A labdarúgásnak első pillantásra semmi köze a matricagyűjteményekhez, bár aki kicsit is ismeri a foci világát, az jól tudja, hogy már évtizedek óta nem múlhat el kontinens- vagy világbajnokság futballjátékos-gyűjtemények nélkül. Az első futballjátékos-albumot, a Calciatorit, az olasz labdarúgó-bajnokság játékosairól 1961-ben adta ki a Panini cég, amely 1970-ben a mexikói világbajnokság alkalmából készítette el az első nemzetközi kártyagyűjteményt is.
Nálunk elsőként az 1974-es nyugat-német világbajnokság alkalmából jelent meg album. A legújabb, a közelgő oroszországi labdarúgó-világbajnokságra közreadott 2018-as album és a hozzávaló öntapadó matricák pedig már kora tavasztól országszerte megvásárolhatók. Sok focirajongó gyerek és felnőtt manapság is megvásárolja és albumba gyűjti az öntapadó kártyákat. Ezt egyesek a fociláz velejárójának tartják, mások a gyűjtési szenvedély számlájára írják.
Gyerekkoromban jómagam is gyűjtöttem a focista-kártyákat. Jól emlékszem, hogy a barátaimmal az iskolából hazafelé menet a trafikban csomagszámra vettük az 1986-os mexikói vb-re kiadott öntapadó kártyákat. A trafiknál rögtön fel is bontottuk a tasakokat, abban a reményben, hogy biztosan most jutunk hozzá a hiányzó matricához, amelyekre már jó ideje vadászunk.
Aztán néha örültünk, ha új matricára találtunk, amit azonnal kihúztunk a listáról, néha pedig csalódottan vettük tudomásul, hogy ezek a kártyák már bizony megvannak. A fölöslegeseket viszont nem dobtuk el, hanem igyekeztük elcserélni egymás közt valamelyik hiányzó darabra. Közben az összes zsebpénzüket elköltöttük az öntapadó kártyákra és az albumra, mert a barátaimmal akkoriban még nem tudtuk, hogy gyűjtőnek lenni költséges hobbi.
Nemcsak akkoriban volt azonban a focista-albumok gyűjtése költséges kedvtelés, hanem az napjaikban is. Paul Harper, a Cardiffi Egyetem matematika tanszékének professzora ugyanis kiszámította, hogy ha valaki hiánytalanul szeretné megtölteni a 32 oldalas vb-albumot a játékosok, szövetségi kapitányok, stadionok és legendák fotóival, akkor a 682 különböző matrica beszerzéséhez több mint 77 000 dinárra van szüksége. Az öt kártyát tartalmazó tasak ugyanis 80 dinárba kerül.
Ha kizárjuk az ismétlődés lehetőségét, 137 csomagot kellene vásárolni az album megtöltéséhez, ami közel 11 000 dinárba kerül. A professzor számításai szerint az ismétlődésekkel együtt átlagosan 967 csomagot, 4835 matricát kellene vásárolni az album teljes feltöltéséhez. Az egymás közötti cserélgetéssel viszont lehet spórolni. A számítások szerint ha tíz ismerős egymás között cserélgeti a hiányzó kártyákat, akkor is átlagosan egy személy 24 700 dinárt fordít az album kigyűjtésére.
Mindehhez a számolgatáshoz tegyük hozzá, hogy a professzor kalkulációi szerint kétszer annyiba kerül megtölteni matricákkal a 2018-as labdarúgó-világbajnokság Panini-albumát, mint a 2016-os Eb idején. Akkoriban ugyanis egy tasak 50 dinárba került.
Eszerint a labdarúgás és a kártyagyűjtemény között mégis van egy közös kapcsolódási pont, ez pedig a pénz. A fenti számítások ugyanis azt igazolják, hogy a foci mellett a matrica-forgalmazás is nagy üzlet, annak ellenére, hogy egy-egy csomag kártya mindössze 80 dinárba kerül.
