Az 1883. május 11-én Zomborban megalakult Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat száznegyven éves jubileumán érdemes számot vetni a korabeli vármegye kulturális és szellemi életének akkori körülményeiről, társulati-egyesületi életének lehetőségeiről, az egyesületi élet sokszínűségével szemben támasztott igényekről. A körültekintés annál is inkább méltányos, mert a történelmi társulat megalakulását megelőző viták során rendre fölmerül az egyesület nevének „történelmi és régészeti társulatra” történő módosításának igénye, miközben többen úgy vélték: „a legjobb volna nem történelmi (vagy régészeti) társulatot, hanem a szó tágabb értelmében vármegyei írói kört alakítani, amely szépirodalmi munkákat is elfogad”. A lelkes társulatalapítók számára ez azt jelentette, megérett az idő az egyesületi élet Bács-Bodrog vármegyében történő szerteágazó megszervezésére. A kiegyezést követő években a Délvidéken is hatalmas lendületet vett a szellemi élet sokrétű kibontakozásának igénye, olyan erők szabadultak fel, melyek lehetővé tették a polgárság szellemi differenciálódását.
E folyamatok kiteljesedésében döntő szerepe volt a sajtó biztosította társadalmi párbeszédnek. A zombori Bácska 1878. november 28-i számában Bács-Bodrog megyei laptársainkhoz című fölhívásában így fogalmazott: „Vannak megyénkben többen, kik földrajz–történeti ágat kultiválnak; nem egy, ki gazdászatiakkal foglalkozik, s nem kevés, ki a szépirodalom terén igyekszik több-kevesebb szerencsével, s így sikerrel működni. Nem kihatóbb, egyöntetűbb lenne ezek működése egy társulat, egy morális testület aegise alatt? Bizonyára! S ezt tagadni nem lehet. Föl tehát, igen tisztelt laptársaink! Indítsanak e tekintetben eszmecserét. Zászlóink alá szerezzünk híveket, s együttesen munkálkodva dolgozzunk szeretett megyénk jóléte emelésén. Munkáinkon bizonyára az Úr áldása lesz. Honfiúi üdvözlettel, a Bácska szerkesztősége.”
Minden jó szándék ellenére mégis tíz évet kellett várni, hogy a történelmi társulat megalakulását követően, 1893. november 25-én, Dömötör Pál elnöki irányításával Zomborban „a nemzeti szellemű műveltség terjesztése” érdekében megalakuljon a Tóth Kálmán Kör. A mindösszesen egy évig működő körnek négy szakosztálya volt: irodalmi, ének, zenei és színjátszói. Dömötör Pál megnyitóbeszédében kiemelte: lehet-e célunk az országos, hatalmas központi irodalom mellett regionális irodalmat teremteni? Úgy vélte, „az államot kitevő egyes részek ethnographiai sajátosságában rejlik e kérdés titkának kulcsa… célja igenis az ily egyesületnek az, hogy az őseredeti nyelvre visszavezethető tájszólásokat, sajátos szó- és mondatkincseket összegyűjtse, s az irodalom közkincsévé tegye”. Meghatározásában a tájirodalom igényének korai előképe sejlik föl. A Muhoray írói álnéven publikáló Dudás Gyula a Bácska 1904. március 25-i számában megjelent Bácskai írók egyesülete című írásában a néhai Tóth Kálmán Kör sikertelenségének okát abban látta, hogy a zombori írói egyesület nem tudta megszólítani a vármegye összes számottevő íróját.
Vértesi Károly (Wikipédia)
A vármegyei írói egyesület alapítása 1888 tavaszán, a Zomborban tervezett Tolnai Lajos irodalmi est előkészületei során merült fel újólag, amikor Bayer Ferenc, a Bácska szerkesztője A Tolnay-estély alkalmából – Nyílt levél Dömötör Pál úrhoz című, a lap 1888. április 10-i számában pályatársait az irodalom és a művészet pártolására szólította föl. Úgy vélte, Zombor értelmisége rendelkezik annyi anyagi és szellemi erővel, „hogy külön önálló tűzhelyet rakjon az irodalomnak s művészetnek. […] A Tolnai-estélyen elmerengésemben támadt ily eszmék vezérelnek, amidőn azt kérdem: miért ne lehetne városunkban is olyan kör, mint Aradon a Kölcsey-egylet, Pozsonyban a Toldi-kör, Eperjesen a Széchenyi-kör, Sopronban az Irodalmi és művészeti kör, s egyebütt mások, gócpontjai e városok értelmi társadalmának?” Kiemelte: nyilvánvaló, hogy az ilyen irodalmi és művészeti körök hathatós eszközei a művelődés előmozdításának; miért ne lehetne Zombornak is ilyen irodalmi köre? A kérdés körül azonban ismét heves vita támadt, s nem akadt szervezői szándék, amely vállalta volna a kezdeményezést. Minden bizonnyal igaza volt az óbecsei Grünbaum Pálnak, amikor évekkel később a Megyénk jövője címmel lezajlott vitában, az Ó-Becse és Vidéke 1902. február 2-i számában közölt Egy kis ráadás című írásában így fogalmazott: „A magyar polgári elem jelleménél fogva becsületes, hűségre hajló, hamar lelkesülő, bátor, kiválóan hiszékeny és jó, de fájdalom, nem elég kitartó.” Úgy látta, a közösség boldogulása tekintetében nem elegendő az anyagi és gazdasági érdekek érvényesítése, a társadalmi fejlődés megköveteli a kulturális-szellemi építkezést is. „Ha a századok óta fennálló nemzet egyszer visszafelé kezd fejlődni – figyelmeztetett írásában Grünbaum Pál –, akkor a körülötte lévő és előrehaladó nemzetek által hamarosan elnyeletik.”
Bizonyára a vármegye más társadalmi és közéleti fórumain is fölmerült a művelődési élet lendületesebb megszervezésének kérdése, erről árulkodik az Óbecse és Vidéke 1904. március 27-i számában közölt rövid hír, miszerint a megye székhelyén, Zomborban élénk mozgalom indult a bácskai írók egyesületének megszervezésére. Vértesi Károly, a szervezőbizottság elnöke élénk levelezést folytatott az Irodalmi egyesület megszervezésének ügyében, mégis újabb esztendőnek kellett elmúlnia, mire a lapok beszámolhattak arról: miután a Bács-Bodrog megyei Irodalmi Társaság alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta, az irodalmi társaság 1905. szeptember 12-én Zomborban, a városháza dísztermében megtartotta alakuló közgyűlését. A Bácska aznapi vezércikkében így fogalmazott: „Üdvözöljük az alakuló Bács-Bodrog megyei irodalmi társaságot, és isten áldását kérjük leendő tagjaira és működésükre.” A toll embereit – írta ugyanakkor az Óbecse és Vidéke – Vértesi Károly, a neves útirajzíró hívta egybe, s meghívottak között volt Dömötör Pál, Pataj Sándor, Rácz Soma, Trencsény Károly, Janda Matild, Kabos Márton, Türr Antal, Lemberger Ármin, Buday Gergely, Latinovits Szaniszló, Radványi Ferencz, Kohlmann Dezső, Pető Lajos, Novákovits Izidor, Dömötör Győző, Kovátsffy Antal és Szilágyi Lajos. Vértesi elnök „szép beszédben fejtette ki az egyesülés szükségességét és előnyeit”. Ezután az alapszabály-tervezetet olvasták föl és vitatták meg. Bizottságot alakítottak az alakuló közgyűlés előkészítésére, amely gyűlés összehívását őszre tervezték.
