondó szlogennel nyomulva. A Miša Vacić vitatott múltú szélsőjobboldali politikus által indított pártot a politikai elemzők nemigen veszik komolyan, a szabadidejében vallási jelképekkel ellátott, Koszovóba igyekvő vonaton névjegykártyát osztogató fiatalember azelőtt a rendbontásokat nem kerülő szélsőséges szervezetek tagja volt vagy működött azokkal együtt, s most politikai babérokra is törne, talán abban reménykedik, hogy sikerülhet köztársasági szinten is elérnie azt, amit Medveđában, ahol hat százalék felett teljesített egy helyi megmérettetésen, igaz úgy, hogy pártjának tagjai videofelvételeket közöltek a szavazólapok nyomtatásáról, meg amúgy is bejáratosak voltak olyan helyekre, ahova választáson induló párt képviselőinek nem kellene menniük. Vannak olyanok, akik szerint a hatalom teremtette meg ezt a szervezetet, hogy színesítse kicsit az ellenzéki kínálatot, a szélsőséges színek pedig mindig jól jönnek, hiszen lehet velük ijesztgetni a szavazópolgárokat.
Igen, egyike lehet ez a párt is a választási kínálatnak, amelyik hamarosan körvonalazódik, miután a köztársasági és tartományi parlamenti, továbbá helyhatósági szavazást is kiírták április 26-ára, s ötvennapos kampány elé nézünk, melynek kezdetét a listatámogató aláírások gyűjtése, vagyis a „menü” kialakítása határozza majd meg.
Új politikai szervezetek és csoportosulások azonban nemcsak a jobb szélen akadnak, hanem balra is. Talán máris borítékolhatjuk, hogy kissé megkésve alakult meg a Szerbia 21 ellenzéki tömörülés, melyet – leegyszerűsítve a dolgokat – azok az egyének alkotnak, akik nem értenek egyet a jelenlegi hatalom politikájával, de azzal az ellenzéki állásfoglalással sem, hogy bojkottálni kell a választásokat. Azt mondják, ha ezt teszik, végérvényesen mindent Aleksandar Vučić kezébe helyeznek, s nem látják, ebből vajon milyen haszna származna az országnak. Számos tagja a Szövetség Szerbiáért ellenzéki koalíciót elhagyó politikus közül került ki, a Demokrata Pártban évtizedeken át tevékenykedő Gordana Čomić is inkább a szereplés és megmérettetés mellett döntött, s nem a távolmaradás mellett foglalt állást.
Az ellenzéki pártok közül – amelyeket a bojkottáló ellenzék hamis ellenzéknek tart – indul a választásokon a bejelentések szerint a Vajdasági Szociáldemokrata Liga, a Liberális Demokrata Párt, a Szerb Radikális Párt, az Új Párt és mások is. Már most világos, hogy az oppozíció oldalán nem sikerült egy olyan egybehangzó véleményt kialakítani, ami tényleg elküldené a világba az üzenetet a szerbiai demokrácia haláláról, így magának a bojkottnak tulajdonképpen nem lesz nagy sikere, eredménye, mert az induló ellenzéki pártok éppen azt bizonyítják, hogy mégiscsak érdemes bekerülni a parlamentbe és politikával foglalkozni ebben az országban. Voltaképpen a hatalmi párt egyfajta győzelmeként is elkönyvelhető ez a tény, melyhez bizonyára hozzájárult a parlamenti küszöb módosítása is, az öt százalékon álló léc három százalékra való leeresztése. A parlamenti limbó nem olyan mint az igazi: minél alacsonyabban áll, annál többen indulnak neki a táncnak.
A választásokat kiíró összes politikus kulturált és korrekt kampány folytatására kérte az indulókat. Természetesen olyanok is lesznek, akik ezzel ellentétben álló nyilatkozatot tesznek az első adandó alkalommal valamelyik ellenlábasukkal kapcsolatban. A legtöbben egyetértenek abban, hogy a kampány mindenféle lesz, csak békés és nyugodt nem. A média figyelméért folytatott harc, a címlapok meghódítása ilyenkor fontos cél, amiért valótlan állítások megtevésére sokan képesek gyakran kampányidőszakon kívül is, hát még kampány alatt, amikor a tét egyre csak növekszik.
Nem a szavazópolgárok bizalmának elnyerése ígérkezik a legnehezebb feladatnak a pártok számára az előttünk álló bő másfél hónapban. Pártpolitikai preferenciával az emberek többsége így is rendelkezik, a bizalom megtartása lesz az egyik fontos kérdés az igaz és hamis információk tengerében. S ami talán ennél is bonyolultabb, a politikai küzdelmektől hangos aréna zajába belefáradt embereket rá is kell bírni arra, hogy a szavazás napján tényleg vegyék a fáradságot, tegyenek meg pár száz métert és karikázzák be a legkedveltebb párt előtti számot a szavazólapokon. El kell velük hitetni, hogy megéri cselekedni, hogy igazán történhet javulás, ha együttműködnek, akkor is, ha korábban csalódtak, ha elégedetlenek, kiábrándultak. Egyetlen nap dönti el, hogy mi hogyan alakul, s ezért az egy napért kell ötven napon át dolgozniuk a szervezeteknek. Azok lesznek a győztesek, akik ezzel tisztában vannak, s átgondolt, jól megindokolt érvek sorát tudják felkínálni a kampány ideje alatt. Érdemes: erről kell biztosítani azokat, akiket a szavazóurnákhoz szólítanak a különféle pártok. Nehéz vállalkozás lesz ez azoknak, akik felmutatható eredmény nélkül próbálnak majd meg győzködni.
