Két nagyobb élelmiszerbotrány is megrengette az elmúlt napokban a hazai fogyasztói társadalmat, és ismét elgondolkodásra késztetett, tisztában vagyunk-e egyáltalán azzal, hogy mit vásárolunk az üzletekben, és mi kerülhet abba a fazékba, amiben ebédünk készül. Az egyik ilyen botrány a montenegrói bári kikötőbe érkezett szállítmány, amelyről kiderült, hogy 1982-ből származó, és immár 34 éve lefagyasztott állapotban levő hús és húskészítményekből áll, amelyről állítólag nem tudni, hogy kicsoda, és milyen úton-módon kívánta volna értékesíteni Szerbiában. A hír hallatán a legfelsőbb állami szintekről meghagyás érkezett a vámhatósághoz, hogy fokozott ellenőrzést és vizsgálatot vezessenek be különösen a montenegrói, a macedón, a bosznia-hercegovinai és nem mellesleg a koszovói határátkelőkön az élelmiszer-csempészet miatt. Köztudott, hogy sem élő jószág, sem tőkehús nem szállítható át a határon, hacsak nem párosul hozzá az állat-egészségügyi felügyelőség engedélye. Mindezek ellenére a Montenegróból hazaérkezett turisták arról beszélnek, mennyivel jutányosabb áron lehet ott hozzájutni a húshoz, mint Szerbiában. A leleményesebbek arra is kaphatóak, hogy gépkocsijukban átcsempésszék, és idehaza árusítsák a ki tudja mikori és honnan eredő élelmiszert. A vásárló számára egy a fontos, hogy olcsó legyen.
A másik megdöbbentő hír, hogy a Swisslion Takovo keretében működő inđijai Juvitana babatápokat és szörpöket gyártó cég a napokban 18 terméket vont ki a gyártásból, mert valamennyiükről azt derítette ki a mezőgazdasági minisztérium élelmiszer-biztonsági felügyelősége, hogy a megengedettnél több peszticidmaradványt tartalmaznak. Mint ahogy a több mint három évtizede befagyasztott húsról sem tud a közvélemény eleget, így a Juvitana babatápok esetében is csak találgatások folynak. Sehol sem jelent meg az adat, hogy tulajdonképpen mekkora mennyiségű növényvédőszer-maradványra derítettek fényt, melyikekre pontosan, csak annyiról szól a fáma, „hogy a megengedettnél több”. Ennyi információ több mint elegendő a pánikkeltésre és a csecsemőiket féltve-őrző kismamák ijesztésére.
A babatápokat gyártó cég vezetősége közleményben fordult a nyilvánossághoz, amelyben a bocsánatkérés helyett „termelésének egy másik országba való áthelyezéséről beszél”, vagyis olyan helyre, ahol peszticidmentes alapanyagot vásárolhat. Nem érzik magukat felelősnek azért, hogy Szerbiában gyomirtó szerekkel telített a termőföld, és hogy sehol másutt Európában nem alkalmaznak annyi peszticidet, mint a mi termelőink. Kinek lenne felelőssége a termelési folyamatok szigorúbb követése, és a visszaélések megbüntetése – mondják –, ha nem az államé. Levelükben úgy fogalmaznak, ha valóban bebizonyosodnak az állítások, veszik kalapjukat, és az itteni vállalat kapujára egyszerűen lakatot tesznek. A munkások pedig mehetnek ahova tudnak. Magyarán, ha az állam rájuk bizonyítaná bűnösségüket, akkor az állam viseljen gondot az utcára kerülő alkalmazottakról is. Minek nevezhető a cég magatartása, ha nem egyszerű zsarolásnak?
Másrészt pedig elgondolkodtató az is, hogy az országban tucatnyi forgalmazó, és jó néhány, babatápokat gyártó cég van, de a felügyelőség választása éppen a Juvitanára esett. Egyesek úgy vélik, a „szúrópróbaszerű” ellenőrzés nem véletlenszerűen történt, amit nem előzött meg sem orvosok, sem szülők panasza arra vonatkozólag, hogy a termékek fogyasztása egészségügyi szövődményekkel járt volna. Ha történt is volna átfogó vizsgálat a hazai babatáppiacon, akkor miért nem teszik közzé az eredményeket? Arról is folynak a találgatások, hogy a Juvitana-ügy megrendelés alapján kirobbantott botrány. Megeshet, hogy valaki szemet vetett a cégre, hogy ily módon történő lejáratása után apró pénzért megszerezhesse magának. Tulajdonképpen jó brandet vásárolna meg kiépített termelői, beszállítói és nem utolsósorban fogyasztói hálózattal. Az is gyanúra ad okot, hogy a minisztérium megbízásából készült eredmények rendhagyó módon gyorsan a média kezébe kerültek, mielőtt a felügyelőség a babatápokat gyártó céggel tárgyalt volna. Érdekes az is, hogy a termékek forgalomból való kivonását nem az állam rendelte el, ezt is maga a cég tette meg.
Nincs szabály arra, hogy mit érdemes vásárolni és kitől. Egy a biztos, a pénz, az érdek vezérel mindenkit, az eladót és a vásárlót is. Ki-kit a maga szemszögéből. Az egészségbiztonság kérdése sajnos másodlagos.
