A jó iskolai kirándulás ismérve, hogy magában foglalja a gyakorlati tanulást és a természeti és társadalmi környezet minél szemléletesebb megismerését, valamint az adott közösségen belül a kapcsolatok fejlesztését és megélését, illetve a felhőtlen szórakozást és a kikapcsolódást. A jó kiránduláson szerintem kirándulva tanulnak és tanulva szórakoznak a gyerekek. Egyszóval, összekötik a kellemest a hasznossal. Az iskolai kirándulásokat főként az elemista diákoknak szervezik meg, hiszen a középiskolások már inkább szakmai rendezvényekre mennek, gyár- vagy céglátogatásra járnak, különösen a szakiskolák diákjai. Ezen pedig többnyire egy-egy szakterületre fókuszálnak, vagy cserediákprogramokban vesznek részt, amik szintén más jellegűek, mint a hagyományos iskolai kirándulások.
A magyarkanizsai Járás (Fotó: Gergely József)
Mindenesetre az iskolai kirándulásokkal egyelőre úgy vagyok, mint a mesebeli király, akinek az egyik szeme sírt, a másik meg nevetett. Hiszen mindennek, így az iskolai kirándulásoknak szintén megvan az előnye és a hátránya is. Mindenesetre az egyik szemem nevetett, amikor az elemista gyerekem a többnapos iskolai kirándulás lehetőségét felvetette. Fontosnak és jónak tartom, hogy részt vegyen az iskolai kiránduláson, mert világot lát, tapasztalatot gyűjt és olyan természeti környezetben, illetve történelmi emlékek között töltheti a napjait, ami újdonságokkal szolgálhat a számára. Mindeközben gyakorlati ismereteket és tapasztalatokat szerez. És szerintem az iskolai kirándulások egyik legfontosabb feladata éppen az, hogy lehetőséget biztosítanak, hogy a gyerekek szórakozva tanuljanak, valamint az iskolában megszerzett elméleti tudás mellett, vagy éppen arra alapozva gyakorlati ismereteket és tapasztalatokat gyűjtsenek. Az elméleti tudást ugyanis mindig alkalmazható gyakorlati ismeretekre kell átváltani, mert csak így van értelme a tanulásnak, a tudásnak és az iskolának, különben nem sokat ér. Hiszem, hogy egy rendhagyó természetismeret óra a Tisza-parton, az ugarban vagy éppen valamelyik távolabbi, a mi környezetünktől eltérő vidéken, többet ér a diákok ismereteinek bővítése szempontjából, mint tíz elméleti óra az iskolai tanteremben. Ugyanez elmondható történelemből is, mert más a péterváradi vár bástyáin állva elmagyarázni, hogyan néz ki egy erődrendszer, mint a tanteremben ülve néhány fotót bemutatva. Szerintem ez a gyakorlatiasság szinte minden tantárgy esetében alkalmazható lenne, és a gyerekek biztosan nagyon élveznék. Én történelemből és természetismeretből egyenesen az oktatási program részévé tenném, hogy a tanárok legalább havi egy-két alkalommal rendhagyó órákat tartsanak. Mindezt azért, hogy a gyerekeink megismerjék azt a természeti környezetet, amelyben együtt élnek az itt élő őshonos állatokkal és növényekkel. Megismerjék a vidék víz- és földrajzát, akár biciklis túrák keretében. Mivel azt tapasztalom, hogy a legtöbb fiatal jobban ismeri más kontinensek állat- és növényvilágát, mint a saját szülőföldjét. Aztán, ha madárfajokat kell felsorolni, akkor a fecske és a gólya után elakadnak. Bár lenne mire büszkének lenni, akárcsak a helytörténeti emlékek esetében, amelyek ismerete legalább olyan fontos, mint az egyetemes történelemé. Számtalan olyan helytörténetei magyar emlékünk van, amiről semmit sem tudunk. Hadd említsem saját példámat, huszonévesen szereztem tudomást arról, hogy a szülőhelyemtől 30–40 kilométerre létezik egy csodás pusztatemplom. Igen, ez az aracsi pusztatemplom. Én ezt is az iskolai kirándulások célállomásai közé sorolnám, sok egyéb mással a közvetlen környezetünkben, mert ezek is fontosak a gyökereink és a magyar identitásunk szempontjából.
Élő természetrajzóra a Szelevényi-erdőben (Fotó: Gergely József)
Az iskolai kirándulások a felhőtlen szórakozás és a kikapcsolódás mellett fontosak a gyerek szocializációja, illetve a közösségépítés szempontjából is. Az a néhány nap ugyanis, amíg kiszakadnak a családból, lehetőséget nyújt nekik, hogy közösségé kovácsolódjanak vagy teljesen szétzilálódjanak. Hiszen néhány napra a sokszor kegyetlen „nagy” társadalom kicsinyített mását kapják, amelyből hiányoznak a szülők a támogatásukkal. És sokszor ilyenkor derül ki, hogy ki az igaz barát és ki nem, kire számíthatunk és kire nem.
Az aracsi pusztatemplom télen (Fotó: Gergely József)
Visszatérve a mesebeli király példájára, a másik szemem pedig azért sír, mert ezek az iskolai kirándulások általában évente egy-két alkalommal vannak, másrészt pedig sokba kerülnek, illetve az alatt a néhány nap alatt, amíg távol van a gyerekünk, ösztönösen aggódunk érte. A kétnapos iskolai kirándulás belekerül több mint hétezer dinárba, az ötnapos több mint tizenkétezer dinárba. Ez nem sok pénz, de egy átlagkeresethez viszonyítva mégis sok a legtöbb családnak. És ez csak maga a kirándulás költsége, az ellátás és a szállás, ami mellé kell még biztosítani zsebpénzt, és általában a serdülőknél a gardróbot is félévente meg kell újítani, ilyenkor biztos hiányzik valami. Mégis a mesebeli példával élve, inkább mosolyog a szemem, mint a sír, mert kirándulni jó, különösen, ha az a gyerekeink javát szolgálja, és többnyire azt szolgálja.
