Nemrég kezdődött el a tanév, és csak akkor vettem észre, hogy elröppent az idő, amikor lányom megkérdezte, mikor jön a Mikulás. Akartam mondani, hogy ojjé, van még idő, de aztán kapcsoltam, bizony itt a december, és nemsokára cipőpucolás lesz. Aztán egyre gyakrabban hozta fel a témát, mert vannak olyan barátai, akikhez már megérkezett, és hozzánk akkor miért nem jött. Próbáltam elmagyarázni, hogy a Mikulás az egyszerre érkezik, december 5-e és 6-a között, éjjel, amikor már nagyban alszanak a gyerekek (mert így nem hallják, amikor a mikuláscsokit, a narancsot és a virgácsot besurrantjuk a cipőkbe). Az iskola azonban egy olyan intézmény, ahova sok gyerek jár, ennélfogva jobbnál jobb ötletek születnek a Mikulással kapcsolatban. Ez lett december elejére a legizgatóbb téma a gyermekek között, egyesek próbálták elmagyarázni Kata lányomnak, hogy Mikulás márpedig nem létezik, és az ajándékokat a szülők vásárolják és teszik a cipőkbe. Kata el is panaszolta otthon, hogy milyen sületlenségeket mondtak az iskolában a felsőbb osztályos gyerekek, de azért megkérdezte: ugye nem igaz? Na ez az a pillanat, amikor a szülő nem tud azonnal mit mondani, de aztán valahogy kihúztam magam, azt válaszoltam, hogy amikor alszunk, akkor nem tudjuk mi történik körülöttünk, és minden előfordulhat, ilyenkor nemcsak a Mikulás jöhet, hanem sok más csoda is megtörténhet. Láttam lányomon, hogy ezzel így egyelőre megelégedett, és nagyon reméltem, az idősebb testvére nem kotyog be valami poént, mert a tinédzserek erre meglehetősen hajlamosak, de azt hiszem, a csoki reményében ezúttal hallgatott.
A legkisebb fiú, Márk pedig eldöntötte, hogy az idén levelet ír a Mikulásnak bizony (plüsstigrist szeretne mindenáron), merthogy nagycsoportos ovis lett, és megtanult írni (kicsit túlzás, de kisebb hibákkal leír mindent).
Szent Miklós püspök alakja valóban sokféleképpen jelenik meg manapság, a Magyar Televízió híradójában is felhozták a napokban a témát, megjelent Joulupukki, és ez aztán egy igazi finn Mikulás. Katának nagyon megtetszett ez a finn őszszakállú bácsi, és mivel a híradóban elhangzott, hogy mindenkit meglátogat, lányomat érdekelte az időzítés, mikor jön az ő iskolájukba. Mondtam, ez a Joulupukki biztos nem látogat el az újvidéki iskolákba, de éjjel azért elsuhan majd szánjával errefelé is. Kicsit csalódott volt, de hát ez van.
De nem csak a tévében meg az iskolában beszélnek már a Mikulásról, délután, amikor a lányommal elsétáltunk az önkibe, már mindenhol karácsonyi díszek, és különféle Joulupukkikkal díszített játékok, édességek leselkedtek ránk minden polcról, sarokból, még a mennyezetről is csüngtek. Persze a gyerekeknek ez nagyon tetszik, ilyenkor jön az, hogy jaj de jó, jaj de édes … mi pedig megpróbálunk minél gyorsabban a kasszához jutni, és csak a legszükségesebb cuccokat megvenni. Családunkban soha sem volt hagyomány a nagy ajándékozás, természetesen mindig volt egy kis meglepi, de nem ezen volt a hangsúly, inkább a hangulatos együttléten, a csizmák körüli szöszmötölésen, beszélgetésen, és később persze a karácsonyfa kiválasztásán, díszítésén, sütésen, főzésen. Hozzánk nem iskolába jön a Mikulás, hanem az éj leple alatt, és mindig van a zsebében egy kis dió, narancs és virgács. Természetesen csak akkor, ha a cipők csillognak.
