(Fotó: Gergely Árpád)
A 2009-ben elfogadott közlekedésbiztonsági törvényben az elmúlt évek során felfedezett hiányosságok javítása már egy ideje időszerű. A hírek szerint még ebben a hónapban a köztársasági képviselők elé kerülnek a törvénnyel kapcsolatos kiegészítések és módosítások, amelyeket a szkupstina tagjai szinte biztos, hogy elfogadnak. A módosítások közé tartozik majd, hogy a jövőben a vezetés közbeni telefonálásért nem 5000, hanem 10 000 dináros büntetést kell majd fizetni, s ugyanez lesz érvényes akkor is, ha valaki nem használja a biztonsági övet. Azoktól a sofőröktől, akiknek a vérükben két ezreléknél magasabb lesz a véralkoholszint, a rendőrség elveheti az autót, s a bíróság dönti majd el, hogy mennyi időre foglalják le a gépjárművet. Érdekesség, hogy a cégek és az állami munkahelyeken dolgozók esetében, vagyis amikor a tulajdonos nem természetes, hanem jogi személy, lehetőség van egy „botlásra”, ugyanis első alkalomkor nem foglalják le az autót, csak ha másodszor is elköveti a sofőr ugyanazt a vétséget. A szigorításokhoz tartozik még, hogy a jövőben nem lehet majd 15 000–30 000 dinárral megúszni egy sokkal súlyosabb büntetést. Eddig ugyanis sokszor, ha felvétel készült az autóról, hogy átment a piroson, vagy dupla záróvonalon előzött, a dörzsölt tulajdonos azt mondta, nem tudja, az adott időpontban ki vezette a járművet. Ilyen esetben őt büntették meg az említett összeggel, a valódi bűnös pedig így akár egy 100 000 dináros bírságot is megúszhatott. Amennyiben elfogadják a módosításokat és a kiegészítéseket, úgy a tulajdonos, aki nem tud vagy nem akar információt adni a szabálysértést elkövető személyről, 100 000-től 120 000 dinárral büntethető. Az is újdonság lesz, hogy a nagyon lassan haladó járművet (kerékpáros, lovaskocsi, stb.) akkor is meg szabad előzni, ha záróvonal van az aszfalton. A változtatások életbe lépése után már nemcsak hároméves korig lesz kötelező a gyerekülés, hanem minden 135 centiméter alatti gyereknek erre a célra kialakított ülésben kell utaznia, vagy ülésmagasítót kell használnia.
A módosítások és kiegészítések közé bekerült valamennyi javaslat a szakértők szerint azt szolgálja, hogy az utakon minél kevesebb baleset legyen, minél kevesebben veszítsék életüket a közúti közlekedés során.
Talán egyszer eljön majd az a pillanat, amikor a mindenkori államvezetés ráeszmél arra, hogy az intervenció, vagyis a történésre reagálás helyett a prevenciót, a megelőzést kellene előtérbe helyezni. Akkor majd lesz értelme kimutatásokat készíteni, hogy mennyivel csökkent a balesetek száma, kevesebb-e a halálos áldozat az utakon. Amíg viszont az állami szervek a megelőzés, a közlekedési tanfolyamok helyett a büntetések szigorításával próbálják megoldani a biztonságosabb közlekedést, addig hiú ábrándokat kergetnek azok, akik abban bíznak, hogy a kiegészítések és a módosítások elfogadása után sokkal biztonságosabb lesz a szerbiai utakon közlekedni.
