Évszázadok lelkesítő öröksége

Az idén is fölöttébb gazdag a Lendván megjelenő KerekPerec – Népújság Magazin 2022 című képes kiadvány évzáró-évnyitó száma, megannyi lelkes számvetés olvasható a magyar kultúra és hagyomány féltve őrzött, gondozott és ápolt örökségéről. Lapjain most is helyet kaptak a muravidéki magyar közírás jeles képviselői. Írók, újságírók, festők és hagyományápolók Megkésett halicanumi üzenetek című kötetéből válogatott verseinek közlésével közösen hajtottak fejet a huszonöt évvel ezelőtt, 1998. január 9-én elhunyt, kiváló költő, Szúnyogh Sándor emléke előtt, akinek Csalódás című versében így jelenik meg költői arca, egyénisége: „a pusztulás tengeréből / ittam egy kortyot, / s láttam eltorzult arcom / a homokban […] // vakon / tapogatóztam a fák közt / remélve, hogy közöttük / vagy”.

Tágabb kortörténeti dimenziók jelennek meg Tomka Tibor 450 éve nyomtatták az első könyvet Alsólendván című írásában. A Népújság kiváló újságírója emlékeztet arra, 450 évvel ezelőtt – mindössze 100 évvel az 1473-ban Budán Hess András munkája nyomán megjelent első magyar nyomtatott könyv, a Chronica Hungarorum után –, 1573-ban Alsólendva ura, IV. Bánffy Miklós támogatásával került az olvasói kezébe Kultsár György lutheránus lelkész Az halálra való készöletről rövid tanóság… című munkája. Kultsár György protestáns prédikátor egyes források szerint a Felvidékről érkezett a reformáció idején fénykorát élő Lendva városába, más források viszont – göcseji tájszólásban írt művei alapján – Zala vármegyeinek tartják őt. A hitviták szellemében írt könyve Az ördögnec a penitentia tarto bünössel való vetekedéséről: es az kétségbe essés ellen az reménységről való tanusság című, az ördög és a bűnös harcáról szóló munkájával együtt Hoffhalter Rudolf vándornyomdájában látott napvilágot. A prédikátor legértékesebb alkotása azonban az 1574 tavaszán megjelent Posillák című ezerkétszáz oldalas könyve. Tomka Tibor kiemelte: „Az Alsú Linduai Kvltsar György Mester” – ahogy a kötetben szerzőként feltüntette magát – ma már a régi magyar irodalom kiemelkedő alakja. „Műveinek középpontjában teológiai és erkölcsi kérdések, Szentírás-magyarázatok, az Istenhez vezető útról szóló gondolatok állnak.”

Hasonlóan szép évfordulóra emlékezett Pisnjak Atilla Pandúr Lajcsi nyomában a kettős emlékév kapcsán című, kiváló pályarajzában. A muravidéki magyarság 2023-ban ünnepli a lendvai festőművész születésének 110., halálának 50. évfordulóját. Pandúr a muravidéki művészet meghatározó alakja, képeinek központi eleme a muravidéki táj és a muravidéki ember. Romantikus ábrázolásában tanárát, Rudnay Gyulát követte, képeit azonban „nem szociográfiai indíttatásból vagy nosztalgikus vágyódásból festette meg”, munkáinak sokkal fontosabb a személyes hangvétele, az élmények színekben megjelenő részletei. Pandúr Lajcsinak hányatott alkotói pályát szánt a XX. századi történelem: 1936-ban a zágrábi képzőművészeti akadémián szerzett oklevelet, 1942-től kezdve – Muravidéknek az anyaországhoz történt visszacsatolását követően – a lendvai polgári iskola rajztanáraként dolgozott, ezzel egyidőben a budapesti Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István és Rudnay Gyula voltak a tanárai. „A háború után kénytelen volt elhagyni szülővárosát, feltehetően az 1942 és 1945 közötti szerepvállalása miatt.” Ma sem tisztázott, hogy a lendvai polgári iskola egykori épületének a jugoszláv hatóságok közbenjárására 1945-ben eltüntetett – a Szent Korona alatt sorakozó magyar szentek, Szent István, Szent Imre, Szent László és Szent Erzsébet alakját, életük egy-egy jellemző jelenetét ábrázoló – freskókat vajon ő festette-e. A háború után megsemmisített freskókról máig nem került elő felvétel – emelte ki írásában Pisnjak Atilla. Ma sem tudni, hogy a vakolattal együtt leverték-e, vagy csak átfestették őket. Ha valami csoda folytán előkerülnének, „ezek lehetnének az elkövetkező évek legnagyobb felfedezései, amelyek a muravidéki magyarság kulturális örökségének új dimenzióit nyithatnák meg”. 

Lendvai Kepe Zoltán–Kepéné Bihar Mária Lendva libanoni cédrusa című írásában a lendvai középfokú oktatás 150. évfordulójára emlékezett. 1872. november 18-án nyitotta meg kapuit az Alsó-Lendvai Polgári Fiútanoda, melynek udvarán ma is ott áll a libanoni cédrus. „Egy fa, amelyet az óegyiptomiak méltónak tartottak arra, hogy az örökkévalóságnak hódolva a piramisok közepébe elhelyezendő fáraók koporsóját készítsék belőle. Az ókorban a maradandóság, az erő, a szépség, a büszkeség, a nagyság jelképe volt” – olvasom a méltatásban. S a szerzők jogos kérdése: az elmúlt 150 év során vajon hány tanulni vágyó ifjút látott „az iskola kapuin félénk serdülőként belépni, és magabiztos fiatal emberként távozni” ez a nemes fa, „mennyi tanóra előtti izgalomnak, kudarcnak, újrakezdésnek, és mennyi boldog játéknak, felhőtlen gyermekörömnek és sikernek volt tanúja”!

Vas megye délnyugati csücskének ékszerdoboza című írásában Horvat Silvija a gazdag történelmi múltjára fölöttébb büszke, 830 éves Szentgotthárd város jeles értékei fölött tartott szemlét. Szentgotthárdon van Magyarország harmadik legnagyobb barokk temploma, a Nagyboldogasszony-templom, a mellette lévő kolostorépület pedig a mai városháza. Csodálatos freskói a keresztény seregek törökök felett aratott győzelmét ábrázolják. 1183-ban III. Béla király, akinek a jeles politikusról, országgyűlési képviselőről, Széll Kálmánról elnevezett téren ma is ott áll a szobra, Franciaországból ciszterci szerzeteseket telepített a Rába és a Lapincs patak találkozásához. Az azóta virágzó Szentgotthárd ma is őrzi az egykori polgári város pompáját. Napjainkban Szentgotthárd a magyarországi szlovén nemzetiség központja, jeles intézményeinek sorába tartozik a Pável Ágoston Helytörténeti és Szlovén Nemzetiségi Múzeum.

Király M. Jutka Mindig ott van egy szikra című írásában Baumgartner Dubravko festőművésznek, a Lendvai Galéria-Múzeum igazgatójának pályáját mutatta be. „Én mindig vágyódtam haza – mondja a művész –, nem éreztem jól magam a nagyvilágban, Ljubljanában, mert egyszerűen ez a szabadság, ami itt van, a természet, mely körülvesz, ez a szépség az én világom.” Tervei közé tartozik, hogy Lendván egy új, fiatal képzőművész-generáció nőjön fel. A KerekPerec – Népújság Magazin 2022 minden egyes írása derűvel néz a jövőbe.