Napilapunk, a Magyar Szó is hírül adta: a Magyar Polgári Kaszinóban megünnepelték a zombori magyar műkedvelő színjátszás 200 éves jubileumát. A beszámoló szerint 2025. május 29-én lesz 200 éve, hogy először került sor magyar nyelvű színházi előadásra Zomborban. A Borovszky Samu által szerkesztett Bács-Bodrog vármegye I. kötetében olvasható Trencsény Károly Zombor című tanulmányában így fogalmazott: „Az első magyar színtársulat Zomborban 1825. május 30-án játszott gróf Radványi Győry Ferencz főispán beiktatása alkalmával. Maga a főispán hívta meg a székesfehérvári híres színtársulatot az ünnep díszítésére. A társulat igazgatójának, Inátsi Pap Gábor, fehérmegyei tiszti alügyésznek: Imre vagy a királyi tekintet hatalma czímű darabját adták elő »szabad bemenetel mellett«.”
Magyarországon a kaszinókat, a középosztálybeli találkozások igazi fórumát reformkori nemzetépítő terveinek keretében Széchenyi István az 1825. évi országgyűlés után a Pozsonyi Kaszinóban elmondott nemzeti megújulás programjában hirdette meg, a városi kulturális egyesületek azonban csak az 1867-es kiegyezést követően, a polgári életforma általános elterjedésének idején jelentek meg, tevékenységük csak ezt követően teljesedett ki. A török kiűzése után több mint száz évnek kellett eltelnie, hogy a reformkor idején, a hódoltság során elveszett, ám a vármegye ügyeinek intézéséhez elengedhetetlenül szükséges hivatalokat a nemesség megteremtse, s kinevelje a hivatalnokok, az alispánok, a szolgabírák, a táblabírák és az esküdtek népes seregét. „Ez a hivatalviselő nemesség felette értékes osztály; az akkori magyar táradalom színe-java, a nemzeti szellem és haladás faktora, s az idegen szellemű városnak a fajfenntartó erőt szolgáltatta a vele együtt érző polgársággal egyesülve” – írta a korról A Szeged-Belvárosi Kaszinó százéves története (1829–1929) című monográfiájában Czímer Károly. Ez a konzervatív, hagyománytisztelő nemesség határozottan szembeszegült II. József „magyarüldöző” udvari reformjaival, s megfogalmazta a nemzeti hagyományok megőrzésének programját. Figyelmét a nemzeti nyelv és irodalom művelésére, a színészet támogatására irányította, ezzel megteremtve azokat a szellemi és intézményi feltételeket, melyek a társasági élet kibontakozását is lehetővé tették. Ennek jegyében alakult meg 1832-ben Zentán a Nemzeti Olvasó Társaság, 1840. szeptember 18-án Szabadkán megkezdte munkáját a Nemzeti Nyelven Munkálkodó Társulat, amely 1842-ban egyesült a Nemzeti Kaszinóval, és a továbbiakban Olvasókörként folytatta munkáját. A kiegyezés után egy évtizeddel, 1878. január 20-án Cziglányi Béla, Balogh Ármin, Milkó Izidor és Jámbor Pál (Hiador) létrehozták a Szabadkai Irodalmi Kört. 1893. november 25-én Zomborban Dömötör Pál elnöki irányítása alatt megalakult a Tóth Kálmán Kör, amely első ülését 1894. január 10-én tartotta. Muhi János az 1944-ben megjelent, Zombor története című monográfiája szerint a vármegye központjában a művelődési intézmények sorában a Széchenyi István által alapított Nemzeti Kaszinó mintájára létrehozott Nemzeti Olvasókör volt az első, amely a forradalom és szabadságharc előtti években az egész társadalmi élet irányítója és a „nemzeti gondolat fáklyahordozója” lett. Egy évvel később alakult meg a Szerb Olvasókör, a Čitaonica.
