Honnan érkezünk? Mit hozunk magunkkal? Gyermekkori traumáink mekkora mértékben befolyásolják személyiségünk kialakulását? Mennyire merjük bevallani magunknak titkos vágyainkat? Ezeket és hasonló kérdéseket vet fel Fliegauf Benedek Liliom ösvény című játékfilmje. A berlini filmfesztiválon a zsűri nagydíjával kitüntetett Csak a szél című családi dráma rendezője ezúttal sokkal intimebb témához nyúlt: egymástól különélő anya és hétéves kisfia kapcsolatát dolgozza fel.
Rebeka egy ideje már nem él együtt férjével és kisfiával, Danival. A különlét okát nem tudjuk, de sejtjük, a nő viselkedése lehet az oka a különválásnak, Rebeka mégsem akar hivatalosan elválni férjétől. Az együtt töltött idő alatt anya és fia rendszerint hosszú sétákat tesznek a budai hegyekben, az éppen meghalt Viola nagymama házába látogatnak, a Duna holtágán csónakáznak, vagy éppen a városban csavarognak. Együttlétüket az anya rendkívül szuggesztív töltetű meséje fűzi egybe. Történetében Rebeka a Vadászról, a Tündérről, a félelmetes Rókáról és az Aranyomnak nevezett kisgyermekről mesél. Annyira hatásosan adja elő megrendítő történetét, hogy egyik csetelésük során (volt) férje arra kéri, hagyja abba, mert a kisfiú éjszaka bepisil a félelemtől.
Nem véletlenül. Az anya története valóban félelmetes – ugyanakkor magával ragadó. Megelevenedik benne a megélt múlt és a képzelet világa, feltűnnek a régi démonok és a gyermekkori traumák. Az anya meséje önterápia és beavatás egyben. A történetnek különös hatást kölcsönöz, ahogyan azt az anyát megtestesítő Stefanovics Angéla elmondja. Sokszor úgy tűnik, mintha mindannyiunk titkos félelmét tárná fel, halkan, szótagoltan szólalna meg bennünk, mint a lelkiismeret, vagy egy rég elfelejtett hang a múltból. Stefanovics Angéla játéka mindvégig megnyerő, a Danit alakító Sótonyi Bálintot is egészen magával ragadja.
A Liliom ösvény az érzelmek hangján próbál szólni szeretetről, megbántásról, elmúlásról és emberi kapcsolatokról. A filmben keveredik múlt és jelen, valóság és álomvilág. A különböző síkokat a rendező képileg is igyekezett érzékelhetővé varázsolni, ami nem mindig vált feltétlenül a mű javára. Zavaróak a kísérleti munkákra jellemző, nem ritkán öncélú képek, mint például a mobiltelefonos felvételek, a közelről felvett béka, a kamera hosszú elidőzése egy fán, a gyerekjátékokról készült szemcsés képek, vagy az olcsó horrorfilmeket mímelő éjszakai felvételek. Ezzel ellentétben emlékezetes a medencei jelenet a víz alatt felvett és az öltözőben ábrázolt, többnyire idős emberi testekről.
Fliegauf Benedek Liliom ösvény című filmjében (is) meglévő, kibeszéletlen, sokszor szőnyeg alá söpört társadalmi problémát boncolgat. Teszi ezt sajátos filmpoétikai eszközökkel, a hangulatkeltést sokszor a cselekmény fölé rendelve. Izgalmas megközelítés változó eredménnyel, egy képileg letisztultabb alkotás hatásosabb lett volna.
