Az elmúlt években vidékünkről sok fiatal házaspár kivándorolt külföldre, hogy valamelyik nyugati országban találja meg a boldogulását és biztosítsa a megélhetését. Az elvándorlás egyelőre folyamatos, újabb és újabb családok távoznak külföldre. Az elvándorlás mérséklésére új programot indít az idei évtől Ada község önkormányzata, amely vissza nem térítendő támogatást folyósít a fiataloknak ház- és lakásvásárlására. Adán ezzel a támogatással szeretnék elősegíteni a fiatalok szülőföldön maradását, illetve megelőznék a község elnéptelenedését. A program megvalósítására az idén 10 millió dinárt költenének a községi költségvetésből. A terv szerint a fiatal házaspárok mintegy 5000 eurós támogatásra számíthatnak, amelyért cserében 15 éven át Ada község területén kell élniük és dolgozniuk.
A program hasznos kezdeményezésnek tűnik, és remélhetőleg beváltja a hozzáfűzött reményeket. Különösen azoknak a fiatal házaspároknak adhat reményt, akiknek van kenyérkereső munkája, és szívesebben boldogulnának a szülőföldjükön, minthogy külföldre távozzanak, viszont nem rendelkeztek saját házzal vagy lakással. A legtöbb fiatal házaspárnak ugyanis a ház- vagy lakásvásárlás költséges, bonyodalmas és küzdelmes vállalkozás. Azok szerencsésnek számítanak, akik szülői támogatással meg tudnak venni egy-egy házat vagy lakást, illetve örökölnek a családtól. A legtöbb fiatalnak viszont általában nincs annyi pénze, hogy önerőből vásároljon lakóingatlant. Ezért vagy a szülőkhöz költöznek, vagy ha kettesben szeretnének élni, akkor lakáshitelre szorulnak, vagy albérletre költenek. Különösen nekik jelenthet sokat a néhány ezer eurós vissza nem térítendő támogatás, illetve azoknak, akiknek van némi megtakarított pénzük és a támogatással kiegészítve már vásárolhatnak lakóingatlant, vagy csak kisebb hitel kell felvenniük. Hiszen a lakáshitel igénylése az önrésszel, a különféle dokumentumokkal már önmagában több ezer euróba kerül. Ezt a saját bőrünkön tapasztaltuk a feleségemmel, amikor tíz évvel ezelőtt lakáshitelre házat vásároltunk. Szoktuk is egymásnak és az ismerősöknek mondogatni, hogy mi azóta a banknál lakunk, amelynek a futamidő végére az igényelt pénzösszeg dupláját fizetjük vissza. Viszont ennek ellenére én a lakáshitelt hasznos rossznak tartom, ha az embernek nincs más lehetősége, akkor mégis jobb, mint az albérlet. Egy átlagos falusi/kisvárosi ház vagy lakás esetében ugyanis a havi bérleti díj körülbelül ugyanannyi, mint a havi hitelrészlet. Azzal, hogy a hitel visszafizetése után a lakóingatlan teljes jogú tulajdonosává válunk. Lehet, hogy hosszú távon drágább, mint az albérlet, de az akkor is a sajátunk és aszerint rendezhetjük be a jelzálog ellenére is.
Mert valljuk be, a magyar embernek fontos a családi fészek: a háza a vára. Ha teheti, előbb lesz háza, mint autója. Ez más európai népeknél éppen fordítva zajlik, vagy a többség egyáltalán nem költ házra vagy lakásra, mert náluk az a szokás, hogy albérletben élik le az életüket. Viszont nálunk a ház vagy a lakás nemcsak egy épület vagy épületrész néhány szobával, hanem sokkal több annál, otthon, amit belakunk és a szülőföld részévé teszünk a szokásainkon, a kultúránkon és a hagyományainkon keresztül. Ezért aki házvásárláson gondolkodik, talán már nem nagyon fog azon tűnődni, hogy menjen vagy maradjon, mert az otthont akar itthon.
