Levette a kezét az állam arról a 17 stratégiailag fontos vállalatról, amelyet eddig megvédett a hitelezőktől, vagyis az adósságaik kifizetésétől. Eddig a kormány hat cég jövőjét tette biztosabbá, de tizenegyben egyelőre a hitelezők követelései fognak érvényesülni.
Željko Sertić gazdasági miniszter legutóbbi idevágó nyilatkozatában arról biztosította a közvéleményt, hogy a problémás cégek közül egy sem fog csődbe menni, hiszen a kormány és a kérdéses vállalatok mér megtalálták annak a módját, hogy hogyan folytatódjon a termelés állami szubvenciók nélkül.
Állami védelem nélkül maradt a Resavica, a bori rézbánya, a Petrohemija, a kruševaci gépgyár, a PKB, a FAP, a Galenika, az Ikarbus, a jagodinai kábelgyár, a Trayal és a Politika. Hét vállalat státusát az előre megfogalmazott átszervezési tervek alapján fogják rendezni, a többiben pedig a hitelezőkkel fognak leülni az állami vezetők, ami azt jelenti, hogy nem fogják zárolni a számláikat. Azért, mert állítólag az utóbbi években pozitív irányba lendült a mérleg nyelve ezekben a cégekben, régebbi adósságokkal küszködnek, amelyek összértéke 3,5 milliárd euró.
Az érintett vállalatokban közel 20 ezren dolgoznak. A legtöbb esetben elkerülhetetlen lesz felmondani egy részüknek. Az állam átképzési programmal is előrukkolt, végkielégítéseket is fizet (200 eurót a ledolgozott évek után). Több munkás jelezte igényét ezekre a lehetőségekre, azonban akadtak helyek (például a bori rézbányában), ahol a szakszervezetek felemelték hangjukat az állam tervei hallatán.
Egyelőre még senki sem tud pontos választ adni arra, hogy mi lesz azokkal a cégekkel, ahol a munkások nem mennek el önként. Ez pedig kell ahhoz, hogy az állam végrehajtsa az átszervezési terveket.
Az is fogas kérdés, hogy mennyire lesznek sikeresek az oly sokat emlegetett átszervezések. Pláne azon vállalatok esetében, amelyek – a kimutatások szerint – már most is pozitív eredményeket produkálnak. Egyesek szerint ez egy kis időnyerés, hogy átszervezzék a céget, hogy még több hasznot termeljenek, törlesszék adósságaik egy részét. Ha ezt nem teszik meg, automatikusan csődbe mennek.
Az átszervezési programokról eddig annyit lehetett hallani, hogy a Galenika rendezésére stratégiai partnert keres az állam, a rézbánya esetében pedig külföldi menedzsmentnek adná át a vezetést a kormány. Ezeken a pontokon több érintettnek (leginkább a szakszervezeteknek) is eszébe jutott a szendrői acélgyár kálváriája, ahol a legutóbbi vezetőség, a HPK Engeneering még nagyobb adósságot csinált, mint amennyivel előtte „dicsekedhetett” az üzem. A Galenika gyógyszergyárban is elhalasztották a csődeljárás megkezdését, valamint tovább várnak a partnerekre, hogy legalább a dolgozók egy része maradjon munkaviszonyban.
A közgazdászok mind egyetértenek abban, hogy azok a cégek, amelyek az elmúlt tíz évben az állam közbenjárásával sem voltak képesek konkurensek maradni a piacon, az átszervezés után sem fognak mindennel probléma nélkül szembenézni, így az államnak továbbra is szubvencionálni kell működésüket valamilyen úton-módon.
A szakértők pedig közben rámutattak, az ilyen „mesterséges lélegeztetés” sokba kerül az adófizetőknek és a reformokat is késlelteti.
