A 13 éves kislány hasfájásra panaszkodott. Orvoshoz vitték, ám ott kiderült, hogy terhes. Az édesapa elképedt. Meg akarta tudni ki a gyermek apja. A kislány nem tudott felelni. A hosszas unszolás után a beszélgetésből kiderült, hogy egy kegyetlen játék eredménye a terhesség. A kislány elmesélte, hogy esténként összejönnek, s ha van üres lakás, abban szórakoznak. A játék neve töltött csirke. Öt lány és öt fiú kell hozzá. A lányok közül kiválasztanak egyet, és annak ki kell elégítenie mind az öt fiút. Ha ez nem sikerül, büntetést fizet. A büntetés pedig, hogy mind az öt fiú egymás után magáévá teszi.
Az eset Belgrádban történt. A pszichológusok szerint olyan időket élünk, amikor nemcsak az értékrend tűnt el a fiatalok életéből, hanem a családokban is teljes a káosz. A szülők reggeltől estig dolgoznak, nem figyelnek a gyerekre, a közösségi oldalak meg a televíziós műsorok révén pedig olyan tartalmak jutnak el a kiskorúakhoz, amelyek csak összezavarják őket.
A család válságáról évek óta folyik az értekezés. A régi nagycsalád, amely biztonságot nyújtott a benne élőknek, s szorosan tartotta a kötelékeket, felbomlott, mert megváltozott a környeztünk, a társadalom modernizálódott, és a nagycsalád is szükségszerűen átalakult, megfogyatkozott, széthullott. A városba költözés is komoly nyomot hagy egy családon belül. A közeli hozzátartozóktól – érthető módon – távol kerülnek a fiatalok, és a faluról városba költözött családban felnövő gyermeknek már nem lesznek olyan erősek a családi kapcsolatai, mint esetleg szüleinek voltak az ő korában. Azt is mondhatnánk, hogy a kis család magára marad. S mivel a szülők a megélhetés miatt reggeltől estig dolgoznak, talán meg is magyarázható, hogy miért elhanyagoltak a gyerekek.
Persze, lehet ez tény, de magyarázat semmiképpen, a gyerekvállalás ugyanis felelősség. Nem találtak még ki sem iskolát, ahol meg lehetne tanulni, hogyan kell jó szülőnek lenni, és törvényt sem, amellyel meg lehetne büntetni a szülőt, ha nem foglalkozik úgy és annyit a gyermekével, ahogyan az megérdemelné, ami minden gyermeknek kijár. A szülő instrukciókat a pszichológusoktól már csak akkor kap, amikor valami baj van, és eljut a szakemberhez a problémával. De sajnos legtöbb esetben el sem jut, mert hiányzik a felismerés, hogy nem jól mennek a dolgok. A törvény pedig csak azért vonja felelősségre a szülőt, ha egzisztenciálisan veszélyezteti vagy bántalmazza gyermekét.
A család az, ahol gyermek biztonságra, támaszra lel. Az otthon az, ahol meg kell kapnia az útjelző táblákat, hogy melyik a jó, és melyik a rossz irány. Ha ez nincs, elbizonytalanodik, s könnyen rávehető mindenre. A gyermekek világa kegyetlen. A támasz nélküli kiskorúak, kamaszok mindent megtesznek, hogy tartozzanak valahová. Belemennek olyan kegyetlen játékokba is, mint a fenti, csak hogy elfogadják őket, hogy ők is a csapatba tartozzanak, hogy valahol nekik is kiemelt, vagy kiemeltnek látszó helyük legyen.
De nemcsak a család a felelős, a társadalmi körülmények is olyanok, hogy a bizonytalan, szeretetlen és elhanyagolt gyermeket könnyen beszippantja az örvény.
