Közel a nagy nap, a washingtoni találkozó, amelyen Belgrád és Pristina legmagasabb rangú képviselői egyeztetnek Koszovó sorsáról. Illetve, hivatalosan, meg a szerb elvárások szerint, elsősorban gazdasági kérdésekről. Nem hivatalosan, s a szerb fél bevallása szerint is, más témák, politikai kérdések is előkerülnek majd a Fehér Házban. Ezeket Belgrádban csak „meglepetésként” emlegette az elmúlt napokban a sajtó és a politikai élet számos képviselője. Azt is hallani lehetett, mi lesz, ha mégis előhúzzák ezeket a meglepetéseket. Aleksandar Vučić államfő odáig ment, hogy kijelentette, még egy Donald Trump amerikai elnökkel való találkozót is elutasítana, ha kiderülne, hogy ez a meglepetés nem más, mint egy Szerbia elé támasztott elvárás Koszovó függetlenségének elismerésére vonatkozóan. Nem zárkózott el attól, hogy bármiről beszélgessen, de elutasította, hogy ultimátumokat hallgasson Washingtonban, s az egész párbeszéd a Szerbia elé támasztott követelésekre egyszerűsödjék le.
Pedig a pristinai fél másért se megy Washingtonba, csak azért, hogy ott Koszovó várva várt szerb elismeréséről tárgyaljon. Ezt nem egyszer jelentette ki az elmúlt időszakban Avdullah Hoti kormányfő. Véleménye szerint más kérdések megvitatásának nincs is értelme ezen a ponton, csak arról lehet szó, ami végleg meg is oldaná az egész konfliktust, Koszovó elismeréséről. Vučić ezzel szemben arra számít, hogy pár órán át majd a gazdasági kérdésekről lesz szó, ahogyan azt be is jelentették a tárgyalások napirendjének közlésekor. Azért pár órán át, mert szerinte ennyi éppen elég, hogy a felek mindenben egyet értsenek gazdasági téren, megszületnek a megállapodások, Szerbia semmilyen együttműködés elé nem tervez gátat emelni. A szerb államfő úgy fogalmazott, ezen néhány óra után jön majd a meglepetés. Koszovó státusának a kérdése. Továbbra is azt az álláspontot képviselte, hogy Belgrád nem egyezhet bele abba: mindent elveszítsen, de semmit se kapjon cserébe. Ez egy olyan határvonal, amelyet egyszerűen nem tud átlépni, hangoztatták a hazai politikai élet képviselői.
A média sem volt mentes az utóbbi időben azoktól a találgatásoktól, hogy mi történik majd a washingtoni megbeszélésen. Az elemzőket is megosztja ez a kérdés. Vannak olyanok, akik szerint ritkaságnak számítanak az olyan pillanatok, amikor az amerikai adminisztráció mandátumának végén valami egészen nagy fába vágná a fejészéjét. Ezért a mostani egyeztetésektől sem várnak sokat, szerintük Trumpnak már régóta a választási kampányon jár az esze, s mellékes most számára a koszovói kérdés. Mások szerint meg egy utolsó jó pont mindig jól jön választási kampányban, egy külpolitikai bravúr sem jönne tehát rosszul. Még akkor sem, ha vitatható, mennyire befolyásolná a szavazókat az, ha egy általuk alig ismert tartomány helyzetét sikerülne tisztázni.
Egyes lapokban „kiszivárgott” az is, mit kínálnak majd Washingtonban Szerbiának: gyors európai integrációt és pénzt Koszovó elismeréséért cserébe. Persze, mindezt, szebben és tapintatosabban csomagolva. Gazdasági serkentőintézkedések, amerikai és európai támogatások, integrációgyorsítás. Így kissé jobban hangzik. Természetesen nem tudni, hogy a megjelent szivárgásoknak mekkora a valóságalapjuk. Az is elképzelhető, hogy nem sok.
Szerbia mintegy három évtizede vár a koszovói kérdés rendezésére. A kezdetben frontvonalakon, később politikai terepen zajló harcnak előbb-utóbb vége lesz, s így is kell lennie. Gondoljunk bele, mennyi mindenről késett le az ország amiatt, mert Koszovó helyzete még rendezetlen volt. Egyesek életének a fele ment el úgy, hogy Koszovóval foglalkozott az állam. Reméljük, hogy a washingtoni légyott egy nagy lépés lesz a végleges rendezés irányába.
