Újév körül óriási derűlátás kerítette hatalmába a szerbiai politikai csúcsot, hiszen az akkori „meglátásuk” szerint az idén – honi mércékkel mérve – látványos gazdasági növekedés volt várható. Az akkori miniszterelnök, a gazdasági tárca vezetője és a Nemzeti Bank első asszonya is szentül meg volt győződve arról, hogy 2017-ben könnyedén elérjük a 3 százalékot, de az sincs kizárva, hogy 2018 első napjáig megvalósul a 3,5 százalék is.
A közelmúltban közzétett hivatalos adatok szerint azonban meglehetősen nagy lemaradásban vagyunk a kitűzött céltól, hiszen az első negyedévben mindössze 1,2 százalékkal növekedett a nemzeti össztermék értéke és április 1-jétől június 30-ig csupán a szerénynek sem nevezhető 0,1 százalékkal volt nagyobb a GDP, természetesen a múlt év azonos időszakához viszonyítva.
A lemaradás tehát szemmel látható, s ha valóban hiszünk abban, hogy a szerb gazdaság képes az év végéig éves szinten 3 százalékkal növekedni, akkor a következő időszakban igencsak bele kellene húzni, lévén, hogy ez csupán akkor lehetséges, ha a második félévben 5(!) százalék lesz a növekedés. Ez mindenképpen kisebbfajta csodával érne fel. Márpedig csodák már régen nincsenek.
A tervektől való lemaradás annál is inkább „bosszantó” (vagy inkább szégyenteljes), mert a környező országok mindegyike jobban teljesített. Bosznia-Hercegovinában 2,7, Montenegróban 3,2, az évtizedekig szinte mindenki által nagyon lenézett Albániában pedig 4 százalékos volt az első félévi gazdasági növekedés.
Az igazi csodát azonban a románok valósították meg, hiszen egyszeriben Európa-csúcsot ugrottak és 5,7 százalékkal nőtt a teljesítményük 2016 időarányos szakaszához viszonyítva.
Egyébként komoly és mélyenszántó elemzés tárgya lehet, hogy az úgynevezett visegrádi négyeknél (Magyarország Szlovákia, Csehország és Lengyelország), továbbá Romániában a gazdasági előrelépés sokkal erőteljesebb, mint az EU-tagállamok átlagánál. Az utóbbi ország ugyanis Szerbia szintjén kullog.
A hazai GDP csökkenésének okát, természetesen, külső tényezők alakulásában látják. A minisztériumi asztalokat és bársonyszékeket koptatók ugyanis váltig hangoztatják, hogy a csökkenés a szokatlanul hideg tél miatt következett be, hiszen ez okozta az energetikai rendszerben a több mint 14 százalékos visszaesést. Ha ez a „megállapítás” nem volna a dilettantizmus jele, akkor akár nevetségesnek is nevezhetnénk, hiszen mi a logika abban, hogy az átlagosnál hidegebb télen kevesebb energiát termeltek, holott ennek éppen az ellenkezőjének kellett volna történnie.
A hosszan tartó szárazság is kapóra jött azoknak, akik mindig máshol látják a kedvezőtlen gazdasági folyamatok okát. Most ugyanis azzal érvelnek, hogy az aszály által okozott károk is hatalmas mértékben kihatottak a tervezett eredmény megvalósulására.
Tény, hogy legalább egymilliárd euróra tehető az aszálykár nagysága, de a fővárosi közgazdasági kar egyik neves tanárának számítása szerint ez a körülmény 0,8 százalékkal vesz részt a nemzeti össztermék értékének csökkenésében.
Az elmondottak ellenére a Szerb Nemzeti Bankban továbbra is kitartanak a gazdaság 3 százalékos növekedése mellett éves szinten, pedig minden reális jel arra mutat, hogy ez jelenleg csak rózsaszínű álom, amely szertefoszlani látszik.
