Ha kínoz a mehetnék

Amióta az ember emberré vált, benne van a mehetnék. Sőt, talán ez a mehetnék tett bennünket emberré. Ha éhesek voltunk, felkerekedtünk, és mentünk. Ha új nyersanyagforrásra volt szükségünk, felkerekedtünk és mentünk. Ha meg akartuk ismerni a világot, felkerekedtünk és mentünk. Aztán teltek-múltak az évszázadok, és ahhoz is hozzászoktunk, hogy ha pihenni akarunk, akkor is felkerekedünk és megyünk. Lehetőleg minél messzebbre. Lehetőleg olyan helyre, ahol még sohasem jártunk. Lehetőleg olyan helyre, amely még csak nem is hasonlít a szülőhelyünkre, lakóhelyünkre. Minél egzotikusabb, annál jobb. Minél messzebb van, annál jobb. Hozzászoktunk ahhoz, hogy a munkánk gyümölcsét nyaralóhelyeken szüreteljük le. Azért dolgozunk, hogy mehessünk, és azért megyünk, hogy kipihenjük a munka fáradalmait. Ördögi kör – de a mehetnék, a mehetnék, a mehetnék. A kenyérnek Splitben más az íze, mint mondjuk Szabadkán. Trogirban másképp fújnak a szelek, mint mondjuk Topolyán. Bračon másképp lejtenek az utcák, mint Törökbecsén. A montenegrói tengerparton pedig másként csillan meg a napfény a vízen, mint Magyarkanizsán a Tiszánál. A sort a végtelenségig folytathatnánk. A lényeg a mehetnék. Menni, menni, menni.

Az elmúlt időszakban sokat emlegettük a turizmust, amely iparág a leginkább megsínylette a koronavírus-járvány nyomán kialakult helyzetet. Bennünk van a mehetnénk, de kénytelenek vagyunk a fenekünkön maradni. A szabály az szabály, ami tilos, az tilos. A szállásadók, a szállodatulajdonosok, a légitársaságok hatalmas veszteségeket könyvelhetnek el az elmúlt hónapokban. Lemondott utazások, lemondott rendezvények, lemondott foglalások, lemondott nyaralások. Amúgy is bajban lévő országok kerülnek így még nagyobb bajba. Olaszország és Spanyolország hagyományosan jelentős bevételre tesz szert a turizmusnak köszönhetően, és most az idegenforgalom takaréklángra állítása miatt ezen országok GDP-jében tetemes hiány keletkezhet. De ugyanez a helyzet az olyan, nálunk is népszerű nyaralás-célországokkal, mint például Horvátország vagy Görögország.

Heti körkérdésünkben arra voltunk kíváncsiak, hogy a weboldalunk látogatói terveznek-e az idén külföldi nyaralást. A válaszadóink többsége nemmel válaszolt erre a kérdésünkre, ami tekintetbe véve a körülményeket, egyáltalán nem meglepő. Maradunk az országhatárainkon belül. Na jó, ha lehetőségünk lesz rá, meglátogatjuk Bécsben élő rokonainkat, barátainkat, vagy átugrunk Mórahalomra, de úgy tűnik, hogy a hosszabb külföldi utak elmaradnak. Persze az utazási irodák reménykednek, nem mondják le a már lefoglalt utazásokat. Viszont kérdés, hogy amennyiben az utazáshoz kötelezővé teszik az orvosi igazolást, a tesztelést, ne adj’ isten a védőoltást, ki az, aki bevállalja ezt a plusz intézni valót. Ki az, aki órákig állna sorba egy dokumentumért, amivel kiválthat egy másik dokumentumot, amiért ismét csak sorba kell állnia, amivel aztán a nyakába veheti a világot, hogy azután reptereken, határátkelőkön újra csak várakozzon?

A járványhelyzet megjelenése után olyan elméletek is világot láttak, miszerint a világjárvány alapjaiban változtatja meg az emberi gondolkodást – az emberek majd jobban odafigyelnek, hogy helyi terméket vegyenek, és majd globális szinten is hatalmas változások következnek be, megnő a helyi termelés jelentősége, és majd a világ vezetői is erre irányítják figyelmüket. Jómagam nem hiszek ebben, szerintem semmi sem fog változni, viszont az elkövetkező időszak talán tényleg egy kicsivel több lehetőséget ad ahhoz, hogy a környezetünkre irányítsuk a figyelmünket. Fogyasszunk hazait, együnk és igyunk, és ha utazni támad kedvünk, belföldön utazzunk. Aleksandar Vučić egyik, a rendkívüli állapot ideje alatt elmondott beszédében arra hívta fel a figyelmünket, hogy az ország polgárai évente 1,4 milliárd eurót költenek el külföldi utazásaik során, és arra biztatta a lakosságot, hogy külföldi nyaralás helyett inkább belföldön pihenjék ki a munka fáradalmait, amit ők majd készségesen támogatnak az üdülési csekkekkel. Ehhez mi sem fűznénk sok mindent, csak annyit, hogy aki csak teheti, éljen a lehetőséggel! Ha mehetnékünk van, látogassuk meg valamelyik belföldi célállomást. Valamely hegyet, erdőt, folyót, tavat, tegyünk egy túrát Vajdaságban, és ismerjük meg rejtett kincseit, ismerjük meg az ízeit. A lehetőségek száma a közvetlen környezetünkben is végtelen. Mehetnékünk pedig mindig van. Éljük ki!