Március 15-én a fogyasztók világnapját is ünnepeltük. Lehet, hogy kicsit túlzás „ünnepet” említeni, de fontos, hogy világszerte megemlékeznek róla, és egyre több vásárló ráeszmélt arra, hogy neki is vannak jogai.
Napjainkban vásárlónak lenni összetettebb dolog, mint nagyszüleink korában volt. Akkoriban az ember, ha a boltban kenyeret kért, többnyire egy, legfeljebb kétféléből választhatott. Ugyanez volt a helyzet például a mosóporral, a sütőporral és az ecettel is. Még a mosogatószer is ugyanaz volt mindenütt, és a háziasszonyoknak nem volt alkalmuk irigykedni amiatt, hogy a szomszédasszony megtisztított edénye jobban csillogott.
Az utóbbi egy-két évtizedben merőben megváltoztak a dolgok. A nemzetközi kereskedelmi vállalatok térségünkbe való betörését követően nem csupán újabbnál újabb termékek jelentek meg a boltok polcain, hanem a választék is bővült. Több töprengést, igyekezetet, és több időt is követel a döntés, a választás. A vásárlás ésszerűbbé, racionálisabbá, és ami fontos, tudatosabbá vált.
A klasszikus fogyasztóvédelem értelmezése szerint a tudatos vásárló az, aki nem hagyja, hogy becsapják, mert tisztában van jogaival és él is velük. Tudatosan tájékozódik az árakról, a termék minőségéről, a kapcsolódó szolgáltatásokról, és a számára legjobb ajánlatot választja ki. Gondol a környezetére és olyan döntéseket hoz, amellyel nemcsak ő, hanem mások is jól járnak.
Nincs még tíz éve, hogy Szerbiában elfogadták a hatályban levő fogyasztóvédelmi törvényt, amely a szakértők szerint nemigen váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Annyi az eredménye, hogy a társadalom ráeszmélt arra, hogy a pult másik felén állóknak is vannak jogaik.
A szerbiai fogyasztóvédelmi szervezetek adatai arra mutatnak rá, hogy a hazai vásárlók egyre tájékozottabbak jogaik terén, és tesznek is azok érvényesítése érdekében. A bejelentések száma az utóbbi öt évben a háromszorosára nőtt, csupán tavaly mintegy 17 000 panaszt emeltek. Legtöbben a lábbelik minőségét kifogásolták, de jócskán nehezteltek amiatt is, hogy a megvásárolt mobiltelefonok, vagy a háztartási berendezések sem szolgáltak az eladáskor tett ígéretek szerint.
A reklamáció elvben egyszerű. Ha a fogyasztó időközben meggondolta volna magát a megvásárolt termékkel kapcsolatban, az eladó jó szándékán múlik: visszacseréli-e azt, viszont ha a termék időközben meghibásodott, akkor a törvény egyértelműen a vásárló oldalán áll. A vásárló igazának bizonyítása, érdekének érvényesítése azonban sokszor fáradalmas, hosszú, ráadásul költséges folyamat.
Nagy durranásnak számított a jelenlegi jogszabály elfogadása, de gondoljunk bele, évtizedekkel ezelőtt voltak a vásárlónak jogai. Korábban – saját tapasztalatból állíthatom – farmernadrágot, de még tornapacsnit is szó nélkül becseréltek a boltosok, csak tisztességes szándékot kellett mutatni előttük. És éppen ez a jóindulat az, ami napjainkban mindkét oldalról egyre jobban hiányzik, és amiért kell a fogyasztóvédelem. A kereskedő érdeke, hogy túladjon a portékán, a vásárlónak viszont visszaélésekre is rés nyílik a törvényben. A visszaélések gyakoriságáról a fogyasztóvédelmi szervezetek sem vezetnek nyilvántartást. Erről a kérdésről leginkább a boltosok tudnának beszélni.
