A fűtési idény késő ősztől kora tavaszig tart. A legjobb esetben ez legalább hat hónapot jelent. Ha viszont korán beköszönt a hideg és sokáig kitart, akkor akár nyolc hónap is lehet. Akárcsak néhány évvel ezelőtt, amikor szeptember derekától június elejéig fűteni kellett, ha nem akartunk fagyoskodni a lakásban. És jusson eszünkbe az elmúlt tél is, amikor az extrém hideg és a hosszan tartó fagyos időjárás többszörözte meg a fűtési költségeket. A fűtés azonban a nagy hideg vagy a hosszan tartó tél nélkül is sokba kerül. Egy hétköznapi családi ház felfűtése egy szokványos télen is néhány tízezer dináros kiadást jelent optimális esetben. Függetlenül attól, hogy az érintettek mivel fűtenek: távfűtéssel, földgázzal, villanyárammal, fával vagy szénnel.
Ahány ház, annyi szokás. Ez a fűtésre is nagyon igaz. Mindenki másként igyekszik megoldani a lakása felfűtését a lakóhelye nyújtotta lehetőségek, a pénzügyi forrásai és a tapasztalatai alapján. A közös ebben a törekvésben, hogy mindenki szeretné minél olcsóbban megúszni, ami persze nem mindenkinek sikerül. A tüzelő beszerzése sem zajlik egyformán, mert vannak, akik gond nélküli kifizetik a fűtőanyagot zsebből. Mások viszont hónapokig takarékoskodnak, vagy részletre, illetve hitelre szerzik be a tüzelőt vagy fizetik ki a gáz- és az áramszolgáltatónak, illetve a távfűtő műveknek a számlát. És nyilván ez utóbbiak, a kispénzűek vannak többségben.
A költségek tekintetében talán azok a falusi lakosok vannak a legjobb helyzetben, akik maguk megtermelik a tüzelőt a paraszti gazdaságban vagy az erdészetekben, ahonnan az erdőirtásokról gyűjtik össze a fát. Vidékünkön sok falusi ember él a környék nyújtotta lehetőséggel, és azzal fűt, amit a föld ad neki. Sokan közülük az iparban vagy a szolgáltató szektorban dolgoznak, de keresetük kiegészítéseként földműveléssel, állattenyésztéssel is foglalkoznak. Ennek eredményeként vagy maguk termelik meg, vagy olcsón, esetleg ingyen jutnak hozzá a szója-, napraforgó- és a kukoricaszárhoz, valamint a kukoricacsutkához. A szárat összegyűjtik, felbálázzák és hazaszállítják, majd a fűtési idényben az erre alkalmas központi fűtéses kazánban tüzelik el, felfűtve a házat, vagy csutkával fűtenek, amihez a morzsolás melléktermékeként jutnak hozzá. Ezzel a lehetőséggel élve jóval kevesebb pénzbe kerül számukra a fűtés, mintha tűzifát vennének. Nehezebb helyzetben vannak azok, akik szilárd tüzelővel, vagyis fával vagy szénnel fűtenek, mert jóval költségesebb a beszerzésük. Bekészíthetik persze apránként is, ahogy telik rá, a fatelepek ugyanis egész évben árusítják a fát és a szenet. Bár az apránkénti vásárlás azzal a veszéllyel jár, hogy végül többe kerül a tüzelő, mintha egyszerre vásároltuk volna meg. Hiszen a tüzelő általában a tavasz és a nyár folyamán a legolcsóbb, a fűtési idényben pedig a legdrágább. Különösen ha hiánycikk, mint az elmúlt télen, amikor a duplájába került, mint az előző nyáron. Emellett a fűtési idényben már általában csak nedves fát és szenet lehet kapni, ez pedig kevésbé melegít, ezért a kelleténél több fogy belőle. A kispénzűek közül talál azok vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben a fűtési idényben, akiknek a távfűtő művek, illetve a villany- és gázszolgáltató biztosítja közvetlenül vagy közvetetten a meleget. Hiszen nekik minden hónapban rendszeresen fizetniük kell a számlát, mert különben lekapcsolják őket. Ha nem tudják előteremteni a fűtésre való összeget, egyedüli mentsváruk a részletfizetés lehet, ha erre lehetőséget ad a szolgáltató.
