A szürkegazdaság letörése, pontosabban annak némi enyhítése céljából született meg szerb kormánykörökben újfent az ötlet, hogy az adómemóriás pénztárgépszámlák összegyűjtésével és azoknak postázásával a lakosság az évtized legnépszerűbb nyereményjátékában vehet részt. A cél minél több számla elkérése, hogy a vásárlókban tudatosodjon, ha számlát kap, akkor az általa vásárolt termék árába beleszámolt adó igenis eljut az államkasszába, és nem marad a kereskedőnél. Másrészt pedig az üzletek vezetőit arra sarkalni, hogy ne spekuláljanak, hanem adják ki mindenkinek a nyugtát.
A Vedd el a számlát és nyerj! nyereményjáték nem új keletű, jó egy évtizeddel ezelőtt is foglalatoskodott az állam efféle mutatvánnyal, de immár homály fedi az akció sikerességét, és hogy egyáltalán beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket.
Ezúttal úgy tűnik, egészen más a helyzet, hiszen talán még kormánykörökben sem hitték volna, mekkora érdeklődést vált ki, és mennyire ösztönzi társadalmunkat. Mármint azokat, akik hinni mernek a szerencsében. Nap mint nap arról szólnak a hírek, hogy mennyivel szaporodik a postázott borítékok száma, arról, hogy csak a reggeli órákban lehet borítékokhoz jutni, és arról is, hogy személyenként naponta legfeljebb három kapható. A múlt hét derekán, az állami ünnepek előtti nap a nyereményjátékosok immár 2,5 millió borítékot vettek át a postákon, de ha lett volna, még ennél is többet. Úgy tűnik, a nyomdagép sem bírja már az iramot, hiszen a postahivatalokban nem tudnak eleget tenni az elvárásoknak. Eddig már mintegy 3,5 millió borítékot nyomtattak, de így is legtöbb helyen hiánycikk.
Aki tájainkon nőtt fel, és ismeri a nép leleményességét, azon csodálkozott volna, ha erre a problémára nem született volna megoldás. Mert nincs lehetetlen, csak tehetetlen! A nép pedig nem ült tétlenül, és lám, nem is kellett sokat várni, és lettek borítékok is. Ha már nem a postahivatalokban, akkor valahol másutt. Természetesen, az utcán. Ott, ahol az elmúlt évtizedek során annyiszor, amikor az intézményes keretek egy pillanatra is szűknek bizonyulnak, lezajlottak az üzletek. Azt beszélik, az egyik legfiatalabb, és napjainkban egyik legjobban jövedelmező szerb biznisz a nyereményjátékban való részvételre feljogosító borítékok utcai árusítása. Igen, árusítása, mert míg az állam a megcímzett borítékokat ingyenesen bocsátja a lakosság üzérkedve 50–100 dináros áron forgalmazzák.
Milyen célt is hivatott ez a nyereményjáték szolgálni? Nem arról igyekeztek a honatyák meggyőzni bennünket, hogy a szürkegazdaság letörése céljából indítják útjára az akciót? Eredmények még nincsenek, a szerencsések nevének kisorsolására, a nyerhető lakások, autók kulcsainak, és a többi értéktárgy átadására még nem kerülhetett sor. Még ismeretlen a nyereményjáték végső kicsengése, történetesen az, hogy mekkora mértékben serkentette az adófizetést és mennyivel gyarapodott az államkincstár. Azt se tudhatjuk még, hogy egyáltalán elérte-e célját, fakult-e a szürkegazdaság, vagy a borítékárusítások és hasonló manőverek révén inkább csak tovább feketedett.
