„Feltehetően a legjobb sör a világon” – hirdeti magát a médiában a holland sörgigász, a Heineken. A jelmondaton speciel minden normális ember elmosolyodik, mert aki egy picit is ért a sörhöz, az tudja, hogy például bármely belga falusi sörfőzdében ötször jobb seritalt főznek, még akkor is, ha a cefrébe beletojik a galamb.
Tény azonban, hogy Hollandia a világ második legnagyobb sörexportőre, s e kivitelnek a jelentős részét a Heineken teszi ki. A gigász több mint 170 országban árulja a termékét, s évente 16,46 milliárd liter sört ad el, amelyet természetesen nemcsak a tulipánok földjén gyártanak, hanem a világ számos országában. Szerbiában érdekesmód nem az övé a két legnagyobb sörgyár, mert az apatinit az amerikai Molson Coors üzemelteti, a dunacsébit pedig a Carlsberg.
Romániában azonban vastagon jelen van, hiszen négy városban is sörgyárat vásárolt, de csak eggyel volt baja, méghozzá a csíkszeredai üzemével. Illetve, azzal sem, hanem a furfangos székelyekkel, akik Csíkszentsimonon manufaktúrát alapítottak, s Igazi Csíki Sör néven levédették a terméküket. A Heineken természetesen jogi útra terelte az ügyet, s a Hargita megyei törvényszék igazat is adott neki abban, hogy a levédett név megtévesztően hasonlít a Heineken által gyártott Premium Ciuc elnevezésre (?), de az ügy az európai Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) elé került, amely elutasította a Heineken Romania óvását, amelyben a védjegy megsemmisítését kérte.
A történethez az is hozzátartozik, hogy a magyar kormány is interveniált, ismét elővette a „vörös csillagos adut”, s néhány heti fricskázás után arra „biztatta” a feleket, hogy egyezzenek meg. Nos, a napokban meg is történt a békekötés, s kiderült, hogy a Ciuc és a Csíki Sör márkanevek békében megférnek egymás mellett a piacon, s kiderült az is, hogy azért egy állam szépen elvégezheti a pedikűrt, még akkor is, ha egy piaci sárkány körmeit kell levágni.
Nekem egyébként nagyon tetszik az, hogy egy kis ország egyáltalán szembe mer szállni az ilyen gigászokkal (haj, ha ez egyszer Szerbiában is megtörténne…), de kommentár helyett engedjék meg, hogy három rövid történetet meséljek el:
„A VILÁG LEGJOBB SÖRE”
Nem is olyan régen volt szerencsém mintegy 10 napot Hollandiában tölteni. A sörnek ott valóban nagy kultusza van, hiszen még egy mezei önkiszolgálóban is vagy 50 fajta ilyen nedűt kínálnak, s ember legyen a talpán az, aki választani tud közülük. Ilyenkor hasznos az a fajta reklámhadjárat, amelyet a Heineken végez, de a helyiek mindezt „nem veszik” be, hanem nagyobb részük a Jan Hertog nevű sört issza, a sörözőkben pedig a belga söröket, mert azok sokkal jobbak, mint az az egyszerű holland lager.
A VÖRÖS CSILLAG
A magyar büntető törvénykönyv szerint a vörös csillagnak mint önkényuralmi jelképnek tiltott a használata, mert az a köznyugalom megzavarására alkalmas.
Abban egyetértünk, hogy a kommunista rémuralom legalább annyi emberáldozatot követelt a világban (ha nem többet…), mint a fasizmus, s valóban, ha nem akarunk horogkereszteket látni, akkor a vörös csillag sem kívánatos (bár a horogkereszttel is vannak fenntartásaim, hiszen az egyik legősibb jelről van szó, a hinduknál jó szerencsét, a kínaiaknál halhatatlanságot jelent, s még a magyar népművészetben is előfordul tekerőlevél néven). Van azonban egy zentai ismerősöm, aki az egykori Moszkva tér, ma Széll Kálmán tér mögött, a Kisrókus utcában éttermet nyitott egy pincében, s a Marxim nevű pizzéria és söröző villámgyorsan az egyik kedvenc szórakozóhely lett, mert a belső berendezése a kommunista rendszer(ek) groteszk mivoltját mutatja be, s ez nagyon tetszett a nyugati turistáknak, akik először láttak kommunista jelképeket, először hallottak proletár jelszavakat, s az étlap is olyan zseniálisan volt megszerkesztve, hogy még rendelés közben is kuncogott az ember. Nos, ezt a haveromat beperelte a magyar állam, mert a bejáratnál egy stilizált vörös csillag hirdette a kocsmát, de hosszas pereskedés után nyert a Marxim, mert a bejárat felett nem szabályos pentagramma bigyegett.
A SZÉKELYEK ÉS A CSÍKI SÖR
Életemben eddig négyszer volt szerencsém Csíkszeredán járni. Szerelmes lettem a városba és a környékébe, mert a magyarnak megmaradt településnek festői a környezete, s a sörgyár mellett is mindahányszor elhaladtunk, mert Csíkszereda bejáratánál található. Voltunk a csíksomlyói búcsúban is, és voltunk focizni is az ottaniakkal, s a mérkőzés után előkerültek a jégbe hűtött rekeszek, de egyikben sem a Heineken által gyártott sör volt. Valami már érkezésünkkor gyanús lett, mert akkor sem Csíki Sört ittunk, s kérdésünkre, vajon miért nem a hazai terméket szürcsöljük, a székelyek a maguk szűkszavúságukban csak annyit mondtak: „A másik jobb...”.
Nos, véleményem szerint a Heineken valóban bajban lesz a csíki emberekkel. Mindezen hercehurca miatt csak azért sem isszák meg a Ciuc nevű sört, hanem az Igazi Csíki Sör felé fordulnak. Lehet, hogy valamivel drágább, mint az egy nap alatt piacra kerülő Heineken-termék, de hogy a kézműves sör jobb mint a gyári, arra mérget lehet venni.
