Belgrád az országban elsőként vezette be a szenior kártyát (vagy nyugdíjas-kártyát), amely különböző kedvezményeket biztosít az időseknek. A fővárosban a hónap elején adták át a felhasználóknak az első nyugdíjas-kártyákat. Sajtóhírek szerint azóta már több tízezren vették át a sajátjukat, illetve már kétszáz cég csatlakozott a szenior klubhoz, hogy kedvezményeket biztosítson. A nyugdíjas-kártyával az idősek életét szeretné megkönnyíteni a főváros vezetése, azáltal, hogy kedvezményekben részesülnek a kártyát kiváltó érintettek. Többek között olcsóbban vásárolhatnak kiskereskedelmi üzletekben, 10 százalékos kedvezményben részesülnek a gyógyszertárakban, a sportüzletekben és az egészségügyi vizsgálatokkor, 50 százalékkal olcsóbban juthatnak mozi- és színházjegyhez, illetve 10–15 százalékkal lehet kevesebb a kávézói vagy éttermi számlájuk, 5 százalékos kedvezményt kapnak az utazási irodáknál, olcsóbban megúszhatják az autójavítást, akárcsak a temetkezési költségeket.
A főváros kezdeményezése példaértékű és támogatandó, amit nyilván az idősek iránti kötelességtudat vezérelt, illetve valószínűleg a politikai előrelátás, hiszen politikai marketingfogásnak sem utolsó, amit a következő választáson akár szavazatokra is lehet váltani. A kezdeményezés mindenesetre jó és támogatandó, de két gondom van vele. Az egyik, hogy a nyugdíjas korosztály részére szóló kedvezménykártya bevezetése a községek és városok illetékességébe tartozik, tehát rajtuk múlik, bevezetik-e vagy sem. A másik, a nyugdíjak összege, különösen a kisnyugdíjasoknál.
A kedvezményt az államnak szerintem minden nyugdíjas és idős ember számára egységesen elérhetővé kellene tenni. És ezt nem az önkormányzatokra bízni, hogy felvállalják-e vagy sem. Várhatóan hamarosan megteszik, az előbb felvázolt okok miatt is, de ha mégsem, akkor ezzel a nyugdíjas korosztály egy része kimarad a kedvezményezettek köréből. Ezért úgy gondolom, hogy ez állami feladat és hatáskör lenne, különösen azért, mert egykoron a mostani nyugdíjasok a munkájukkal és adóbefizetéseikkel tartották fent és működtették az államot. Közben családot alapítottak, gyerekeket neveltek és iskoláztattak, akikre idejük és pénzük jelentős részét áldozták, ami végső soron ismét az állam javát szolgálta. Ezért cserében legalább ennyivel tartozik az időseknek, és nem kellene ezt lehetőségként felajánlani az önkormányzatoknak, és rájuk hárítani a felelősséget, ha esetleg egyes helyeken indokoltan vagy indokolatlanul, de nem honosítják meg a kedvezménykártyát. Továbbá, ha ez a kezdeményezés állami hatáskörbe tartozna, akkor különféle intézkedésekkel a kedvezményeket nyújtó cégek számát is lehetne bővíteni, és ezzel együtt a kedvezmények körét, ami megkönnyítené a nyugdíjasok életét, és növelné a fogyasztást, jótékony hatást gyakorolva a gazdaságra.
A másik gondom éppen ehhez kapcsolódik, mégpedig a nyugdíjasok vásárlóerejéhez. A szerbiai kormányfő a nyugdíjasoknak megígérte, hogy 2018 januárjától 5 százalékkal növekszik a nyugdíj összege. Ez szép dolog, aminek biztos megörülnek majd a nyugdíjasok, de ez kevés a mai árak mellett. Különösen a kisnyugdíjasoknak, akik havi 12–13 000 dinárból igyekeznek megélni, vagy inkább túlélni. Ez elképesztően kevés járadék olyan embereknek, akik egész életüket tisztességesen végigdolgozták, de sokszor a rendezetlen állami viszonyok miatt, vagyis önhibájukon kívül jóval kevesebb nyugdíjat kapnak, mint amennyi megilletné őket. Sajnos, nem egy ilyen embert ismerek a környezetemben. Ők is megérdemelnék, hogy élvezzék a nyugdíjas éveket, hogy kedvezményesen vásároljanak, vagy beüljenek moziba, színházba és étterembe, esetleg utazzanak, de erre nem sok reményük van. Ehhez ugyanis jelentősen meg kellene emelni az elkövetkezőkben a nyugdíjukat, és nemcsak az övékét, hanem a legtöbb nyugdíjasét, bár tudom, hogy ennek kicsi a valószínűsége belátható időn belül. A kedvezménykártya jó kezdeményezésnek számít, viszont a pénztelenség miatt egyelőre csak kevesek élvezhetik ki teljes egészében, ennek ellenére mindenkit megilletne az országban.
