A címbe emelt regénycímből a város valóban város, Zombor, ám a kutyák nem a Mario Vargas Llosa regényében szereplő kadétok, hanem valóban kutyák, kóbor ebek. Zömmel békések, de van, hogy rátámadnak a járókelőkre, különösen a peremvárosi ligetekben, ha kiszagolják a szatyorban az élelmiszert, ha irritálja őket a babakocsi kerekének hangja, de a bicikliseket is megkergetik, elkapják a nadrágszárukat. A város központjában békésebbek, sokat szunyókálnak a napsütötte részeken. Itt jobban élnek, mint a peremvárosban, ugyanis a zöldségpiacon mindig akad valaki, aki odavet nekik egy kiflivéget, burekmaradékot, olykor a hentes is megsajnálja őket. Ilyenkor persze fáznak, álmukból fölriadva kergetőznek egy keveset, megugatják a pórázon sétáltatott társaikat, majd visszaheverednek az utca kövére.
Kutyák a téli napsütésben (Fotó: Fekete J. József)
Az élelmesebbje igyekszik behúzódni valahová. Az egykori Beograd Áruház egyik épületszárnyában a közelmúltban önkiszolgáló nyílott, amelynek fotocellás ajtaján kellemes meleg tódul az utcára. Az üzlet biztonsági őre kénytelen azzal foglalkozni, hogy a szemfüles állatok be ne surranjanak a boltba.
Becslések szerint 400–500 kóbor eb lehet a városban, ennek tudható be a nagyszámú kártérítés, amit a helyi önkormányzat fizet a kutyatámadások áldozatainak. Korábban 8–10 millió dinárjába kerültek a kutyaharapások a városnak. A városi képviselő-testület végül olyan álláspontra helyezkedett, hogy a közigazgatási hivatal igyekezzen peren kívül megállapodni a sértettekkel, akiknek ebben az esetben 50 ezer dináros kártérítést fizet az önkormányzat.
Legutóbb 38 ilyen peren kívüli kártérítésre került sor, aminek összege közel kétmillió dinár, amit másra is fölhasználhatott volna a város.
Az meg különös, hogy a békésen szunyókáló, főként falkatársaikkal játszadozó ebek ilyen sok embert megharapnának.