Zomborban a Polgári Kaszinó-Egyesület Vojnits István Bács-Bodrog vármegyei alispán elnöki irányításával a kiegyezés évében, 1867-ben kezdte meg a működését. Évekkel később társegyesületként csatlakozott hozzá az 1872-ben alakult Kaszinó-Egyesületi Dalárda, mely a világi és egyházi zenét egyaránt művelte; közreműködött az ünnepi istentiszteleteken, a hazafias és egyéb ünnepélyeken. A Polgári Kaszinó-Egyesület a város első olyan egyesülete volt, amely a társas élet megszervezését és a művelődés terjesztését tűzte ki céljául. A Kaszinó 123 taggal alakult meg, ezek között voltak szerbek, magyarok, németek, zsidók és bunyevácok egyaránt. Hivatalos nyelve a magyar és a német volt.
A Polgári Kaszinó-Egyesület egyaránt jelentős szerepet játszott Zombor és Bács-Bodrog vármegye művelődési életében. A Vértesi Károly elnök vezette „hazafias ünnep-rendező bizottság” igen határozottan működött. A rendezvényeken rendszeresen megemlékeztek Zombor város és a magyar történelem jeles eseményeiről, a nemzeti és egyházi ünnepekről, lehetőséget biztosítottak a kor jeles magyar írói bemutatkozásának, műveik ismertetésének. A Bácska című hírlap 1888. február 17-i számában A zombori kaszinó-egyleti dalárda 1888-ik évi farsangi dalestélyének műsorából címmel arról számolt be, hogy bemutatták Molnár István Lajos A népfölkelők című „tréfás kantátá”-ját, melynek férfikarra írt zenéjét és a zongora kíséretet Bergmann Ágost szerezte. 1894. február 13-án a zombori Kaszinó-Egylet farsangi estélyén Bárczi Iván Farsangi csevegés címmel a népélet jeles eseményéről tartott előadást. Ugyanabban az esztendőben, augusztus 20-án a Magyar Polgári Kaszinó Egylet pompásan megszervezte a Szent István ünnepélyét, melyen Trischler Károly Szent István napján címmel emlékezett meg a magyarok első királyáról. 1896. évi október 14-én Bárczi István Léhaságok című munkáját olvasta fel a zombori Kaszinó-Egyleti Dalárda estélyén; 1897. február 5-én pedig Arcképleleplezés című cikkében arról számolt be a Bácska, hogy a zombori Polgári Kaszinóban leleplezték Schmausz Endre szabadkai főispán arcképét. 1897. augusztus 20-án Isten hozott címmel Popovits Sebő igazgató vezetésével megünnepelték a Polgári Kaszinó-Egyesület megalakulásának 30 éves jubileumát.
Az 1870-es években Vértesi Károly volt a zombori polgári kaszinó jegyzője, majd ügyésze, munkáját olyan szellemi kiválóságok segítették, mint Pataj Sándor jogi doktor, ügyvéd, Trischler Károly (Don Carlos), Trencsény Károly és Rácz Soma főgimnáziumi tanár. Jeszenszky Dezső A zombori magyar királyi állami főgymnasium története 1872–1895 című munkájában elmondta: a főgimnázium érdemei között tartotta számon a város kulturális érdekeinek előmozdítását, tudós tanárainak a közművelődés és a tudományok népszerűsítése terén végzett áldásos tevékenységét. „Közművelődési czélokat szemmel tartó egyesületek mindig számíthattak a főgymnasium tanárainak közreműködésére. Tanú rá a Polgári Kaszinó Dalárda, a Tóth Kálmán Kör és a könyvtári egyesület” – írta a főgimnázium igazgatója.
A zombori Magyar Polgári Kaszinó Egylet 1867-ben történt megalakulásától egészen a trianoni összeomlásig töretlenül állt a zombori és a Bács-Bodrog vármegyei magyarság szolgálatában. Ami utána következett, az már újabb fejezete a Délvidék történetének.
Nyitókép: Zombor (Mák Ferenc archívumából)
