Bár nyilván nem a ruha teszi az embert, attól még változatlanul igaz a másik közhely is: a stílus maga az ember. Elvárjuk a közszereplőtől, hogy tiszteletet parancsoló legyen. Mackófelsős vezetőre nem tudunk felnézni. Ha a tanár papucsban tart órát a diákok előtt, csorbul a tekintélye. Ha a politikus, a köztársasági vagy helyi képviselő slampos, a polgármester pedig mindig késik, az arroganciát és tiszteletlenséget jelez mind a politikai intézményrendszer, mind a szavazópolgárok felé, akiket elvileg képvisel.
A rendszerváltás egyben értékváltást is hozott, és egy ideig nem tudtuk, hogy mi helyes, és mi nem. Hogyan kell viselkedni külföldiek társaságában? Hogyan kell öltözködni? Mit jelent, ha a követségi meghívó bal alsó sarkában ott a R.S.V.P. (Répondez S’il Vous Plaît – Kérem visszaigazolását – a szerk.) rövidítés? Milyen alkalomra mit kell magunkra ölteni?
A honatyák többsége ma már szerencsére öltönyben, ingben, nyakkendőben, zárt cipőben jelenik meg az üléseken, és a képviselőnők is általában eltalálják a megfelelő viseletet. Bár a szerb parlament kinőtte tornacipős és kockás inges időszakát, még mindig akadnak meghökkentő kivételek: októberben Dragan Šormaz, a szerb képviselőház európai integrációs bizottságának az ülésére rövid ujjú, rózsaszín pólóban reagált Michael Davenport jelentésére – arra, hogy mit mondott, már a kutya sem emlékszik, de a kinyúlt, ócska felső látványa örökre beleégett a retinákba. Igaz, ennél jóval nagyobb botrányokat – vizes poharas locsolást, cipővel dobálást, mikrofonkábelek kitépését, rugdosást, pofozkodást, fülráncigálást – is produkált már Szerbia parlamentáris demokráciája.
Óbecsén a községi képviselő-testület december végi ülése esszenciává sűrítve hozta mindazt, amit az elmúlt néhány évben minden egyes alkalommal elképedve tapasztalhattunk a patinás díszteremben. A polgármesterre 23 percet kellett várni, hogy az ülés megkezdődjön. Az egyik tanácstag telefonja többször is hangosan mozgalmi indulót fújt. A másik tanácstag félrevonulva ugyan, de jól hallhatóan folytatott telefonos konzultációt. Az ellenzéki felszólalásokat olykor hangos beszólások szakították félbe. Az arrogancia koronaékszere pedig a szerb miniszterelnök közeli rokonának, a hatalmi koalíció egyik képviselőjének kései bevonulása volt: a nyegle fiatalember tréningruhában, sportcipőben lehuppant az egyik, párttársaitól távoli, de a bejárati ajtóhoz közeli székre, és hosszasan babrált a telefonján. Azt hiszem, pontosan tudta, illetlen a megjelenése és a viselkedése, de magasan tett rá.
A helyi parlamentben nincs, de a szerb képviselőházban létezik öltözködési kódex, amely tiltja például a farmert, a tréningruhát, a sportcipőt vagy a spagettipántos női felsőt. Azokat, akik ezt nem tartják be, a képviselőház biztonsági őrei nem engedik be az ülésre. A mackófelső vagy a kinyúlt pulóver nem véletlenül „tiltott ruhadarab” – aki ilyen ruhát hord, annak könnyebben kicsúszhatnak „farmeres szavak” a száján. Némely külföldi call centerben például, ahova ügyfél soha be nem téved, zakóban, nadrágban, illetve szoknyában, blúzban kell megjelenniük az alkalmazottaknak, mert annak, aki így öltözik, más lesz a testtartása, és másképp szól a telefonba, mint az, aki farmerban, lazán teszi ugyanezt.
A diplomáciában, a politikában mindennek jelzésértéke van: az öltözködésnek, a viselkedésnek, a pontosságnak is. A közeljövőben a szerb parlament elé kerül a képviselőkre vonatkozó viselkedési kódex, így már nem csak az öltözködést szorítják papíron is keretek közé. A tervezet szerint a képviselő nem használhatja például a köztulajdont magáncélra, a szolgálati irodákban nem bonyolíthat magánügyeket, tilos lesz kampánycélra szolgálati eszközöket igénybe venni vagy az ülés alatt telefonálni. Tisztességes képviselő eddig sem tett ilyet, a tisztességtelen pedig továbbra is megteszi, ha viselkedésének nem lesznek következményei. Most azt ígérik a dokumentum előkészítői, hogy a kódex betartását etikai tanács fogja felügyelni: a renitenseket először diszkréten, majd nyilvánosan megintik, végül nyilvános bocsánatkérésre kötelezik. A büntetés mértéke elérheti a képviselő három alapfizetésének az összegét.
Erős államnak erős intézményekre van szüksége. Az intézmények tekintélyét szívós munkával, illő megjelenéssel, rendes viselkedéssel lehet megőrizni. Kódex ide vagy oda, a képviselőknek – legyenek azok országosak vagy helyiek – komolyan kell venniük kötelezettségeiket. Öltözzenek fel szépen. Járjanak el az ülésekre. Érkezzenek pontosan. Viselkedjenek illedelmesen. Beszéljenek tisztelettudóan. Vitatkozzanak kulturáltan. Érveljenek okosan.
Pont úgy, ahogy egy gyerek elindul és viselkedik az iskolában.
