Amióta lezajlottak a választások, s annak bizony már egy jó hónapja is van, folyamatosak a találgatások a leendő kormány összetételére vonatkozóan. Igaz, hatalmas meglepetések nem történhetnek, ami a kabinet összképét és politikáját meghatározó pártot illeti, hiszen a Szerb Haladó Párt a szavazatok bő hatvan százalékával 189 mandátumot szerzett a 250 fős törvényhozásban, az elemzők számára így a kisebbek lettek az érdekesek, az, vajon kivel alakít majd kormányt Aleksandar Vučić pártja. Több elmélet is napvilágot látott az elmúlt időszakban.
Az egyik elképzelés szerint a haladók maradnak régi partnerük mellett, s a Szerbiai Szocialista Párttal folytatják az együttműködést. A másik szerint partnercsere következik, s inkább Aleksandar Šapić egykori vízilabda-játékos és edző Szerb Patrióta Szövetségét választják a szocialisták helyett, ellenzékbe küldve ezzel Ivica Dačić szervezetét, annak ellenére, hogy a pártelnök igazán mindent megtesz az utóbbi napokban annak érdekében, hogy lehalkítsa saját háza táján azokat, akik elégedetlenek a haladókkal való együttműködéssel. Olyan elméletet is kidolgoztak az elemzők és a média, hogy mind a két esélyes koalíciós partner a kormányban találja majd magát, ezzel azonban egy meglehetősen érdekes helyzet alakulna ki a parlamentben, hiszen egyáltalán nem lenne ellenzéke a kormánynak – azt már tudni, hogy a kisebbségi pártokat, köztük is elsősorban a Vajdasági Magyar Szövetséget, szívesen látják a vezetőségben a haladók.
Aleksandar Vučić még a választások éjszakáján azt is kijelentette, hogy olyanok is tagjai lesznek majd az új kormánynak, akik be sem jutottak a parlamentbe, mert összefogást és nem kizárást akar. Ezzel kapcsolatban is megjelent számos vélemény, jóslat, sokan a haladókhoz közel álló médiában a választások előtt igencsak protezsált Čedomir Jovanovićot, a Liberális Demokrata Párt vezetőjét vélték felfedezni ezek mögött a mondatok mögött, s talán nem is tévedtek, ha figyelembe vesszük, hogy maga Jovanović még a választások utáni éjjel felkereste a Szerb Haladó Párt stábját, s nem saját rossz eredménye miatt búslakodott az LDP székházában.
Az egyeztetések már kezdetüket vették, az államfő fogadta a kisebbségi pártoknak, és a többi parlamentbe jutott szervezetnek a képviselőjét is. Az alkotmány értelmében ő jelöli ki a kormányalakítót, aki aztán definiálja az új kabinet összetételét a kellő támogatottság bebiztosításával a parlamentben, utóbbi most a haladók fölénye miatt nem lesz nehéz feladat. A leendő kormányfő személyére vonatkozó tippek is szép számban fordultak elő az utóbbi hetekben, a legutolsó „biztos információ” szerint továbbra is Ana Brnabić vezeti majd a kormányt, s nem Siniša Maliban, vagy egy harmadik esélyesben gondolkodik már Vučić.
Az új kormánynak három fontos feladata lesz szinte azonnal megalakulását követően. Rendeznie kell Koszovó kérdését, folytatva a tárgyalásokat Brüsszelben – mindenki végleges megoldást szeretne már látni. Eleget kell tennie az egészségügyi kihívásoknak is, a koronavírus-járvány második hullámáról beszélnek sokan, miközben az első hullám még véget sem ért, sőt, erősebbnek tűnik, mint valaha. Mindemellett a gazdaságot is életben kell tartania, szembe kell néznie az elbocsátásokkal, mely a legtöbb gazdasági szakértő szerint egyszerűen elkerülhetetlen lesz őszre a kialakult helyzet miatt. A legfontosabbak mellett tovább kell vinnie az európai integráció kérdését is, melynek kapcsán a polgárok is szeretnének már kézzel foghatóbb eredményeket látni, még ha ez nemcsak a belgrádi kormánytól, hanem a brüsszeli adminisztráció hangulatától is nagyban függ.
Nehéz politikai időszak elé nézünk, hangoztatta a pártokkal folytatott egyeztetése során az államfő. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy egyik párt sem riadt vissza emiatt a kormányzás gondolatától, talán mégis bízhatunk benne: van némi remény.
