Száznegyven évvel ezelőtt, 1883. május 11-én a vármegye központjában, Zomborban tartotta alakuló közgyűlését a Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat. Margalits Ede a Bácska című hírlapban 1883. május 4-én megjelent beharangozó írásában jelezte, történetírói-írói körökben fölöttébb nagy érdeklődés kísérte a társulat körüli szervezőmunkát, kitűnik ez abból is, hogy a közgyűlés előtt a szervezetnek a vármegye 38 városból, illetőleg községből már 161 bejegyzett tagja volt. A Történelmi Társulat megszervezése – a kor igényeinek megfelelő lendülettel – az előző esztendő nyári hónapjaiban kezdődött, Margalits Ede a Bácska 1882. augusztus 29-i számában tette közzé Fölhívás egy Bács-Bodrogh megyei történelmi társulat alakítása érdekében című cikkét, melyben elmondta: augusztus 22-én Iványi István „érdemes történetírónk” néhány társával Schmausz Endrénél, „megyénk nagyérdemű és tekintélyes alispánjánál” megbeszélést tartatott egy bácsmegyei történelmi társulat magalakítása ügyében. Margalits kiemelte: „Sietnünk kell a vármegye múltjára vonatkozó, s az egész országban elszórt adatokat összeszedegetni, és a már különben is nagyon megfogyott okmány- és adat-készletet és régiségeket a teljes elpusztulás elől megmenteni és feldolgozni, hogy azok alapján vármegyénk múltját minden oldalról érdemlegesen feltüntethessük, s így a magunk részéről hozzájáruljunk édes hazánk történelmi múltját híven feltüntető rajzának kiegészítéséhez.”
Magyarország a kiegyezéstől a századfordulóig terjedő évtizedekben gazdasági, társadalmi és kulturális téren egyaránt gyors ütemben korszerűsödött. A kulturális modernizációnak két jellegzetes vonása volt: egyrészt a műveltség fokozatos elterjedése a társadalom egyre nagyobb csoportjainak körében, másrészt a hagyományos polihisztorkodás helyébe lépő modern értelemben vett szaktudományok térnyerése. A historizmus korában a történelem tudományra, a történeti irodalomra égető szüksége volt minden közösségnek, így a vármegyéknek is. Gyáni Gábor szerint „nem véletlen, hogy a századforduló éveiben ily mértékben az érdeklődés homlokterébe került a szabad királyi városok, sőt olykor még az 1870 utáni törvényhatósági joggal felruházott korábbi mezővárosok némelyikének a múltja. Ekkortájt ugyanis a közösségi, tehát egyszerre nemzeti és helyi, főként a polgárival azonos városi identitás történeti megalapozása különösen aktuális szükségletnek tűnt.” (Történészdiskurzusok, 2002.) Varga Bálint Vármegyék és történettudományi reprezentáció a dualizmus kori Magyarországon (2014) című munkájában kiemelte: a nemzeti történetírásnak meghatározó szerepe volt a XIX. század során lejátszódott magyarországi nemzetépítésben, a nemzeti történeti tudat kialakításában és terjedésében, és ezen keresztül a modern, integráns nemzetállam kiépítésében. A polgárosodás korában a vármegyei hatáskörökről, a vármegyék területéről szóló vitákban is kiemelt szerep jutott a történeti érveknek. A viták során a vármegyei elitek fontosságukat a nemzeti történelemhez való hozzájárulásukkal kívánták reprezentálni. „A nemzeti szint alatt működő, jellemzően csak helyi vagy regionális érdeklődéssel rendelkező, a professzionális történetírás határvidékén működő, vagy akár teljesen amatőr szerzők komoly szerepet kaptak a tudományos történetírás eredményeinek széleskörűen ismertté tételében” – emelte ki Varga Bálint.
Amikor 1866 végén a magyar történetírók komolyan kezdtek gondolkozni egy magyar történelmi társulat alapításáról, Pesty Frigyes lett az eszme egyik legelszántabb híve, de lelkesen támogatta őt Rómer Flóris és Fraknói Vilmos is, mutatott rá Lukinich Imre A Magyar Történelmi Társulat története 1867–1917 (1918) című tanulmányában. A Magyar Történelmi Társulat 1867-ben történt megalakulásakor végre megteremtődött a történelemtudomány intézményes művelésének a lehetősége. A Társulat „kebeléből indult a városi múzeumok létesítésének az eszméje” is, melyek feladata a városok kialakulásának s a népszokások fejlődési történetének a bemutatása volt. A történeti múlt bemutatásában kiemelt és megkülönböztetett szerepet szántak a vármegyei és a városi monográfiák elkészítésének. Ennek hangsúlyozásával a történettudomány figyelme és érdeklődése országosan is a magyar művelődéstörténet felé fordult.
Radics György a zombori Bácska 1878. július 7-én megjelent első számának beköszönő, programadó vezércikkében hangsúlyozta: soha el nem halványuló vezércsillaga a minden párt és felekezet nélküli józan szabadelvűség hirdetése. Lapszerkesztői szerepén is túlmutató szándékát pedig így fogalmazta meg: alakuljon meg végre a Bács-Bodrog megyei gazdasági egyesület, jöjjön létre, amiért már eddig is annyi tinta folyt, a Bács-Bodrog megyei történelmi társulat, és létesüljön, mi összehozná a megye tollforgató embereit, egy Bács-Bodrog megyei írók egylete, és végül létesüljön egy Bács-Bodrog megyei állandó színügy-egylet. Mindezen intézmények ápolják a hazafiúi lelkesedést, művelődésre serkentenek és erkölcsre tanítanak. „Föl tehát Bács-Bodrog vármegye nemes értelmisége! A tér nyitva – valósítsd, értékesítsd magad. Segítsd elő közvetlen sajátmagad, s közvetve az édes haza boldogulását. Ki magában csak némi erőt és hivatást érez, lépjen elő a tett terére, s majd hatalmas mozgalom támad; mozgalom, melynek árjai, mint a Nilus kiöntései, csak áldást fognak elővarázsolni. A mozgalom árja, ki nem tart vele – elsöpri, ki felhasználja – célhoz vezeti.”
Az Újvidék című hírlap 1882. szeptember 3-i számában arról számolt be, hogy a vármegyében a „derekasságról megyeszerte ismert egyének” – Sándor Béla főispán, Schmausz Endre alispán, Czirfusz Ferenc megyei tanfelügyelő, Iványi István történetíró – a Bács-Bodrog megyei történelmi társulat megalakításának ügyében a minap Zomborban értekezlet tartottak, s a kezdeményezés élére állva élénk mozgalmat indítottak a cél mielőbbi megvalósítása érdekében. A Bácska 1882. szeptember 5-i számában pedig már arról számolt be, hogy „a fáradhatatlan Iványi által már régen pengetett eszme”, melyet Margalits úr is a pártfogásába vett, a megvalósulásához közeledik; a vármegyei Történelmi Társulat megalakításának támogatása céljából aláírási ívet bocsátottak ki, s ezzel kezdetét vette az igaz, lendületes szervezőmunka.