Még 2014-ben kezdeményezte Nebojša Stefanović belügyminiszter, hogy az újdonsült vezetők ne vezethessenek autót este 11 és hajnali 5 között, mert a statisztikai adatokból kiderült, hogy a legtöbb balesetet a friss jogosítvánnyal rendelkezők okozzák éppen ebben az időszakban. A törvénymódosítás tavaly lépett életbe. Eszerint annak ellenére, hogy a jelenlegi előírások szerint már 17 évesen is vezetői jogosítványt szerezhetnek a fiatalok, csak 21. életévük betöltése után vezethetnek a késő éjszakai, illetve hajnali órákban. Jó, hogy ez a közlekedésbiztonsági előírás életbe lépett.
Tavaly egy belgrádi alezredes kislánya a ballagási ünnepséget követően arra kérte édesapját, engedje el az éjszakai bárokba ünnepelni. Az apa nem engedte el, s jó ok volt ez arra, hogy tána nézzen, hogyan is szórakoznak a kiskorúak az éjszakai bárokban. Elborzadt, s azonnal aláírásgyűjtésbe kezdett. Mint mondja, a maffia kezébe kerülnek a tapasztalatlan gyerekek, akikből drogfutárokat, prostikat nevelnek, kihasználják őket egy marék euró fejében. A közösségi oldalon aláírásgyűjtést szervezett. A közösség csakhamar polgárok egyesületévé alakult, s ma már 40 ezren írták alá a tiltakozást, amelyben egyfelől kérik a média felelőseit, hogy ne közvetítsenek hamis tartalmakat a fiatalság felé (a valóságshowkat ennek nyomán már csak 23 órától sugározzák a televíziók), és tiltsák meg a kiskorúaknak, hogy 23 óra után bemehessenek az olyan bárokba, éjszakai mulatókba, ahol alkoholt is felszolgálnak. Zoran Jovanović alezredes, az egyesület vezetője azt ígéri, hogy amint megalakul az új kormány, azonnal benyújtják a követeléseiket. A petíció a legnagyobb közösségi oldalon Ko nam truje decu név alatt található meg. Még mindig gyűjtik az aláírásokat.
Korábban Belgrád polgármestere kezdeményezte, hogy a 15 éven aluliak 23 óra után ne tartózkodhassanak szülői kíséret nélkül sem az utcán sem a szórakozóhelyeken. Egy idei úgy tűnt, majd bekerül a törvénymódosítások közé az indítvány, ám végül elmaradt. A fiatalok arra hivatkoztak, hogy a szórakozás rendes menetben este 10-11 óra tájban kezdődik. Egy másik kezdeményezés volt az alkoholos ital árusításának tilalma a késő éjszakai és a hajnali órákban. Ez egyes városokban egy időre teret nyert, de végül lássuk be, ennek nem sok eredménye lett. A fiatalok feltalálták magukat, és köztereken előre megvásárolt italokat fogyasztanak. Talán a Ko nam truje decu petíció átadásakor ismét a figyelem központjába kerülnek ezek a kérdések, s megtiltják a kiskorúak éjszakai csatangolását. Én erre szavaznék.
A család a társadalom legfontosabb sejtje. Ám az is átalakuláson megy keresztül, ahogyan minden más változik körülöttünk. S ebben az átalakulásban kellene, hogy a szülők és nagyszülők, meg a gyermekek is megtalálják a helyes utat, a mértéket, az irányzékot. Sajnos, ebben a térségben gyakran a felnőttek magától értetődőnek tartják, hogy egy család működik vagy nem működik. El sem jutnak addig, hogy elgondolkodjanak azon, hogyan is lehetne jobbá tenni a legkisebb és legintimebb, legfontosabb közösség életét. Nincsen fontosabb dolog, mint az otthon. Az, amelyikben gyerekként felnövünk, majd az, amit mi magunk teremtünk tapasztalat vagy új megismerések alapján. Ezért kell rá nagyon vigyázni, hogy nekünk és a jövő családalapítóinak is jó legyen. Hogy ne a rossz példa, hanem a jó reprodukálódjon, hogy gyermek az elismerést, a biztonságot ne máshol, hanem otthon keresse és találja is meg.
