A Tisza-vidék figyelmét már hetek óta a folyót borító, időnként parttól partig terjedő, összefüggő békalencsemező vonja magára. Mi tagadás, látványos jelenségről van szó. Még akkor is, ha nem kértünk belőle. Az, hogy ennyi van, az időjárási és vízviszonyokon, élettani, valamint (anti)civilizációs tényezőkön múlik.
(Fotó: Buzás Mihály)
A hosszan tartó hőséget aligha kell elemezgetni, hiszen éreztük, de a Tisza vízhőmérséklete is 28 és 29 fok között ingadozott, márpedig ez rendkívül sok. Az elmúlt hetekben a folyó vízhozama Zentánál – hivatalosan – 230 köbméter körül alakult, de már napok óta erre vonatkozó infóval a vízügyiek nem szolgálnak. Az elmúlt tíznapos időszakban a folyó vízhozama Szegednél csak egyszer, egy nap erejéig volt 200, többnyire 180 körül alakult. Pedig itt már a Maros is benne van a maga 60 köbméterével. Azt, hogy a 180 szegediből hogyan lehet 200-nál több zentai, nehéz megmagyarázni.
A törökbecsei vízlépcsőn az alsó és a felső medence közötti szintkülönbség csaknem öt méter. Ez azt jelenti, hogy gát hiányában Zentánál ezekben a napokban a Tisza vízszintje 3,5–4 méterrel lenne alacsonyabb. De legalább folyna. A duzzasztás hatása Csongrádnál, 180 kilométerre Törökbecsétől is észlelhető.
A Tisza sodrára vonatkozó mérési adatok hiányában az utóbbi hónap folyamán megtartott kuttyogatóversenyek részvevőinek megfigyelésére kell hagyatkoznunk. Szélmentes időben a csónakok nagyjából három óra alatt tettek meg egy kilométert. Az óránkénti sodrás tehát egyharmad kilométer, ami napi nyolc kilométert jelent. A gáttól hegymenetben haladva ennél valamivel több. És most jön a békalencse...
Tegyük fel, hogy mint rebesgetik, a szomszédból indult. És képzeljük el, hogy a Csongrádnál torkolló Hármas-Körösből való, ahova a többi Körös meg a két Berettyó hozta. A Csongrád és Magyarkanizsa közötti táv több mint száz kilométer, és figyelembe véve a folyó sodrát, bő egy hétre van szükség, hogy a zöld takaró – ha semmi sem lassítja – leússza ezt a távot. Nem árt tudni, hogy olyan növényről van szó, amely rendkívül gyorsan szaporodik, rohamosan fejlődik, és ennyi idő alatt megsokszorozhatja térfogatát. Konkrétan: legfeljebb 60 óra alatt megkétszereződik mennyisége; ideális körülmények között (magas hőmérséklet, tápban gazdag víz) akár kétnaponként duplázódik. A lassulás miatt a magyarkanizsai–zentai táv is elég hosszú ahhoz, hogy az úszó növényzet megkétszereződjön, míg áthalad rajta.
Ismét egy kis kuttyogatás, némi fejszámolással fűszerezve. A szegedi harcsafogó idején (augusztus 16-án) a békalencse-borítás 10 és 30 százalék között ingadozott. Ennek a békalencsének nagyjából két hétre volt szüksége ahhoz, hogy elérje az óbecse–törökbecsei szakaszt, ahol időnként teljes szőnyeget vont a folyó felszínére, ráadásul vastagabb rétegben. Mert menet közben nőtt, szaporodott, gazdagodott... Ilyen a békalencse.
Ami azonban a békalencse tömeges jelenlétét illeti, ki kell mondani: jó, hogy ennyi van belőle. Mert...
Rengeteg szerves anyagot von ki a vízből, elsősorban azokat, amelyeket a mezőgazdaságban trágya gyűjtőnévvel illetünk. Javítja a víz oxigén-háztartását. Beárnyékolva a vizet elősegíti a lehűlését. Gátolja az algaképződést. És mindezt egyszerre.
Ha figyelembe vesszük, hogy a folyóba folyamatosan érkezik a szűretlen(!) szennyvíz, vízhozama pedig a nagyvízi 3000 helyett most csupán 200 köbméter, egyértelmű, hogy a szervesanyag-koncentráció ilyenkor rendkívül magas. Jó, ha ezt valami csökkenti. A víz lehűlése is kifejezetten hasznos, hiszen a 28–29 fok nagyon sok volt. És ha még oxigént is ad hozzá... Ami az algaképződést illeti, emlékezzünk vissza, hogyan festett a Tisza a huszasokon, mert ott nem volt békalencsetakaró.
Ugyanakkor nem árt körülnézni a törökbecsei duzzasztó alatti folyószakaszon. Mivel a jobb parthoz legközelebb eső kaput javítják, a bácskai oldal mentén forgó alakult ki, itt halmozódik a békalencse, a gát okozta hullámverés pedig a partra túrja. A bomló növényzetből felszabaduló bűzfelhő arról vall, amit a békalencse menet közben összeszedett. Mert nem vitte ki a világból, csupán áthelyezte.
