Nagy port kavart fel 2008-ban a 2009-es belgrádi Universiade pénzügyi botránya, hisz kiderült, hogy a szervezők többszörösen túllépték az eredeti befektetési keretet. Az lett a vége, hogy menesztették a szervezőbizottság elnökét, és a Nemzetközi Főiskolai Sportszövetség (FISU) beleegyezésével erősen megnyirbálták a műsort, nehogy az egészet le kelljen fújni. Idővel azután kiderült, hogy továbbra sem a takarékosság elve szerint folyt a munka, noha a nyilvánosságnak a fordítottját tálalták. Az atlétikai versenyek lebonyolításához például a főváros három teljes stadionfelszerelést vásárolt, pedig egy is elég lett volna. Mivel ugyanakkor folytak a 2009-es újvidéki ifjúsági atlétikai Eb előkészületei is, az itteni szervezők kérték a minisztériumot, hogy egy teljes felszerelést passzoljanak át, amit az Eb befejeztével Újvidék visszaadott volna a fővárosnak, de a racionális kérvény süket fülekre talált, és az akkori sportminiszter asszony is a másik lehetőséget támogatta, miszerint Újvidék is vegyen magának egyet. Vett is, de nem teljeset, mert időközben sikerült megegyezni a 2010-es spliti atlétikai világkupa szervezőivel, hogy adják kölcsönbe a diszkosz- és kalapácsvetés dobókörét körülvevő hálót. A splitiek adták, Újvidék az Eb után visszaszolgáltatta, és minden a legnagyobb rendben lett volna, ha az Eb befejeztével ki nem derül, hogy Újvidék mintegy 150 ezer eurós adósságban maradt. Igaz, az újvidéki atlétáknak így megmaradt a felszerelés, ellenkező esetben viszont nem lett volna (akkora) adósság.
Az ifjúsági atlétikai Európa-bajnokság nem Újvidék tulajdona volt, a szerb szövetség kapta meg a szervezést, és Újvidéket bízta meg vele. Elvben tehát a költség és a bevételtöbblet vagy adósság is a szövetségé. Gyakorlatban nem így történt. A város vezetősége megváltozott, az újak hallani sem akartak a segítségről, mint ahogyan Belgrád és az atlétikai szövetség is azonnal megfeledkeztek az egészről, amint vége lett a bajnokságnak. Az adósság ügye azóta is húzódik. A napokban az illetékes pénzügyi szervek azonban megtették az első lépést. Kit érdekel a tényállás alapon a végrehajtók megjelentek a stadionban, és a mozdítható felszerelést lefoglalták. Az ugyan nem elegendő a teljes összeg megtérítéséhez, ezért várható lenne további lefoglalás is, ha egyáltalán lenne mit elhordani.
Az újvidéki atlétikai klub így önhibán kívül roppant kellemetlen helyzetbe került. Amikor két versenyzőjük volt a négyből a göteborgi fedett pályás Eb-n, s az egyik érmet nyert, a másik pedig ötödik lett, kérdésessé vált a klub léte. A két élvonalbeli atlétának ugyan nem lesz gondja, viszont a számos csöppség atlétikai jövője fölé felhők tornyosultak. Hogy az egész még furcsább legyen, ez alig néhány héttel azután történt, hogy ugyanaz a szövetség teljesen jogosan az újvidéki klubot kiáltotta ki az ország legjobbjának.
Mi tagadás, a 150 ezer euró nem kis pénz. Érdekes, bár egyben érthető, hogy miért, a végrehajtók még véletlenül sem jelennek meg a két nagy fővárosi foci- és kosárlabdaklub háza táján, holott esetükben milliós adósságokról van szó, amelyek hasonlómód megfizethetetlenek. Mert ha mennének is, szavatolható, hogy a lefoglalt áruval a kapuig sem jutnának…
